Decemberben az európai parlamenti képviselők többségének is leesett a tantusz, és aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal (European Patent Examiners – EPO) növényfajták termesztésére adott ki szabadalmi jogot. Ennek eredményeként a svájci központú vetőmag forgalmazó Syngenta, illetőleg Izrael kizárólagos jogot szerzett arra, hogy élelmiszert termesszen Európában. Az Iránytű Intézet elemzője szerint ugyanakkor nem várható pozitív változás az ügyben.
A természetes keresztezéssel előállított növényekre vonatkozó szabadalmaknak két olvasata van.
Az egyik a várható globális élelmezési válság kapcsán domborodik ki, hiszen a csökkenő termőföldterületek és a növekvő népesség komoly kihívások elé állítják a közeljövőben az emberiséget, ezért is pörgött fel ennyire az utóbbi időben a (globális) földrablás.
A másik vetülete kissé földhöz ragadtabb, éppen ezért izgalmasabb, és kézzel foghatóbb is – s még csak nem is kell érte Afrikába utazni, elég ellátogatni Brüsszelbe, az Európai Unió központjába. Viszont azokon a titokzatos folyósokon könnyű eltévedni, éppen ezért mi is szakemberre bíztuk magunkat. Az európai uniós viszonyok minél hatékonyabb felvázolásában Kovács János, az Iránytű Intézet elemzője volt a segítségünkre.
A kiindulási pont:
a vetőmagpiac szabadalmakkal történő monopolizálásával a vállalatok szabadon határozhatják meg vetőmagjaik elérhetőségét, árát a gazdák, s végső soron az Önök kárára. De vajon megállítható-e ez a folyamat?
Kovács János szerint félő, hogy nem:
„a vizsgálandó két szabadalom jogi szempontból, a megjelölt, közösségi szabadalomra vonatkozó okok mentén, akkor semmisíthető meg, ha azok jogilag nem korrekt eljárási folyamat (eljárási kötelezettségek sérelme) során kerültek elfogadásra, tartalmi szempontból pedig nem felelnek meg a jelenlegi szabályozás által lefektetett kritériumoknak”.
Tehát, ha nem hibáztak (nagyot) a kérelmezők, akkor nehéz megkerülni őket.
Az Iránytű Intézet elemzője kitért erre a lehetőségre is:
amennyiben egyik eset sem áll fenn, kérdésként legfeljebb az merülhet fel, hogy a megadott szabadalmak vonatkozásában sérülnek-e a Közösség érdekei, illetve van-e olyan uniós jogi szabály (legyen szó elsődleges vagy másodlagos joganyagról), ami mentén, annak sérülését vélelmezve, esetlegesen eljárás kezdeményezhető.
Egyébként sokat sejtető, hogy az EPO nem is tartozik közvetlenül az EU alá: az európai szabadalmi szabályozást általánosságban a nemzetállami szabadalmi jogi szabályozások, az 1963-as Strasbourgi Konvenció, az 1973-as Európai Szabadalmi Egyezmény (ESZE), különböző EU-s irányelvek, illetve az ESZÉ-t ratifikáló országok szabályozásai alkotják. Az európai szabadalmi szabályozás kulcsfontosságú dokumentuma az európai szabadalmak engedélyezéséről szóló 1973. október 5-i Müncheni Egyezmény (Európai Szabadalmi Egyezmény), ami egy multilaterális szerződés, s ami intézményesíti az Európai Szabadalmi Hivatalt (ESZH/EPO), illetve bevezeti az európai szabadalmak megadásával kapcsolatos egységes eljárást.
Ezzel kapcsolatban Kovács fontosnak tartotta megjegyezni:
az európai szabadalom nem a közösségi jogrend részét képező közösségi szabadalom, az ESZH által megadott szabadalmak a nemzeti szabályok hatálya alá tartozó nemzeti szabadalommá válnak.
