Néhány héttel ezelőtt zajlott le az év történész-párviadala Krausz Tamás és Ungváry Krisztián között; előbbi a nácizmus ősbűnéről, az azt legyőző Vörös Hadsereg pozitív szerepéről és nagy honvédő háborúról beszélt, Ungváry viszont a partizánok és a szovjet vezetés felelősségét, valamint a kulturális különbségeket is szóvá tette, amiért többek között Krausztól megkapta a „kultúrrasszista” címkét. De történt még valami.
A vita apropója a két történész azonos tematikájú, a Szovjetunió megszállásában részt vevő magyar hadsereg által elkövetett bűnökről szóló könyve volt, ennek megfelelően egymás történelmi forrásainak hitelessége is szóba került. Ungváry Krausz fejére olvasta, hogy főleg szovjet propagandából dolgozott, amely eltüntette a partizánok és a szovjet hadsereg gyilkosságait, tendenciózusan a megszállók számlájára írva azt (az izgalmas vita ezen a linken elérhető).
Krausz viszont Ungváry forrásainak ment neki, többek között azzal vádolva meg fiatalabb kollégáját, hogy – amellett, hogy nem ismeri a szovjet forrásokat – szélsőséges, a náci és a németbarát ukrán felkelők által elkövetett bűnöket kisebbíteni akaró történészeket használt fel forrásul. Vagdalkozása közben példaként Alekszandr Gogun történészt hozta fel, akit gyakorlatilag történelemhamisítással vádolt meg.
Arra valószínűleg nem számított Krausz, hogy ez Gogun fülébe is eljut – de így történt, miután Ungváry tájékoztatta az orosz történészt. Gogun pedig nem késlekedett a válasszal: levelet küldött az MNO-nak, amit most teljes terjedelemben közlünk. Hozzátesszük: a levélben szereplő állításokat nincs módunkban teljeskörűen ellenőrizni.
Íme:
A Kreml nyugatról – Divide et impera
Krausz Tamás professzor a néhány hete nagy számban összegyűlt hallgatóság előtt rágalmazott meg engem az Ungváry Krisztiánnal folytatott vita során: „Az ember megnézi a könyvben az alapvető forrásait, amelyekre ő épít, akkor azt látja – anélkül, hogy politikailag minősíteném ezeket a szerzőket – […] két szerzőt említ: egy Musial nevű német–lengyel szerzőt és egy pétervári ukrán szerzőt, egy fiatalembert, egy Alexander Gogun nevű fiatalembert, akik a maguk országaiban is szélsőséges szerzőként vannak elkönyvelve, akik mentegetik az egész második világháború történetében azt az oldalt, amelyet nézetem szerint Krisztián is menteget. […] Krisztián koncepciója is összeomlana abban a pillanatban, ha ő elismerné, hogy az ősgonosz az a nácizmus. Ő ezt nem teszi meg. Ha megtenné, akkor […] egyszerűen ő is bemehetne az archívumokba, feltárhatná, hogy mennyiben volt a szovjet történetírás mitológiája hamis, és nem az lenne a lényeg, hogy bizonyos ténycsoportokat feltárjunk, amivel azonossá lehet tenni a két országot, a partizánokat közel lehet hozni az SS-hez, a partizánokról be lehet bizonyítani, hogy még a [németbarát] Ukrán Felkelő Hadseregnél (UPA) is rosszabbak voltak, és el lehetne kezdeni mentegetni, mint ahogy például Gogun kezdi – hoztam anyagot, ha kell, bemutatom, leleplezték az East European Jewish Affairs című lapban, hogy a Gogun egész koncepciója, hogy az UPA nem vett részt a holokausztban, egy történelemhamisítás. Azzal érvel ez a bizonyos szerző, hogy még az Ukrán Felkelő Hadseregben is voltak zsidók. Öten.”
Ebben annyi a téves információ, hogy egy rövid válasz aligha lehetséges.
Először is hadd mutatkozzam be: orosz történész vagyok, a vezetéknevem ukrán. Engem ukrán szerzőnek nevezni legalább olyan, és itt bocsássanak meg a szerénytelen összehasonlítás miatt, mintha Nicolas Sarkozy magyar politikus lenne Párizsból. Az utóbbi tizenegy évben Németországban élek, egy ideig a Potsdami Egyetemen oktattam. Úgy döntöttem, most a kutatásra összpontosítok, amelyet a Berlini Szabadegyetemen folytatok, s amely egyetem teljes mértékben hű nevéhez.
Alekszandr Gogun Fotó: Holocaust Memorial Museum
Az az állítás, miszerint a saját tulajdon hazámban a szélsőséges szerzők közé sorolnak – számomra újdonság. Nem kizárt, hogy Krausz Tamás összekevert Sebastian Stopperrel, aki szintén a partizánok kutatója. Az egyik brjanszki kerületi bíróság 2014 elején Stoppert teljesen alaptalanul szélsőségesnek nyilvánította. Ennek valós oka az volt, hogy történetírási koncepciója nem illett bele a szovjet titkosszolgálatok által preferált keretbe. Ugyanekkor
csendben kivonták a forgalomból a könyvem második kiadásának példányait minden indoklás, bírósági kereset vagy akár csak egy figyelmeztetés nélkül.
Sebastian Stopperrel mindketten észrevételeket tettünk balszerencsénkkel kapcsolatban itt-ott a rádióban, de természetesen erre csak nyugaton volt lehetőségünk.
