A móri mészárlás ügyében lefolytatott első tárgyalás után a bíró életfogytiglanra ítélt egy olyan személyt, aki ott sem volt a bűncselekmény helyszínén.
Egy bizonytalankodó nyomozókutya szagmintája és egy pszichiátriai kezelés alatt álló öregasszony vallomása alapján a bíróság rablógyilkosság elkövetése miatt hosszú börtönbüntetésre ítélte a mindvégig tagadó, halk szavú, cigány származású vádlottat. Évekkel később előkerült a bűncselekmény valódi elkövetője, így az ártatlanul börtönbe zárt embert szabadlábra helyezték. De már nem talált vissza az életbe, ezért nem sokkal később öngyilkos lett. Amikor a nagy önbizalommal rendelkező vidéki bírónőtől megkérdezték, hogy mit szól a történtekhez, ezt válaszolta: ma is ugyanezt az ítéletet hozná…
Egy tanyáról állatmentők hozták el az elpusztulás szélére sodródott szerencsétlen lovakat. A leírhatatlan körülmények között élő állatok láttán egy sokat látott segítő sírva fakadt. Több hónapos gondozás után meggyógyították az állatokat, de első fokon a derék magyar bíróság úgy döntött, hogy az állatvédőknek vissza kell adniuk a lovakat annak a tulajdonosnak, aki hetekig éheztette őket, és akit állatkínzás miatt börtönbe kellene zárni. Minden épeszű és erkölcsi érzékű ember igazságérzete ezt diktálja. Hol van itt jogállam? Magyarországon ezt nevezik igazságszolgáltatásnak?
 |
Egy jogkövető életet folytató vendéglátósra rászállt egy cigányokból – hogy a PC követői is értsék: romákból – álló maffia. Miután a helyzete ellehetetlenült, és már a családját is fenyegették, egy konfliktus során önvédelemből agyonlőtte az egyik bűnözőt. (Valódi jogállamokban heteken belül felmentették volna a gyilkosság vádja alól.) A magyar bíróság ezzel szemben hosszú börtönbüntetést szabott ki a vádlottra, ráadásul egy cellába zárták a cigány maffia több, börtönben lévő tagjával. Az ezután történteket az olvasó fantáziájára bízom. Annyit azonban megjegyeznék, hogy elég furcsa „humorérzéke” van néhány – a büntetés-végrehajtásban dolgozó – vezetőnek. Közben folytatódott a jogi csűrés-csavarás, aminek eredményeképpen a már tönkrement egészségű ártatlan honfitársunkat felmentették, és szabadlábra helyezték. De ennek a családnak az életét már senki sem hozhatja rendbe.
Hasonló eset játszódott le a Muki becenévre hallgató cigány származású bűnöző fogva tartásakor. A Pénzes Henriettát brutális kegyetlenséggel meggyilkoló alakot közös cellába rakták egy jelentéktelen ügyben letartóztatott fiatalemberrel, akit az életfogytiglanra ítélt gyilkos összevert és megerőszakolt. Sajnos, nem tudunk róla, hogy a hasonló esetekért kiket terhel(t) felelősség, és milyen büntetésben részesültek. A büntetés-végrehajtás sem mentesülhet az általános erkölcsi normák betartásának kötelezettsége alól. Egy gyilkos mellé nem zárunk egy kiszolgáltatott fiatalt. Ezt a börtönök túlzsúfoltsága sem indokolhatja.
De nézzünk néhány ismertebb esetet. A móri mészárlás ügyében lefolytatott első tárgyalás után a bíró életfogytiglanra ítélt egy olyan személyt, aki ott sem volt a bűncselekmény helyszínén. Amikor véletlenül előkerültek a valódi gyilkosok, a bírótól elvették az ügyet, és magasabb beosztásba helyezték. Ugyanilyen rossz a helyzet a politikai szálakkal is átszőtt gazdasági bűncselekmények esetében. A politikai osztály tagjainak az elszámoltatásokra vonatkozó ígéretei évekig tartó bírósági eljárások után beváltatlanok maradnak. A többség nem érti, mi zajlik Kulcsár Attila, Hunvald György, Hagyó Miklós vagy a Mal Zrt. esetében. De a történelmi igazságtétellel kapcsolatos ügyeket (Biszku Béla) is nehéz elfogadtatni a társadalom igazságérzetével.
Biztosítani kell a törvények uralmát, amit Montesquieu a mérsékelt kormányzás biztosítékának tartott. Az általa megkülönböztetett három államhatalmi ág – a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói – megfelelő működése önmagában is elengedhetetlen feltétele a legitim jogállam létezésének. A jogszolgáltatásban jelentkező szakmai hiányosságok, a bírói függetlenség mindenekfelettiségébe vetett hit és az erkölcsi kategóriák relativizálása miatt Magyarországon megszűnőben van a jogbiztonság, és egyre többen kérdőjelezik meg a jogállam igazságosságát. Ennek sürgősen véget kell vetni. Ez nemzeti ügy. Éppen ezért nem ártana megfontolni az ügyészség állami felügyelet alá vonása mellett a bírói függetlenség intézményének valamilyen társadalmi kontroll alá helyezését.
(A politológus írása a Magyar Időkben jelent meg)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
