Emlékszünk még, mekkora felháborodást váltott ki Kovács Ákos női princípiumos gondolatmenete? Egy örökkévalóságnak tűnt, mire elült a téma körül támadt médiahiszti, meg a turbófeminista vernyákolás. Most ne számítsunk semmi ilyesmire.
Nem először cirkálnak a fővárosban a rém gusztustalan „párkereső” oldal hirdetéseit hordozó autók, hogy elénk tárják „Magyarország első, kapcsolatban élőknek szánt diszkrét társkeresőjének” szlogenjeit. Viszont a mostani húzásuk minden eddiginél jobban feszegeti a jó ízlés határait.
Leszögezem, felőlem mindenki úgy cseszi szét az életét, ahogy akarja, a párkapcsolatát dettó, sok közöm nincs hozzá. Nem is hiszem magamról, hogy lenne, ellentétben egy-két társadalmi igazságosztóval, aki feljogosítva érzi magát, hogy megmondja: „Így köll élni/gondolkodni, különben szexista, rasszista, fasiszta… stb. vagy!„
Kíváncsi vagyok, hogy a Budapest utcáin jelenleg elterpeszkedő, hűtlenséget propagáló reklámkampány mennyire fogja hidegen hagyni ezeket az embereket, akik a konzervatív családmodell megerősítésével szemben mindig habzó arccal verik az asztalt: „A klasszikus nemi szerepek elnyomják a nőket, a szexuális kisebbségeket pedig kirekesztik!„
Ezek azok a sikertelen egzisztenciák, vagy lelkileg sérült elemek, akiknek mindig kell egy ellenségkép – esetünkben épp az „elnyomó férfi”, vagy a „patriarchátus” réme – ami miatt még a harmincas éveik végén is szinglik, és sikertelenek a magánéletben. Ezért vetítik ki gyűlöletüket és saját, rossz döntéseikből fakadó frusztráltságukat arra, amit nagy eséllyel sosem érhetnek el: az egészséges, hagyományos családképre.
Amikor erre kell kígyót-békát kiabálni, még attól sem riadnak vissza, hogy konzervatív, erkölcsi narratívák mentén emeljenek kifogásokat ellene: „Szeretnénk mi családot, de a szemét, lépten nyomon félrelépő, csak a szexre gondoló férfiak miatt nem lehet! Szülnénk is, tök szívesen, node ezeknek!?„
Viszonylag nagy összegben mernék rá fogadni, hogy az ő világhíres érzékenységüket valamiért nem sérti az „Egész évben feleség és anya vagy? Lepd meg magad!” felhívás. Még akkor sem, ha a végeredményen valószínűleg tényleg gennyláda férfiak fogják még gennyesebbre keresni magukat (egészen konkrétan Györfi András „üzletember”).
És miért nem hallani a máskor oly aktív, frusztrált kisebbség hangját? Eddigi munkásságukból remekül kikövetkeztethető, hogy ők valószínűleg úgy érzik, anyunak igenis jár az a kis flört, az az egyszeri félrelépés, vagy romantikus wellnesshétvége, nemapuval.
Hogy erre rámehet az egész házasság, több évtizedestől, gyerekestől, otthonostól? Annál jobb! Eggyel kevesebb csúnya, sztereotip, kirekesztő zárvány a társadalom testén, és eggyel több „felszabadított” nő.
Külöön érdekes, hogy a rendhagyó randioldal hirdetéseinek többsége eddig főleg a hölgyeket vette célba. Ezek szerint a félrelépések terén ők a megérősebb célcsoport, és valószínűleg nem véletlen, hogy a szolgáltatásait nagyon is borsosan mérő oldal nem a férfiakat szólítja meg kiemelten.
Arra azért kíváncsi lennék, mi történne, ha az üzenet kifejeztten apunk szólna? Vajon akkor is ilyen tapintható lenne a hallgatás? Vagy az már a patriarchátus elnyomásának megdönthetetlen bizonyítéka volna?
Őszintén érdekelne.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
