Az Európai Bizottság nyilvánvalóan inkompetens, de az európai intézményrendszer maga is az — miközben sikerült kiszívnia Európából a szellemi és lelki erőt, átvezetnie a saját tápcsatornáján, és felismerhetetlen végtermékként visszahelyezni a polgárok elé. Az EB Európát EU-vá aszalta, az EU-t pedig egy 30 ezer fős bürokrácia szellemi és erkölcsi színvonalára nyomta le. Ma Európa pont annyira létezik, amennyire el tud tekinteni Junckertől és szellemiségétől. Alig. Öntudatosan semmiképp. Európa nincs, csak identitásharc, államok, korporációk, a loholás a pénz után, és dehumanizáció.
Ezzel szemben áll egy az EU felbomlasztására szövetkező Putyin, Orbán, a görög és a brit kommerek egy része, az európai széljobb, és aki még csatlakozik hozzájuk, az általuk manipulált (beindított, pénzelt, terelt, eszkalált) migráció — miközben a Junckerré aszalt európai civilizáció nem fogja fel, hogy ezeknek nincs veszteni valójuk, egyik sem hátrálhat, mindegyiknek létszükséglete, hogy folyamatosan élezze a feszültséget, a keletieknek kivált, mert az országaik egyre versenyképtelenebbek, maguk ellenzékben elképzelhetetlenek, hiszen nem demokraták, nincs más esélyük a fennmaradásra, mint mindenki eltiprása, aki nem alkuszik. Az élezés nem olyan bonyolult dolog — nem kell nagy zseni hozzá. A nacionalizmus és a hazudozás a hatóereje, a szociális demagógia és a korrupció biztosítja az erőforrását. És mi áll vele szemben? Egy identitáspolitikába kornyadt kontinens. Az agresszorok realizmusával szemben az ellenszenves bürokraták ostoba vihogása.
Csúnya helyzet? Az. Túlzásokba estem volna? Az ördögöt. A címben közölt mondat talán nem fog elhangzani még márciusban, de elhangzik majd szeptemberben. El fog. Ez a dolgok logikája. Nagyon harmincas évek feelingem van. Ez nem olyasmi, amiből egy idő után ki lehet lépni. Lehet, hogy már nincs megállás — de sehol egy tüntetés az európai civilizációért, a demokráciáért, egyrészt az agresszió, másrészt az inkompetencia ellen: mintegy az életünkért.
Forrás:hafr.blog.hu
Tovább a cikkre »
