Több pártban dominál a posztkommunista hagyomány vagy mentalitás, a címben jelzetteken túl a Fidesz a harmadik. Az MSZP-t egykori kommunista káderek és gazdasági kedvezményezettek vezették 2002-es szavazótábora kétharmadának elvesztéséhez, a DK-t olyan ember vezeti, akinek blairista álmai, hogy középre vezeti és liberalizálja az MSZP-t már 2006-ban keserű felébredésbe torkolltak, csak éppen nem vette észre, és az ország romlásba döntése árán is makacsul ragaszkodott a saját egójához. Gyurcsány politikusként és miniszterelnökként is csapnivaló volt, a baloldal szavazótáborát az új pártjával nem gyarapította, hanem legföljebb megosztotta, és minél tovább tart a jelenléte a fan clubja élén, annál tovább tart a Fidesz kormányzása — vagy következik rá a Jobbiké.
Nem okoz kudarcot nekem bevallani egy kis párt vezetőjeként sem, hogy mivel a magyar politikai kultúra államelvű és romantikus (ragaszkodik az ismert brandekhez, ha azok evidensen a kárára vannak is), ezek a pártok a 20-25%-nyi — de hasonló jobbikos arány mellett akár csak 15%-nyi — biztos szavazóikkal is sikeresen akadályozzák Orbán leváltását: leváltani nem tudják, de hatalomban tartani igen. A szocik és a gyurcsányisták Fideszéhez képest nagyságrendekkel kisebb, de mégis létező kulturális és nyilvánosságbeli holdudvara nem tud mást, mint ezeket támogatni: se fantáziája, se bátorsága, se erőforrásai nincsenek egyébhez, ezt viszont megteszik, mert rövidlátók és ragaszkodnak a jelentőségük utolsó morzsáihoz. Évek óta szorgalmazom, hogy a baloldali szavazók először ezeknek a pártoknak a székházai előtt tüntessenek, ha jót akarnak maguknak és az országnak, ne a Fidesz ellen — a két pólus ugyanis egymást erősíti. De amíg a Fidesz elleni ellenszenvük a mai formájában reménytelenül tehetetlen, addig a saját pártjaik átalakulását esetleg segíthetnék.
Nekem ebben a felállásban ez a két politikai alakulat semmilyen körülmények között nem szalonképes. Hogy világos legyek: előbb távozom a politikából, minthogy a PKP elnökeként ezekkel összefogjak bárki ellen. Csak az egyik okom a múltjuk. Még ennél is fontosabb a reménytelen jelenük és jövőjük: az a versenyképtelen politikai kultúra, a tehetségtelenség, és a tovább zilálódó ország, ami ezeknek a hatalomra kerülésével ránk várna. Sajnálom, hogy a választóiknak nem fog hamarabb felsejleni ez a veszély, mint ahogy a fideszes többség rádöbben a saját rossz döntéseinek következményeire.
Forrás:hafr.blog.hu
Tovább a cikkre »