Az elemző arra is felhívta a figyelmet, hogy a szabályozás értelmében az európai szabadalommal szemben a megadás meghirdetésétől számított kilenc hónapon belül bárki jogosult felszólalni. Ez a tény abból szempontból igazán izgalmas, hogy az EP 2015. december 17-én szólította fel az Európai Bizottságot arra, hogy sürgősen egyértelműsítse a meglévő uniós szabályozást, különösen az Unió biotechnológiai találmányok oltalmáról szóló irányelvét, és a pontosításról mielőbb tájékoztassa az EPO-t annak érdekében, hogy ne lehessen szabadalmaztatni a hagyományos növénynemesítési eljárásokat.
Csakhogy ez az állásfoglalás is az EPO Bővített Fellebbezési Tanácsának 2015. március 25-i határozatára válaszul született (amelyben a hivatkozott szabadalmi jogot megszerezte a Syngenta és Izrael) – ezzel pedig ki is játszották a kilenc hónapos határidőt…
Egyébként még 2013. május 8-án az Európai Szabadalmi Hivatal a Syngenta számára szabadalmat jegyzett be (EP 2140023) egy rovar-rezisztens csemegepaprikára is. Ezt egy jamaicai vad paprika és egy már nemesített paprika keresztezésével állították elő. A döntést a Greenpeace az Európai Bíróságon támadta meg, végleges döntés még nincs.
A közösségi szabadalom megsemmisítésére az alábbi okok miatt kerülhet sor:
1.) a szabadalom tárgya a Müncheni Egyezmény 52–57. cikkei szerint nem szabadalmaztatható;
2.) a szabadalomban a találmány bemutatása nem kellően egyértelmű és teljes körű ahhoz, hogy azt egy szakember végre tudja hajtani;
3.) a szabadalom tárgya nem felel meg a benyújtott kérelem tartalmának.
Kovács János szerint azonban ezeknek a kitételeknek egy felkészült brüsszeli technokrata – lobbista könnyedén képes megfelelni.
S ha már a politikusoknál tartunk, mi a helyzet az Európai Parlamentben?
„Ha politikai törésvonalakat keresünk a kérdésben, akkor egy többdimenziós képet kell vizsgálnunk. Egyrészt van egy nehezen figyelmen kívül hagyható multi- és transznacionális lobbi, aminek megvannak az érdekképviselői, érdekkijárói az európai politikai elit körében, így az EP-képviselők között is. Másrészt az erősen atlantista politikai orientációval, szoros amerikai kapcsolatokkal rendelkező politikusok adott esetben (számos példát láttunk erre) saját párttársaikkal, névleges politikai szövetségeseikkel is konfrontálódhatnak”
– magyarázza az Iránytű Intézet elemzője.
Kovács János az Alfahírrel megosztotta abbéli meggyőződését, hogy
az EP kapcsán beszélnünk kell az egyes pártcsaládok közötti és pártcsaládokon belüli nézetkülönbségekről, csakúgy, mint az egyes tagállamok (és társadalmi, gazdasági szereplők) közötti érdekellentétekről. Meglátása szerint a kérdésnek van egy „EU kontra tagállamok” (szupranacionális versus nemzetállami szint) olvasata is.
Nehezen megkerülhető a Fidesz a szerepe ebben az ügyben is, hiszen már több alkalommal bebizonyosodott, hogy a kormánypárt egészen más irányú politikát folytat Brüsszelben és Budapesten.
Az EP-ben a szocialisták és az Európai Néppárt „nagykoalíciója” is jelzi: a main-stream álláspont – a politikai kommunikációs lózungoktól eltekintve – inkább „pro” a szabadkereskedelmi megállapodás, a multinacionális cégek ügyében, következésképp (hallgatólagosan) egyre kevésbé „kontra” a GMO-mentesség kérdésében is.
Első ránézésre furcsa koalíciónak tűnhet, de ezen a területen – ha következetesek maradnak – inkább az euroszkeptikusok, a zöldek és a szélsőbal képviselői alkothatnak lazább egységfrontot – vázolta fel az európai politikai átrendeződést az Iránytű Intézet elemzője.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