Azok a szavak, miszerint a könyveimben a nácikat próbálom felmenteni vagy a bűneiket mérsékelni, valószínűleg sok kollégámban értetlenséget váltanak ki Európában, Amerikában és Ázsiában is. 2007-ben az amszterdami Holokauszt és Genocídium Kutatóközpontban jártam szakmai tanulmányúton, 2012–2013-ban elnyertem a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum (USHMM), valamint 2013-ban a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet posztdoktori ösztöndíját.
Krausz Tamás kijelentése, miszerint azt írom, hogy a szovjet partizánok „még rosszabbak voltak, mint az UPA – egyenesen hazugság. Hadd idézzem a könyvem következtetéseinek egyikét: „A békés lakossággal szemben elkövetett terror lendületét és brutalitását a sztálinista partizánok átengedték saját nacionalista kollégáiknak. A banderisták kezétől számos esetben több békés lakos pusztult el, mint az ukrán partizánok kezétől: a felkelők lemészárolták a lengyeleket.”
Azonban az a mantra, amely szerint Hitler és Sztálin nem hasonlítható össze, és különösen Krausz azon állítása, amely szerint az én koncepciómat az East European Jewish Affairs című lapban „leleplezték”, mutatja, hogy valójában honnan fúj a szél.
Krausz Tamás orosz barátairól egy orosz közmondással mondhatom, hogy öreg kutyáknak nem lehet új trükköket tanítani.
A sematikus gondolkodás ezekben a gondolatokban könnyen tetten érhető.
Miután 2012 végén a nevezett angol újságban megjelent ez a provokáció, amelyben a nevemet 42 oldalon 85 alkalommal is említették, ehhez a Putyin politikájához közel álló laphoz fordultam, ahol nem akartak válaszlehetőséget adni.
Kénytelen voltam az Ab Imperio blogon keresztül tiltakozni. Ez a folyóirat kiemelten foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a Kreml milyen ravaszul instrumentalizálja különböző népek nacionalizmusait, annak érdekében, hogy ezeket kijátssza egymással szemben, és közben nevető harmadikként nyugodtan lophassa el az olaj- és gázüzletágból befolyó dollármilliókat.
A rágalomra adott válaszomat, amelyet az East European Jewish Affairs nem jelentetett meg, 6400 ember tekintette meg. A válaszom eredményeiről bármelyik internetező meggyőződhet, aki olvas angol és német nyelven. Először is, a válaszom hamarosan helyet kapott az Ab Imperio újság internetes változatában. Másodszor, a hamisítványt megjelentető szerkesztőt idő előtt elbocsátották. Harmadszor az engem támadó szerző anyagi támogatását a mögötte álló német alapítvány idő előtt beszüntette. Annak érdekében, hogy az érintett ezt eltussolja, meghamisította saját életrajzát, amelynek korábbi verziói a Google Cash (Web Archive) funkcióval elérhetők.
Érthetetlen, honnan vette Krausz Tamás az UPA-ban harcoló öt zsidó számadatot, de ha már számolunk, akkor vegyük egymást komolyan. A rendelkezésre álló, hozzáférhető dokumentumok alapján megállapítható, hogy az UPA-ban tíznél több, de száznál kevesebb zsidó volt, és ezek egy része önként csatlakozott az ukrán nacionalistákhoz.
Magyarán szó sincsen arról, hogy én az UPA-t mint zsidómentő szervezetet állítanám be. Lehetséges, hogy a professzor összekeveri az UPA-ról szóló publikációmat egy izraeli holokauszttúlélő történetén alapuló tanulmányommal. A legérdekesebb az a sajátos bizonyíték, amely arról szól, hogy közönséges ukrán parasztként, az OUN (Ukrán Nacionalisták Szervezete – a ford.) tagjaként megmentett öt zsidót – nem ukrán harcosokat, hanem egyszerű menekülteket. A szöveget mind az izraeli sajtóban, mind pedig a velem évek óta együttműködő németországi zsidó lapban közzétették.
Sok magyar kollégának tartozom köszönettel a munkám elismeréséért. Egyébként egy évvel ezelőtt két magyar történész – akivel személyes kapcsolatban állok, de sajnos akkor még nem ismertük egymást – pusztán orosz nyelvű publikációim alapján váratlanul javasolta, hogy vegyek részt az európai történelmi emlékezetről rendezett bécsi kongresszuson. Az előadásomat épp a holokausztnak szenteltem – minderről meggyőződhetnek a Youtube csatornáján.
Meg kell jegyezzem, hogy Putyin emberei általában az EU-ban és Észak-Amerikában is arra törekednek, hogy megbízható káderekkel töltsék fel a Kelet-Európa-szakértők sorait.
Habár Krausz Tamás létezése csak az ügy kapcsán jutott tudomásomra, a támadása jó alkalmat ad a munkám magyarországi megjelentetésére. A monográfiámat öt nyelven adták eddig ki, köztük angolul és németül. Jelenleg épp magyar kiadót keresek. Biztosra veszem, hogy ha a lenyűgöző Budapesten megjelenik majd, a magyar olvasók nem fognak semmilyen nekem címzett rágalomnak bedőlni, és ami a legfontosabb, nem kevés újdonságot tudnak majd meg a szovjet partizánokról és az ukrán nacionalistákról.
Alekszandr Gogun projektkutatási munkatárs,
Hadassah-Brandeis Intézet Judaisztikai Kutatóközpont,
Waltham, Massachusetts
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
