Alberta tartomány kormánya egy sor új iránymutatást adott ki, amely segíthet egy „befogadó” iskolai környezet kialakításában. Ezeknek az egyik alappontja, hogy ne használjuk az „Apa”, illetve az „Anya” szót, mert mindkét kifejezés heteronormatívnak és transzfóbnak számít. De vajon milyen befogadó kifejezést találnak ki az indiánokkal szemben jelenleg is tartó földrablásokra?
A 18 oldalas tanulmánynak egy igen fülbemászó címet adtak: “Guidelines for Best Practices: Creating Learning Environments that Respect Diverse Sexual Orientations, Gender Identities, and Gender Expressions”.
Ami körülbelül annyit tesz, irányelvek egy olyan tanulási környezet kialakításához, ahol tiszteletben tartják a különböző szexuális orientációkat, nemi identitásokat és nemi megnevezéseket.
A tanulmányban persze konkretizálják is a fogalmakat:
tehát a „Mr.”, „Ms.”, „Mrs.”, anya, apa, illetve a nőnemű és hímnemű személyes névmások („him”, „her”, stb.) helyett a szülők, a gyámok, gondozók, családok, partnerek, illetve „diák” kifejezések az ajánlottak.
Hogy mennyit változott a világ már az első családreformtól kezdve, arra Ashe Schow, nőjogi aktivista világít rá tűélesen:
Régebben „Heather-nek két mamája van” volt. Mostanság már „Heather-nek két, nem nélküli és befogadó gondviselője van”.
A tanulmányban egyébként az is szerepel, hogy az önmeghatározás az egyetlen mércéje az egyén szexuális irányultságának, nemi identitásának vagy nemi önkifejezésének, ezért a különböző nemű beállítottságú diákokra (gender-diverse students) jobb híján használjuk a „trans” kifejezést (azt ugyan a szerzők is elismerik, hogy nem a legmegfelelőbb, de még így is ez a „legbefogadóbb” jelző, amivel illethetjük az iskolás gyermekeket).
S most következzék a zseniális átkötés:
Ugyanis, ha az észak-amerikai országban használjuk a „trans (transz)” szót, akkor nem maradhat említés nélkül TransCanada energetikai vállalat, amely nem olyan rég azért perelte be az Egyesült Államokat 15 milliárd dollárra, amiért Barack Obama megvétózta KeyStone XL kőolajvezetéket, amely Alberta tartomány olajhomok-mezőitől a Mexikói-öböl partvidékén található finomítókig szállított volna olajat, 2700 kilométer hosszan.
A Kanada nyugati részén fekvő Alberta óriási kiterjedésű érintetlen erdőségek otthona volt. Ez a természeti szempontból kiemelten fontos terület a világ egyik legnagyobb összefüggő őserdejének déli részét képezte, de az értékes vadon jelentős hányadát kiirtották. Az olajhomok kitermeléséhez, a bányák bővítéséhez sok élőhelyet kellett elpusztítani, ahhoz hogy a TransCanada által épített olajvezeték-rendszer kiépüljön.
Alberta másik arca
De most nem is pusztán a megmagyarázhatatlan és elképesztő környezeti pusztításról beszélünk, amely egyébiránt nemcsak az erdőket tünteti, hanem a talajt is mérgezi. Hanem arról a liberálisnak és befogadónak semmiképp sem nevezhető gyakorlatra mutatnánk rá, amely során
e pillanatban is szó szoros értelmében földönfutóvá teszik az őslakos polgártársaikat azok a mindenre nyitott, felvilágosult emberek,
akik nemi identitás miatt aggódnak. Ugyanis az olajhomok pont az indiánok földjén található...
Az egésznek pedig az ad egy újabb szomorú aktualitást, hogy pénteken egy elszegényedett, főleg indiánok lakta észak-kanadai településen egy tizenéves fiú hajtott végre vérengzést.
Addódik a kérdés:
vajon mennyit ér egy indián/őslakos élete egy „befogadó” országban 2016 januárjában?
Úgyem érdekel senkit!
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
