Ha kétmillió forintért meg lehet kapni egy családi használatra alkalmas, nulla kilométeres gépkocsit öt év garanciával, miért veszünk ugyanennyiért ismeretlen előéletű, tizenéves használtat?
Új autót mindenkinek! – reklámozza a hazánk kilenc városában a minap megjelent és dömpingárat hirdető Lada Hungary. A szlogen emlékeztet Henry Ford legendás mondására, mely szerint az új autó a jó autó. És egybecseng a második világháború utáni német autóipar törekvésével is, amely a bérből és fizetésből élő sokaságnak kínált népautót – Volkswagent. A 2016 eleji magyar autópiaci helyzet némileg emlékeztet a háború utáni németre: 2008, a pénzügyi válság beköszönte óta a magyar családok nem vesznek új gépkocsit. A válság hatására 220 ezerről 50 ezerre zuhant az eladott járművek száma, (idén eléri a 75 ezret), és ennek a leszűkült piacnak is csak 20 százaléka kerül magánfelhasználókhoz. Összességében tehát a családi használatú autópark befagyott, egyesek nem váltak meg a korábban használt gépkocsiktól, vagyis az akkor ötéves gépkocsik mára 12-13 évesek; mások lecserélték őket, de nem újra, hanem nyugati használtra.
A Használtautó.hu portál nemrég közölt adatai szerint idén 550 ezer jármű cserél gazdát, ami 11 százalékos növekedés a tavalyihoz képest. A bővülés legjelentősebb forrása az import: egyre több járgányt hoznak be Nyugatról. Míg 2010-ben csak 17 700 használt autót importáltak Magyarországra – elsősorban Ausztriából, Németországból, Belgiumból, Hollandiából, Franciaországból és Olaszországból –, addig tavaly 96 700-at, idén pedig már minden bizonnyal 120 ezernél is többet. Az átlagéletkor azonban magas, 11 év.
Vagyis a magyar családok 2008 óta, immár hét éve nem vesznek új autót. Ennek oka, hogy a hagyományosan erre a célra vett Golfok, Astrák, Focusok újkori ára 5-6 millió forint, ami a hazai átlagjövedelmekből nem termelhető ki. A magánvásárlások ezért terelődtek át a használtpiacra. Az átlagos vásárló 1,5-2 millió forintért vesz 7-8 éves, főként német gyártmányú autót: Opelt, VW-t, Fordot. De feltűnően megnőtt a BMW-k száma is a másodpiacon.
Vajon nem jött el az idő, hogy azok, akik tizenéves gépkocsijukat nyűvik, immár újat vásároljanak? A Nissan-Renault hosszú évek óta dolgozik azon, hogy a feltörekvő piacokon, ahol szerény a fizetőképes kereslet, olcsón gyártható, egyszerűbb technikát képviselő konstrukciókkal jelenjen meg. Alaposan megkavarta néhány éve az állóvizet a Dacia különféle modelljeivel, különösen a hobbiterepjáró Dusterrel, amely érdekes módon a nyugati országokban lett a legnagyobb kasszasiker. Ugyanennek a konszernnek az alkatrészeiből, de kissé más fűszerezéssel és a patinás Lada márkanévvel jelent meg most hazánkban olyan gépkocsicsalád, a Lada Kalina és Granta, amely árával versenyezhet a Nyugatról használtan behozott gépkocsikkal, és tulajdonosai biztosak lehetnek benne, hogy a következő öt évben nem kell súlyos összegeket hagyniuk az autószervizben.
Ráadásul a kétmilliós Lada nem is annyira fapados: az 1 999 000 forintért kínált lépcsős hátú Granta Sedant 1,6-os, 86 lóerős motorral, elektromos első ablakkal és központi zárral, állítható magasságú és szervóval könnyített kormánnyal, könnyűfém felnikkel adják. Ugyanez légkondicionálóval, 16 szelepes, kilencvenhat lóerős motorral és a gyári audiorendszerrel is csak 2,5 millió forint. A Lux kivitelbe olyan extrák kerültek, mint az esőszenzor, az automata váltó és fényszóró, valamint fűthető ülések, tükrök – ennek az ára kicsivel több, mint 3 millió forint.
Armani öltönyt a turkálóból
Amikor egy budai garzon árát kell leszurkolni a legkorszerűbb, minden jóval felszerelt új családi autómodellekért, nem csoda, hogy nem kígyóznak hosszú sorok a szalonok előtt. De mit tegyünk, ha nincs tízmilliónk a korunknak, társadalmi pozíciónknak, önbecsülésünknek megfelelő felső-középkategóriás autócsodára? Vegyünk egy „motorizált cipősdobozt” újonnan, vagy kaparintsuk meg álmaink germán harci szekerét – tizenévesen? Melyik jobb: Armani öltöny a turkálóból vagy Vörös Október zakó újonnan? A józan ész, a kockás papíron levezetett költség-haszon elemzés azt mutatja, hogy jobban járunk egy kisebb, de új gépkocsival. Csakhogy az autóvásárlót nem feltétlenül a józan ész megfontolásai vezérlik. Az autó presztízscikk is, megjelenésünk része, a külvilág felé mutatott arculati elem. A bajor limuzin fellépése, tömeghatása, agresszív orra tizenévesen is tekintélyt sugároz. A szomszédok szemében irigylendőbb az, aki egy, valaha talán vezérigazgató által használt csúcsmodellből száll ki esténként a ház előtt, mint az, aki a nyugati tömegmárka „campus” kiadásának lebutított és a harmadik világban gyártott változatát vette meg, igaz, nulla kilométerrel. De hát a szomszédnak veszünk-e autót? Nem magunkat hozzuk-e nehéz helyzetbe, ha a lehetőségeinken túl vállalunk anyagi terhet? Még valami, ami a Dacia, a Lada malmára hajtja a vizet: az idő. Amíg ezt a cikket írtam, a magyar gépjárműflotta egy órával öregebb lett. Minden egyes gépkocsi kicsivel közelebb került az autótemetőhöz. Nem nehéz belátni, hogy a több százezer kilométert futott, tizenéves, ismeretlen előéletű használt autók küzdelme az elmúlással közelibb és fájdalmasabb. Ideje megbarátkoznunk a kisebb, kevésbé elegáns, de vadonatúj autókkal. Eljön még a Ladák ideje.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »