Bayer Zsolt. E név hallatán mindenki markáns véleményt alakít ki, amely vagy erősen pozitív, vagy erősen negatív. Köztes állapot nincs. Bayer Zsolt igencsak megosztó személyiség. A konzervatív jobboldal megmondó embere. Legtöbben kemény szavú véleménynyilvánításairól ismerik, illetve tudják róla, hogy a Fidesz egyik alapító tagja. Ezek a tények.
Szentesi Zöldi László beszélget Huth Gergellyel és Bayer Zsolttal EGY-MÁS-KÖZT.
Sokan azonban valószínűleg el sem tudják képzelni, hogy ennek a gyakran kemény szavú, sőt „mocskos szájú”, de igazmondó publicistának van egy másik arca is. Két írókája van: az egyik hétköznapi toll, amellyel a közélet, a napi politika történéseit írja meg. Van azonban egy másik is, egy igazi varázseszköz. Tudják, egy olyan régi hatalmas lúdtoll, amellyel ükapáink ékes kalligráfiát kanyarítottak a levélpapírra, s viasszal pecsételték le a borítékot, melyben elhelyezték a szívük hölgyének írt sorokat. Nos, ilyen fajta Bayer Zsolt varázsirónja is, amelyet miután tintába márt, képzeletben mérföldekre repül a politika mindennapi mocskától, s az ifjúság csodavilágát, a Tündérországban való kószálást, a női nem magasztalását, a Garabonciás vándorlását veti papírra úgy, hogy amíg az üveghegyen túl jár, mégis ott van a magyar valóságban, amely – mint tudjuk – abban a korszakban, amelyben Bayer a diákéveit töltötte, nem volt fenékig tejfel.
Jómagam tisztelem és becsülöm Bayer Zsoltot azért, amit a magyar politikai, közéleti újságírás porondján művel. Egyetértek minden szavával, azt is elfogadom, hogy egyéni stílusával messzebbre jut a hangja, ami fontos. Viszont teljes magabiztossággal jelenthetem ki, hogy a kortárs szépirodalom olyan kiemelkedő alakja, akit pár évtized múltán Karinthyval, Krúdyval, Szerb Antallal vagy Máraival fognak egy kaliberként emlegetni. Választékos nyelvezete, kiművelt, sajátos stílusa, ízléses humora, valamint szívbemarkoló megállapításai méltán emelik majd az irodalom nagyjai közé. Ez szent meggyőződésem. Könyveinek lapjai ugyanakkor átitatódnak világnézetével, a Budán felnövő, de a vidéki életet is ismerő régi polgári magatartással, hittel és alázattal egyaránt. És természetesen ott vannak a dokumentumfilmjei is, amelyek kielemzésétől most eltekintek, pedig azok is megérnek egy misét…
Szentesi Zöldi László EGY-MÁS-KÖZT elnevezésű beszélgetős estjeit azért szeretem, mert vendégei mind hasonló nézeteket vallanak, azonos értékrendet képviselnek, s ilyesformán egyikük ideológiája, hovatartozása sem titok. Ezáltal természetesen a politikai vélemény is megfogalmazódik a beszélgetés végére, de soha nem ez adja a vezérfonalat. Ezeken az estéken egy múltidéző polgári miliőben – ahonnan a vendégek és a megjelentek nagy része valóban tartozik – folyik egy kellemes, nevetésektől, és elérzékenyülésektől korántsem mentes baráti diskurzus, egymás közt, olyan emberek között, akik hisznek még valamiben, akik értéket képviselnek.
Ahogy már korábban megírtam, az első est vendége Eperjes Károly színművész volt, a másodiké Nyerges Attila, az Ismerős Arcok frontembere, március 8-án pedig rendhagyó módon két vendég érkezett, így három régi ismerős, korábbi kolléga beszélgetett: Szentesi Zöldi, a házigazda, illetve Huth Gergely újságíró, a PestiSrácok kiadója és Bayer Zsolt, akit senkinek nem kell bemutatni.
Ahogy már említettem, ilyenkor nem ‘in medias res’ csapnak bele az aktuálpolitika legégetőbb történéseibe, hanem felidézik a felhőtlen, de ugyanakkor a rendszer hatásaitól nem független gyermekéveket, a lángoló ifjúkort, azt a forrongó tenni akarást, amely 1988. március 30-án például a Bibó kollégiumban tartott alakuló ülésre hajtotta a Fidesz harminchét tagját, köztük Bayer Zsoltot. Olyan történetekbe avatják be a publikumot, amelyeket sokan először hallanak. Olyanokba, amelyek nekem már ismerősek voltak a Tündértemetőből, a Kertek és egyéb tűnődésekből vagy az Erdélyi történetekből. Hogy mostani vezető politikusok egykor ugyanazokat az iskolapadokat koptatták, hogy oroszból kötelező volt megbukni vagy, hogy annak az egynek, aki ezt nem tette meg, megbocsátottak, ugyanis szerelem volt a dologban. A neveket úgy döntöttem, nem fedem fel, aki ott volt, hallotta, aki nem, annak meleg szeretettel ajánlom Bayer Zsolt első novelláskötetét, a Tündértemetőt.
