Aztán azt kérdezte, űrkutató vagyok-e. Mondtam, hogy nem, de csak legyintett, rám kacsintott, és hunyorogva azt mondta: „Engem nem tudsz átverni, haver.”
A fény, a fény – és mindinkább setét lesz.
Shakespeare: Rómeó és Júlia
(űrkutatás)
Tizenöt éve is van annak, hogy Csécsen jártam. Stoppal utaztam a Pozsony–Kassa-vonalon, és ott tettek ki, a csécsi kőtemplomnál. Szomjas voltam (nyári délelőtt), kocsmát kerestem. Vagy legalább valakit, aki útba igazít. De Csécs kihalt volt. Üres falu. Sehol senki. Még a szokásos faluzajok is hiányoztak. Se traktor, se köszörű, se kutyaugatás. Csak a nagy, penetráns csönd. Meg egy kopott sörös cégér egy zöldre mázolt garázsajtó fölött. Lenyomtam a kilincset. A csécsiek ott ültek bent, a félhomályban. Mintha az egész falu, úgy tűnt… Karikatúraszerű alakok. Rám néztek, az ajtóban álló idegenre. Aztán egyikőjük felállt, mosolyogva odaimbolygott hozzám húgyfoltos overallnadrágban. Borovicskát hozott. „Ez a tiéd – mondta –, a vendégünk vagy.”
Aztán azt kérdezte, űrkutató vagyok-e. Mondtam, hogy nem, de csak legyintett, rám kacsintott, és hunyorogva azt mondta: „Engem nem tudsz átverni, haver.”
(statisztika)
Csécs: egykor magyar falu a Kassa–vidéki járásban. A statisztikai hivatal adatai szerint a legutóbbi parlamenti választásokon a falu lakosai közül hatvanöten szavaztak a Kotleba-féle szlovák újfasisztákra. A szomszédos Makrancon 94-en. Somodiban – a magyar művelődési táborok egykori helyszínén – 58-an. Szepsiben 371-en. A határ menti Abaújszinán pedig – ahol 1910-ben még 92 százalék volt a magyarok aránya, egy évszázaddal később viszont már csak 12 – a szlovák fasisztoid párt 71 szavazatot kapott. Az a párt, amelynek hangadói néhány éve még a hírhedt Hlinka-gárda fekete egyenruháit idéző uniformisban masíroztak, kórusban szidták a cigányokat, a magyarokat és a zsidókat, Rozsnyón pedig leköpdösték Kossuth Lajos szobrát.
(hagyomány)
A statisztikai hivatal adatain túl az internetes kommentárokból is kiderült, hogy vannak olyan felvidéki magyarok, nem is kevesen, akik ezekre a szlovák fasisztákra szavaztak. Mert ők megoldják a cigánykérdést, így érveltek. Hát persze! Előbb a cigánykérdést, aztán a zsidókérdést s hozzá a magyarkérdést is. Nem lacafacáznak. Hogy hogyan oldják meg, az még nem világos, bár nyilván szívesen felelevenítenék a Közép-Európában egykor oly népszerű vagonírozási hagyományt, s ki tudja, előbb-utóbb talán a felhatalmazást is megkapják rá a választópolgároktól. Parlamenti képviseletük mindenesetre már van. Erősebb, mint a felvidéki magyaroknak.
(gyengéd ápolás)
Emlékszem, a Malina Hedvig melletti pozsonyi szimpátiatüntetésen odalépett hozzám egy férfi, fekete pólóján „Tiszaeszlár” felirat virított.
– Ön Gazdag József, az újságíró? – ezt kérdezte. Először azt hittem, újabb provokátor, volt már szerencsénk hasonlóhoz a Komáromi Szalonban, amikor Malina Hedvig ügyéről tartottunk beszélgetőestet.
– Mindig elolvasom az írásait – így folytatta –, de az X. hó Y. napján megjelent cikkében miért írta azt, hogy a magyar–izraeli meccsen egy férfi szappant tartott a magasba?
– Azért – feleltem –, mert a tribünön egy férfi szappant tartott a magasba.
Otthon még egyszer megnéztem a meccsen készült fotókat. Még a szappan márkája is látszott. Rákerestem a neten, reklámszlogenje a következő: „Gyengéd ápolás 1920 óta…”
(ne etesd!)
A kirekesztő ideológiákkal szimpatizáló felvidéki magyarok csak azt felejtik el, hogy a gyűlölet nem etnospecifikus. Ha etetjük, akkor egyre éhesebb lesz. S ha a gyűlölet éhes, akkor enni kér. Az, hogy a Kotleba-féle fasiszták retorikájában ma a „migráns” szerepel a leggyakrabban, ne tévesszen meg senkit. Ma a migránsok, holnap a cigányok, a melegek, a fogyatékosok. Holnapután pedig ismét mi, kisebbségi magyarok. Nem árt, ha ezzel tisztában vagyunk.
(pislákoló fény)
Keresztfiam, Zozó örökbe fogadott cigány kisfiú. Óvodás. Úgy döntött, kalóz lesz. Vagy raliversenyző. Éjjel rosszat álmodott, felriadt, sírt. Az anyja reggel megkérdezte tőle, hogy könnyen visszaaludt-e, mire Zozó kifejtette, hogy az ilyen vészhelyzetekre van három módszere, amivel meg tudja nyugtatni magát.
1. Felidézi a Micimackóból azt a jelenetet, amikor Micimackó beszorul Nyuszi vermének kijáratába.
2. Azt képzeli, hogy csokit eszik.
3. Elképzeli, hogy a fejében van egy kis könyv, amelyben csak jó dolgok vannak, azt lapozgatja, majd megáll az egyik oldalnál, és arra a jó dologra gondol.
Ennyi. Azóta egyfolytában ezen mosolygok. A Micimackót újra kell olvasnom, mert az a jelenet még elég homályos, de a melankóliának mostantól esélye sincs, érzem. Zozó, kedves Zozó, szeretném, ha tudnád: számomra te vagy az egyik pislákoló fény ebben a sűrű, mélytengeri sötétben.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 03. 12.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
