Tegnap tért véget az Iszlám csúcskonferencia Teheránban. Megdöbbenve veszem tudomásul, hogy a média meg sem említi. Továbbra is hajtogatják azokat a maguk gyártotta elméleteket, miszerint a közel keleti térség meghatározó konfliktus oka a síita-szunnita ellentét. Majd tovább okoskodnak és az iszlám államot szunnitának jelölik, mely véres ellentétben áll a síita felfogással. Egy önmagát generáló láncreakcióról papolnak irányzatok között, mely robbanáshoz vezet a muszlim világon belül. Mi jön le ebből? Az, hogy a muszlimokban kell keresni egyedül a bajok gyökerét és az ő vadállati öldöklésüknek esik áldozatul az emberi civilizáció.
Ezzel szemben mi a valóság?
Valóban léteznek síita, szunnita, szufi és más irányzatok, valamint ezeken belül iskolák. Valóban voltak olyan történelmi korok, amikor ezek egyike-másika hadban állt egymással, ahogy az a keresztény kultúrán belül a katolicizmus és a protestantizmus között volt. De a ma nem erről szól. A ma arról szól, hogy az iszlámon belül a XVIII. században egy olyan vonal jött létre vahabizmus néven, Mohammed Abdel Vahab szellemiségét követve, amely az alaptanok hirdetésétől, a szeretettől, megbocsájtástól, mérvadó elődökre emlékezéstől elzárkózott. Ezzel szemben feldúlta a történelmi örökséget, harcot hirdetet minden ellen, ami nem őt követte és nem ismert megbocsájtást, szeretetet. Kapóra jött ez az irányzat a briteknek, akik 1900-1936 között Abdel Aziz Al-Szaúd király és udvari vahabita hittudósai segítségével egy olyan iszlámot kreáltak, ami szunnita, síita és szufi ellenes volt egy időben. Erre azért volt szükség, mert nyugaton a Hidzsazi tartományban hasemita szunniták, a Perzsa Öböl partvidékén síiták, északon pedig az oszmán Birodalom szúfi törökjei voltak. Ne feledjük, ez az első világháború ideje, ahol a britek és a törökök szemben álltak. Szaúd Arábia még nem létezett, ez csak a hidzsazi és a Persza Öböl menti területek leigázásával jöhetett létre 1936-ban. Tehát a vahabizmus az iszlám irányzatok kiirtására jött létre, magát az egyetlen igaz iszlám ösvénynek kikiáltva! Azaz a vahabizmus nem szunnita irányzat, ahogy ma az egyesek vélik. A vahabizmust a britek, majd később az amerikaiak és izraeliek saját stratégiájuk támogatására használták fel. Ne feledjük, hogy 1917-ben látott napvilágot a Balfour nyilatkozat, mely a zsidó népnek nemzeti otthont ígért Palesztinában. A Balfour nyilatkozat terepmunkáját ugyanazok a brit tanácsadók végezték el (Percy Cox, John Philby, stb), akik a szaúdi király mellett is atyáskodtak. Tehát látni való, hogy a Szaúdi királyság és Izrael állam ikertestvérek, a vahabizmus pedig egy eszköz azok kezében, akik az iszlámot és annak követőit meg akarják osztani.
1979-ben Khomeini imám irányításával győzött Iránban az iszlám forradalom. Hangsúlyozom iszlám és nem síita forradalom. Khomeini imám a muszlimok egységét kívánta megteremteni. Ez ijesztően hatott a külvilág számára és láss csodát, ugyanebben az évben Afganisztánban létrejött vahabita alapokon az Al-Kaida Bin Laden vezetésével, melyet Amerika támogatott. Szaúd Arábia pedig az általa vezetett Iszlám Világ Liga a világ számos országába eljuttatta követeit, mozgalmait, mecseteit. Ez a mozgalom szintén az egyetlen igaz utat hirdette, a síitákat pedig az ördög fattyainak titulálva megvetette, sőt erőszakos akciókat követtek el ellenük.
Az iszlám világon belül azonban, legalábbis ott, ahol nem voltak jelen vahabita (később szelefita, vagy takfiriya) tényezők, síiták, szunniták, szúfik, békésen megfértek, ahogy azelőtt. Khomeini imám felhívott az iszlám egységre és megbízásából Taszgeri Ajatollah megalapította az Iszlám Irányzatokon belüli Közeledés Intézményét. Ez a hatalmas szervezet a mai napig 29 konferenciát hozott tető alá, tehát az elmúlt 29 év mindegyikén összejöttek szunnita, síita és más iszlám vezetők, hogy egyeztessenek, összehangolják lépéseiket és valahogy módját adják annak, hogy a világ megtudja: ma síita-szunnita ellentét nincs. Ma egy hatalmas ármány kapott lábra azért, hogy iszlámon belül háború gerjedjen. Ennek eszköze az Iszlám Állam, ami mindenkit kiirt, aki nem csatlakozik hozzá.
Összegzem élményeimet, hiszen már ötödik alkalommal veszek részt ezeken a csúcsokon. Az első három ízben még a 90-es években követtem a konferenciákat, majd tavaly és idén. A változás elképesztő. Valós egyeztetés folyik. Nem kerülnek elő a történelmi sérelmek, hanem az emberiség sorsáról folyik szó. Csupán pár kiragadott név a rangos résztvevők közül:
– Mohszen Araki Ajattollah, az Iszlám Irányzatok Közti Közeledés Intézményének főtitkára
– Dr. Haszan Rouhani, Iráni Iszlám Köztársaság elnöke
– Dr. Ibrahim Jaafari, Irak külügyminisztere
– Naim Qasem, Hezbollah főtitkár helyettese
– Dr. Mohamed Ghurmiz, Törökország Főmuftija
– Dr. Ali Akbar Valayati, ex-külügyminiszter, jelenleg imám Khamenei külügyi főtanácsadója
– Dr. Ahmed Badr Aldin Hassoun, Szíria főmuftija
– Szaid Ammar Al-Hakim, Irak Felső Iszlám Tanácsának elnöke
– Abdullah Muhaqaq, Afganisztán elnökének főtanácsosa
– Dr. Abdel Hafiz Dawoud, Jordán Királyság vallásügyi minisztere
– Mehdi Al-Samidai, Irak muftija és még több százan mások…
Az Iszlám forradalom vezetője, imám Khamenei elmondta, aggódik, amikor Amerika síita-szunnita elemzésekbe, fejtegetésekbe kezd, mert abból semmi jó nem származik. Ha egy ilyen képmutató társaság ezt teszi, annak oka van és az ok nem a két fél megbékélésére indít tetteket. Beszéde mind a síita, mind a szunnita vezetők körében hatalmas sikert aratott.
A külügyi bizottság ülésén szót kaphattam. Röviden ennyi: Európában keresztény alapú ateizmust, az iszlám világban pedig iszlám alapú barbarizmust állítanak elő. Ez a termék, ezt kommunikálják és adják el, elsorvasztva az alaptanok tisztaságát. Az egyik oldalon ezt iszlám takfiriyának hívják. A kereszténységbe csomagolva egy szemlélet honosodik meg, ami materiális, haszonalapú, kirekesztő, amit akár keresztény taqfiriyának mondhatunk. Nem elég iszlámon belül közeledni, vallások közti határt is le kell bontanunk. Csak együtt tudunk megtisztulni, hiszen a takfiriyákat kiváltó okok ugyanazok. A párbeszéd elkerülhetetlen.
Forrás:facebook.com
Tovább a cikkre »