Az igazsággal valószínűleg nem sokan vannak tisztában, viszont annál többen hangoztatják, hogy Bayer Zsolt mindig arra fordult, amerről a nap sütött rá. Mindezt ugye azért, mert egy ideig publikált a Népszabadságban. Azt már kevesebben tudják, hogy a Népszabadság akkoriban egy olyan lap volt – ahogy Esterházy Péter megfogalmazta – amelyben „már csak egyet nem szeretek: a nevét.” A fiatalság lendülete, a szabad szellem, a jó értelemben vett liberális eszme hatotta át. Bayer Zsolt bírálói valószínűleg azt sem tudják, hogy egészen addig maradt a lapnál huszonévesen, amíg Horn Gyula miniszterelnöksége kezdetén, ’94-ben újra kikerült a fejlécre, hogy „Szocialista Napilap”. Bizonyára azzal sincsenek tisztában, hogy a Népszabadságnál eltöltött kezdeti időkben, Bayer Zsolt nem politikai jellegű írásokat publikált, hanem a később Tündértemető cím alatt összerendezett novellái jelentek meg. Hogy stílusosan a Huth Gergely által gondozott PestiSrácok – Fletó őszödi beszédébe által ihletett– jelmondatát idézzem: „Kell még valamit mondanom, Ildikó?”
Természetesen az est végére a migráns-ügy lehetséges megoldása és kezelése is szóba került. Bayer Zsolt szavaival, nemcsak beszélgetőtársai és a megjelentek, de úgy gondolom, Magyarország lakosságának túlnyomó többsége, valamint Európa nagy része is egyetért: „A gyermekeink, az unokáink életével szórakozunk!” A publicista egy riasztó példával igazolta megállapítását, miszerint, ha minden így megy tovább, az európai rassz halálra lesz ítélve. A kontinens népességszáma (nem a bevándorlókra gondolunk) ugyanis rohamosan csökken, míg Afrika lakossága demográfiai előrejelzések szerint ötven éven belül meghatszorozódik! Magyarán, ott nő robbanásszerűen a népesség, ahol az emberek nem tudják eltartani magukat. Ki lehet találni, mik lesznek a következmények…
A II. világháborút követően kibontakozó és elburjánzó liberális társadalmi berendezkedés, a globális tőkés gazdaság, a piaci verseny hatására alakult ki mindaz, ami miatt ma a vesztünkbe rohanunk. A ma uralkodó ideológia az individuumot helyezi az élet középpontjába. Az egyéni kiteljesedés mindennél fontosabbá vált. A család, a gyermeknemzés helyett a karriert választja, a folyamatos verseny miatt, nem marad idő arra, ami valóban értékes. Bayer szerint ezt a világszemléletet kell kiiktatnunk és visszatérnünk a hajdani keresztény európai értékrendhez. Vajon lehetséges ez még?
S, hogy ne keserű szájízzel, hanem egy kis vágyakozó melankóliával fejezze be a kedves Olvasó e cikket, szíves figyelmébe ajánlom az ÍRÓ (nagybetűkkel) Bayer Zsolt egy novellájából a számomra egyik legkedvesebb részt:
„A legbiztosabb jele, hogy baj van, nagyon nagy baj, amikor az ember észreveszi magán, hogy az ősz és a tél bolondja lett. Az őszi ködökben, vagy bágyadt napsütésekben messzi járó lelkek már menthetetlenek. Amikor garabonciást látsz ősszel a szőlőhegyen, amint valami nem is különösebben szép bor mellett elüli az egész délutánt, akkor emeld meg a kalapod: akkor ott a méltóságos szenvedés ütött tanyát. S ha nyáron oly hangos, zsúfolt fürdőhely kiürül hirtelen, az ősz egyetlen parancsára, és a szél végigveri az utcán kódorgó kis emlékeket, nos, ha ekkor lassan végigkopog a legeldugottabb, leggirbegurbább, legfeleslegesebb utcán néhány tétova, céltalan lépés, akkor biztos lehetsz benne, hogy e lépésekhez elválaszthatatlanul hozzá tartozik egy szenvedő. Valaki, aki szerelmes lett a Kínba. És még messzi hegyekben, haldoklókat rejtő, előkelő szanatóriumok mélyén, és még elhagyott udvarházakban, amelyekben odaveszett egyszer régen a legutolsó gyermekzsivaj, és az elöregedett dáma legutolsó porcelánjában és legutolsó – vagy legelső? Ki merészelné ezt eldönteni? – emlékében, egyszóval mindenütt, ahol méltóságos és emberi feleslegességek porosodnak, hát ott megtalálhatod a Kín szerelmesét.”
Az, akiben ilyen gondolatok merülnek fel és ily’ módon képes kifejezni azokat, minden, csak nem „érzéketlen bunkó.”
Zana Diána – PolgárPortál
The post Bayer Zsolt másik arca appeared first on PolgárPortál.
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »
