Az összes próféta közül az iszlám prófétája az egyedüli a történelemben, akinek lejegyezték az életét, sőt a mindennapi dolgait is, és ez a muszlimok példás diadala, mert a többi próféta vázlatos életrajzát jelentős idő elteltével számos változatban, és téves beszámolókkal írták le a kutatók.
A szent próféták életéről, és jellemzőikről sok könyvet írtak arab nyelven, amelyeknek egyes részleteiről említést tettünk a próféták jeleinek tárgyalásánál. Tehát helyénvalónak látszik, hogy röviden beszámoljunk az iszlám prófétájának viselkedéséről, és jelleméről. Hasznos volna minden muszlim számára részleteiben ismerni a próféta jellemét, erkölcsi elveit, és a magánéletét. Bármi legyen is a következő oldalakon az a Biharul Anwar, XVI. kötete; Sirah-i Ibn Hisham, Kuhlul Basar, Tafsir al-Mizan, VI. kötete, és más hiteles könyvek alapján van leírva.
Neve és származása
Hazrat Ibrahim (AS) (Ábrahám) (Aleyhu salam) utódai között volt Isaac (AS) (Izsák) (Aleyhu salam) próféta, akinek leszármazottai voltak a „Bani Israil” (a zsidók törzse). Ebben a törzsben született Musa (AS) (Mózes) próféta (Aleyhu salam), Isa (AS) (Jézus) próféta (Aleyhu salam), és még sokan mások. Hazrat Ibrahim (AS) másik fiának lsmailnak (AS) (Iszmailnak) (Aleyhu salam) tizenkét fia közül az egyik Qaidar volt, akinek az utódai Hijazba (Hidzsázba) jöttek lakni. Közülük Adnan volt a leghíresebb. Az Iszlám prófétája ebbe a családfába tartozott. Felmenői apai ágon a következőképpen vezethetők vissza Adnanig:
(Muhammad bin Abdullah bin Abdul Muttalib bin Hashim bin Abd-e-Munaf bin Qusayy b
in Kilab bin Murrah bin Kaab bin Luayy bin Ghalib bin Fihr bin Malik bin Nazar bin Kinana bin Khuzaima bin Mudrika bin Ilyas bin Muzir bin Nazar bin Maad bin Adnan.) vagyis szószerint:
Adnan fia Maad, annak fia Nazar, annak fia Muzir, annak fia Ilyas, annak fia Mudrika, annak fia Khuzaima, annak fia Kinana, annak fia Nazar, annak fia Malik, annak fia Fihr, annak fia Ghalib, annak fia Luayy, annak fia Kaab, annak fia Murrah, annak fia Kilab, annak fia Qusayy, annak fia Abd-e-Munaf, annak fia Hashim, annak fia Abdul Muttalib, annak fia Abdullah, és az ő fia Muhammad. Közülük Kinana fiának Nazarnak a leszármazottait hívták Quraishnak (Kurajs). A Próféta (Allah dicsérete és béke legyen vele) anyja Abd-e-Munaf fiának Wahabnak a leánya Amina, teljes nevén: Amina bint-e-Wahab bin Abd-e-Munaf, ez azt jelenti, hogy a Próféta (Béke legyen vele) mind az anyja, mind az apja oldaláról egyaránt az előkelő Quraish (Kurajs) törzsbe tartozott.
Születése
Az i. sz. 570. évben Abraha, az abesszin, támadást indított a Kába-szentélyt ellen egy sereg harci elefánttal, ezért ezt az évet az arabok az elefánt évének „Aamul Fil”-nek nevezték! Ebben az évben született a Próféta (Allah dicsérete és béke legyen vele) Mekkában Rabi-ul Awwal hónap 17. napján, pénteken.
