Volt egyszer egy Florence Foster Jenkins nevű nő, aki úgy döntött, operaénekesnő lesz, csak éppen hangja nem volt egy szál se. Oda se neki. Olyan elszánt volt, hogy világhírű lett – és olyan rosszul énekelt, hogy teltházasak voltak a koncertjei. Ez a sztori megér egy (illetve, mint a cikkből kiderül, két) filmet!
Első filmszerepére készül Joyce DiDonato, a világhírű mezzoszoprán. Minden idők legrosszabb operaénekesnőjét kelti életre a Florence Foster Jenkins Story (munka)címmel készülő dokumentum-játékfilmben, amelynek forgatása ebben a hónapban kezdődik.
Az 1868 és 1944 között élt Florence Foster Jenkins New York-i örökösnő volt, aki rendkívül elszántnak, de legalább annyira tehetségtelennek bizonyult az operaéneklésben. Hiába énekelt szörnyen, híján volt minden gátlásnak, a merészségnek viszont nem.
Az 1920-as évektől bárhol járt, híre megelőzte őt: fellépéseire nagyon sokan voltak kíváncsiak a felső tízezerből, minden bizonnyal azért, mert annyira rosszul énekelt, hogy mindenki hallani akarta. Akaratlanul is szenzációvá vált, repertoárjába még az Éj királynőjének áriáját is felvette A varázsfuvolából. Utolsó koncertjét 1944-ben tartotta, a teltházas fellépés a Carnegie Hallban azóta is minden idők legemlékezetesebbjei közé tartozik a patinás hely történetében. Lemezeladásai felülmúlják sok mai énekesét.
A róla szóló dokumentum-játékfilmet Ralf Pleger rendezi, producerei között van Donna Leon bestselleríró, a ZDF német közszolgálati televízió és az Arte csatorna. A filmet várhatóan még idén novemberben bemutatják.
Joyce DiDonato, aki albumaival számos rangos díjat elnyert, és rendre olyan világhírű színpadokon tündököl, mint a Metropolitan Opera, a honlapján megjelent hír szerint hangsúlyozta, hogy nem akar gúnyt űzni Jenkins emlékéből. „Sokkal inkább az a szándékom, hogy bemutassam bohókás, szenvedélyes világát, amelyben az éneklés volt a legfőbb, és az az iránti elszánt vágya uralt mindent, hogy úgy daloljon, mint egy madár” – írta a koloratúra királynőjeként emlegetett szoprán.
Ralf Pleger lázadó és excentrikus személyiségként tekint Jenkinsre, az „önjelölt primadonnára”. A film fikciós részei bevezetik majd a nézőket az örökösnő fantasztikus világába és felelevenítik híres élőképeit (tableaux vivants) – a kor népszerű szórakozását -, amelyek során a díva a legextravagánsabb estélyikben és jelmezekben sütkérezett. A dokumentumfilmes részekben az opera világának köztiszteletben álló szakértői, valamint olyan New York-iak is megszólalnak, akik még hallották Jenkinst élőben énekelni. Emellett eddig nem látott fotók és eredeti felvételek is bekerülnek az alkotásba.
Florence Foster Jenkins történetéről egyébiránt játékfilm is készül, Stephen Frears rendezésében. A főszerepet Meryl Streep alakítja, minden idők legrosszabb operaénekesnőjének férjét és menedzserét pedig Hugh Grant. Már egy kép is van róluk:
