Semmelweis Ignác annak idején furcsa kísérletbe fogott. Minden áron meg akarta tudni, hogy az osztályán mért halnak meg gyermekágyi lázban a nők és az újszülöttek, annak ellenére, hogy a szomszédos osztályon, ahol bábaképzősök és bábák vezették le a szüléseket, nem fordult elő olyan sokszor ez a szörnyű kór.
A derék doktor igazi sváb precizitással kezdett neki a vizsgálatnak. Egyszerűen mindent megvizsgált. A születések idejét, a babák súlyát, a nők általános testi állapotát, mindent. Aztán… jöttek a furcsa vizsgálatok. Például megkérte a papot, hogy harangozzon fél órával előbb, mint szokott. Hátha a harangszó valamiféle kellemetlen rezgéseket kelt. Mivel nem hozott eredményt ez sem, tovább vizsgálódott. Egészen addig, amíg meg nem találta a megoldást: a kórt a boncolást végző, majd a boncolás után rögtön szüléshez siető orvosok kezén lévő baktériumok okozzák. Mindezek után az osztályán bevezette a klórvizes kézmosást, 90%-kal csökkentve ezzel a gyermekágyi láz előfordulását.
A halálbüntetéssel kapcsolatos vizsgálatok ugyanilyen alaposak voltak. Több országban, egymástól függetlenül, majd kontinensekre kivetítve. A vizsgálatok mindenhol, mindenkor ugyanazt az eredményt hozták. A halálbüntetés bevezetésének egyáltalán semmiféle elrettentő ereje nincs.
Mindezeket csak azért tartottam fontosnak elmondani, mert ha egyszer valamiről bebizonyosodott, hogy nem működik, kár róla beszélni. Akár M. Vivien kapcsán, akár más áldozattal összefüggésben. Akiben megvan a gyilkos attitűd, az gyilkolni fog. Akiben nincs meg, az nem fog. És akkor egy újabb statisztikai adat: az emberiségnek csupán a 2%-ában van meg a hajlandóság arra, hogy embert öljön. A 2% alá tartozóknak pedig csupán a töredéke fogja élete során elvenni másvalaki életét.
Tehát nem árt néha pontosan a legnagyobb tragédiák idején elővenni a racionális gondolkodást. Nem kell kételkedés nélkül elfogadnunk a társadalomtudósok állításait. De a bizonyított vizsgálataik eredményével sem árt tisztában lennünk.
Forrás:facebook.com
Tovább a cikkre »