Árvasága
A lejegyzett történetek egyöntetűen arról számolnak be, hogy a Próféta (Allah dicsérete és béke legyen vele) az apai oltalmazástól nagyon korán megfosztatott. Apja Abdullah meghalt, amikor egyesek szerint még az anyaméhben volt, mások szerint akkor, amikor kéthónapos volt, ismét mások szerint, amikor héthónapos volt, illetve két éves, avagy két éves és négy hónapos volt, ez utóbbi a leghosszabb időszak, ami említve van a hagyományokban. Minthogy a történészek eltérően vélekednek arról, mennyi idős lehetett apja halálakor, nehéz döntést elfogadni erre vonatkozóan. Bánatunk még inkább fokozódik, amikor arról értesülünk, hogy szerető édesanyját is elvesztette hat évesen. Úgy látszik, a Sors akarata volt, hogy az az ember, aki elárasztotta szeretetével, és együttérzésével az egész világot megfosztott legyen szerető szüleitől már gyermekkorában.
Neveltetése
A Bani Saad törzsből származó Halima volt az a szerencsés asszony, akit felfogadtak mellé szoptatós dajkának. Ebben az időszakban Halima egy kis településen lakott, és magánál tartotta a csecsemőt. Utána Mohammed hat éves koráig az anyjánál lakott. Édesanyja halála után a nagyapja Abdul Muttalib vette őt magához, gondoskodott róla, és ugyanolyan nagy szeretettel, és törődéssel nevelte fel, mint a saját utódait.
Két év múlva ő is elhunyt. Utolsó perceiben csak a kisgyerek védelme, és biztonsága miatt aggódott, mert biztos volt abban, hogy védencére világraszóló fontosságú, és kimagaslóan jelentős szerep vár a jövőben. Amikor már nem remélte, hogy felgyógyul, magához hívatta fiát, Abu Talibot (AS), és Mohamedet (Muhammadot) (Allah dicsérete és béke legyen vele) az ő gondjaira bízta.
Voltak Abu Talibnál (Béke legyen vele) idősebb fiai is, de volt egy olyan belső megérzése, hogy egyikük sem törődne Mohameddel (Muhammaddal) (Allah dicsérete és béke legyen vele) annyira, mint Abu Talib (Béke legyen vele). Abu Talib a belefektetett bizalmat igazolta, és utolsó leheletéig segítette, és támogatta a Prófétát (Allah dicsérete és béke legyen vele), ezzel teljesítve azt a kötelezettségvállalást, amit a nagyra becsült édesapjának a halálos ágyánál megfogadott. Mohamed nyolc éves volt, amikor Abdul Muttalib (Béke legyen vele) meghalt. Ettől fogva egészen a Próféta haláláig Abu Talib, a nagybátyja (Béke legyen vele) nagyobb szeretettel árasztotta el a Prófétát (Allah dicsérete és béke legyen vele), mint a saját gyermekeit. Mohamed a nagynénjétől, Fatima bint-e-Aszadtól (Aszad lánya Fatima), Abu Talib (Béke legyen vele) feleségétől ugyanannyi szeretetet kapott, mint amennyit a saját édesanyja nyújtott volna neki. Ezért mondta a Próféta (Allah dicsérete és béke legyen vele) Fatima Bint-e-Aszad elhunytakor a következő szavakat. “Édesanyám után olyan kedves volt ő számomra, mintha az anyám lett volna.”
Üzleti út
A Próféta (Allah dicsérete és béke legyen vele) huszonöt éves volt, amikor Khadidzsa bint-e-Khwaylid (Kadizsa) áruival üzleti útra ment Szíriába. Ez a vállalkozás olyan sikeresnek bizonyult, hogy a nyereség ebben az évben a korábbi évekhez képest megduplázódott.
Házassága
A Prófétának (Allah dicsérete és béke legyen vele) az üzletkötéseivel kapcsolatos csodálatra méltó viselkedése, becsületessége, megbízhatósága, fennkölt személyisége, és nemes tulajdonságai mély benyomást tettek Khadijára (Kadidzsára). A próféta is a maga részéről nagyra értékelte azt a korrektséget, amit az üzletben Kadidzsától tapasztalt, és lenyűgözte őt az asszony egyenes jelleme. Következésképpen, amikor célozgattak előtte arra, hogy tegyen házassági ajánlatot Kadidzsának csupán az volt az egyetlen ellenvetése, hogy az özvegy túlságosan gazdag őhozzá képest, és emiatt lehet, hogy nem fog beleegyezni a házasságba.
