A legtöbb magyarországi család múltja jó eséllyel visszavezethető a XVIII. század második feléig – tudtuk meg Pálmai András családtörténésztől. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság tagja azt is elmondta az InfoRádió Családi hét című műsorában, hogy a családfakutatás befejezni nem, csak abbahagyni lehet. Kollega Tarsoly István történész, a Magyar Családtörténet-kutató Egyesület elnöke úgy látja: csodás felismeréseket rejthet bárki számára a családfakutatás.
„A kutatás során mindig jönnek elő újabb és újabb adalékok, amelyek tovább vezetik a kutatót és újabb érdekességeket találhat. Ezért ha valaki egyszer ráérez a kutatás ízére, nehezen hagyja abba, és mindig viszi előre a kíváncsiság” – mondta Pálmai András családtörténész, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság tagja.
Hozzátette: mindenkit más cél vezérel. Van, aki csak szeretné megtudni, hogy kik voltak az ősei, hol éltek, mit csináltak. Van, aki egy családi legenda után nyomoz, szeretné megerősíteni vagy megcáfolni. Illetve lehet felekezeti és származási kérdés is a kutatás mögött: szeretné megtudni, hogy milyen felekezetűek az ősei és ő maga milyen származású.
„Nagyon sok amatőr kutató foglalkozik családfakutatással Magyarországon. Akinek van rá ideje, hogy ezt a viszonylag időigényes hobbit űzze és az utazás sem okoz neki problémát, az belevághat és eredményeket mindenképpen tud elérni” – fogalmazott a családtörténész.
Mint mondta, a legtöbb magyarországi család a 18. közepéig visszavezethető. Ha olyan területről származik a felmenő, ahol korábban elkezdték az anyakönyvek vezetését vagy ritkább vezetéknévvel rendelkezik, akkor régebbre is visszanyúlhat. Ha nemesi családokról van szó, akár még régebbre.
„A kutatásim során előfordult, hogy egészen az Árpád-korig sikerült visszajutni nemes családokig. A nemesemberek leszármazottai előnyben vannak, mert több róluk az információ. A nemesség esetében mindig fontos volt, hogy a vagyon, a cím és a kiváltságok hogyan öröklődnek és ezért róluk sokkal több írásos dokumentum készült és maradt ránk. De a 18. századig jó eséllyel mindenki visszavezetheti a saját családfáját, a legegyszerűbb család sarja is” – hangsúlyozta Pálmai András.
Csodás felismeréseket rejthet bárki számára a családfakutatás – állítja a Magyar Családtörténet-kutató Egyesület elnöke, Kollega Tarsoly István történész az InfoRádiónak.
„Kinyílt a világ az interneten keresztül és az egész földkerekség magyarjai számára nyújtunk lehetőséget tanácsadásra az adatbázisainkkal. Van egy internetes újságunk is, a Matrikula, amelyben rendszeresen teret adunk tanulmányoknak. Nagyon jó kis családtörténetek találhatók benne.
Mint mondta, előfordult, hogy valaki megtalálta az egyik ősét, aki egy nagyon híres színésznő volt a 19. század közepén és éveken keresztül együtt szerepelt Petőfi Sándorral. Ugyanabban a családban találtak egy asztalosmestert, akinek az iratai közt szerepelt egy olyan nyugta, amely 1849. október 6-án kelt Pesten, annak a koporsónak az elkészítéséről, amelybe Batthyány Lajost temették el.
„Persze sok furcsa eset is akad. Előfordult, hogy valaki magyar királyi származását kívánta bizonyítani Amerikából, mert őt is úgy hívták, hogy Nagy Lajos. Amerikából érkezett egy másik megkeresés is egy gazdasági társaságtól, aki nemességek igazolásával foglalkozott, ami nem szabályos. Kiderült, hogy kérdéses család 400 évvel ezelőtt kihalt, és egy 19. századi borsodi megyei keresztelési adat arra mutatott, az illetőnek cigány származású ősei voltak. Ezt megírtam Amerikába, és szinte postafordultával jött vissza a válasz, hogy köszöni a munkát, és nagyon kíváncsi a magyarországi cigányság történetére” – mesélte Kollega Tarsoly István történész.
Forrás:inforadio.hu
Tovább a cikkre »