De amikor már biztos volt abban, hogy elnyeri a hozzájárulását, azonnal megkérte a kezét. Ahogy az várható volt, Kadidzsa rögtön beleegyezett, és kitűztek egy megfelelő időpontot az esküvőre. Kadidzsa részéről a nagybátyja Amr bin Asad (Aszad), és a Próféta (Allah dicsérete és béke legyen vele) részéről pedig nagybátyja Abu Talib (AS) voltak az esküvői tanúk. Bár Kadidzsa volt az idősebb, a Próféta (Allah dicsérete és béke legyen vele) annyira tisztelte az asszony kiváló természetét, modorát, hogy amíg az asszony élt még csak nem is gondolt arra, hogy Kadidzsa mellett egy második felesége is legyen.
Könyörülete és rokonszenve:
Az iszlám eljövetele előtt történt, hogy az emberek a fenyegető éhínség miatt aggódtak éppen. Abu Talib, az Áldott Próféta nagybátyja is zaklatott volt, mert népes családot kellett eltartania, és a forrásai szűkösek voltak ehhez. Az Áldott Próféta, és Abbas (Abbasz), a nagybátyja úgy döntöttek elmennek Abu Talibhoz, és azért, hogy a megélhetés mindennapi terheit részben átvállalják, felajánlják neki, hogy mindegyikük, magához veszi, örökbe fogadja Abu Talib egy-egy fiát.
Abbas (Abbasz) Ja’fart (Dzsáfárt) fogadta be a házába, és az Áldott Próféta így lett a gyermekkorú Imám Ali gyámja. Az Iszlám prófétája könyörületes természetének ez egy szép példája.
Erkölcse:
Az Áldott Próféta szokása szerint a padlón aludt egy egyszerű matracon. Maga javítgatta a cipőjét, és foltozta meg a ruháit. Ha emiatt rosszmájú megjegyzést tettek, csak mosolygott. Személyesen járt megvásárolni a holmiját.
Anas bin Malik (Anasz bin Malik) ezt mondja róla: “Évekig voltam az Áldott Próféta szolgálatában, de soha, egyetlen egyszer sem tett nekem szemrehányást, ha valamit elrontottam. Az Áldott Próféta önmaga fejte meg az anyakecskét, előre köszöntötte a gyerekeket, és a rabszolgáinak a meghívását is elfogadta. Akkor sem becsmérelte az ételt, ha nem ízlett neki. Körültekintően, tisztogatta a fogát „Miswak”-kal (miszvakkal), parfümöt használt, és péntekenként megfürdött. Fehér ruhát öltött, ha elment otthonról. Étkezés közben soha nem dőlt neki semminek, nehogy dölyfösnek látszódjék Allah adományának elfogadásakor.
Családi élete:
Annak ellenére, hogy az Áldott Próféta legtöbb felesége előrehaladott korú volt, anyák félárva gyermekekkel, akik különbözőek voltak a természetüket és adottságaikat illetően, a Próféta szépen bánt velük, mint ahogy azt a Kegyes Korán is említi:
“Bánj velük szeretettel …” (An-Nisa, „A nők” szúra 04:19).
Bár némelyik felesége csúnyán viselkedett vele, olyannyira, hogy a társai azt tanácsolták neki nemegyszer, hogy hagyja el őket végleg. De erre a Próféta rendszerint azt mondta, hogy a nők hiányosságait a jó tulajdonságaikkal együtt kell mérlegelni. Nem szabad elválni a feleségtől annak kicsiny hibája, vagy kissé kellemetlen viselkedése miatt, mert a nők jó és nemes tulajdonságokkal is bírnak.
Az Áldott Próféta azt mondta: “Bárki, aki gazdagságát, és a tulajdonát tekintve tehetős, mégis fösvény, ha a feleségéről, vagy a gyermekeiről van szó, nem közénk való”. (Mustadrak (Musztadrak), II. kötet 643. oldal)
Szeretett felesége, Kadidzsa asszony elhunyta után az Áldott Próféta nagy tiszteletben tartotta és támogatta azokat a hölgyeket, akik a feleségével meghitt barátságban voltak.
Az Áldott Próféta azt szokta mondani: “Jobban bánok a családtagjaimmal, mint bárki más.” (Wasa’il, (Vaszail) XIV. Kötet, 122. oldal)
Az Áldott Próféta olyan szigorúan igazságos volt a feleségeivel, hogy még súlyos betegsége alatt is elvárta, hogy minden este annak a feleségének a szobájában ágyazzanak neki, aki a kialakított rend szerint soron következett.
Az újszülöttek iránti érzései:
Egy újszülöttet hoztak az Áldott Prófétához, hogy megáldja, és nevet adjon neki. Az újszülött az Áldott Próféta ölébe vizelt, erre a szülők, valamint a többiek, akik körülöttük álltak nagyon zavarba jöttek. A Próféta azonban erre így reagált: “Nem számít! A kisbaba megijed, ha zajongtok. Majd kimosatom a ruhám.” (Kuhlul Basar) (Kuhlul Baszar)
Előre üdvözölte a gyerekeket: Az Áldott Próféta alázattal ejtette ki a fiúk és a lányok nevét. A kislányok tiszteletben tartásáról külön rendelkezett. Magatartási kódexében a nők tiszteletben tartásának parancsa is megtalálható. Ez az Áldott Próféta nézete. A Kegyes Korán megemlíti azt az esetet, amikor a leánygyermeke születésekor az apa, annyira dühbe gurult, hogy szinte belefeketedett az arca:
„És ha valamelyiküknek leánygyermek születését hozzák hírül, orcája elsötétedik, és haragvás tölti el;” (An-Nahl, „A méhek” szúra 16:58)
A társadalomnak ebben a rémes állapotában, feltűnően szokatlan volt a fiak és leányok tisztelete, különösen a leányoké. Az Áldott Próféta ezt mondta: “A legjobb utódaitok a leányok, és egy nő kiválóságának jele az, ha az elsőszülöttje kislány”. (Mustadrak, (Musztadrak) II. Kötet, 614-615. oldal)l
Egy társa ült az Áldott Próféta mellett. Amikor ennek az embernek meghozták a hírt arról, hogy lánya született, bosszankodott. Az Áldott Próféta így szólt hozzá: “Ha a kislányod lakhelye a Föld, és az ég az oltalmazója, és a megélhetését Allah biztosítja, akkor, miért bánkódsz annyira? A kislány olyan, mint a finom illatát önzetlenül árasztó virág, ő még sok mindenben hasznodra lesz.” (Wasa’il, (Vaszail) XV. kötet, 101. oldal)
A férfi elmesélte az Áldott Prófétának, hogy ő még soha nem csókolta meg a gyermekét. Az Áldott Próféta erre azt mondta neki: “Ez annak a jele, hogy jégszívű vagy.”
Arra vonatkozóan, hogy valamennyi gyereknek egyenlő bánásmód nyújtandó, az Áldott Próféta ezt mondta: “Ha megpuszilsz egy gyermeket egy másiknak a jelenlétében, akkor azt a másikat is meg kell puszilnod.”
Nem volt megalkuvó:
Az Áldott prófétának egyik fia Ibrahim volt, aki már kicsiny gyermek korában elhalálozott. Röviddel a gyermek halála után bekövetkezett egy teljes napfogyatkozás, és az emberek azt hitték, hogy az Áldott próféta fiának végzete miatt történt. Erre az Áldott Próféta összehívatta az embereket, és így szólt hozzájuk: “A nap elsötétülése nem Ibrahim fiam szomorú elmúlásának tudható be!” Ilyen módon óvta meg az Áldott Próféta az embereket attól, hogy tudatlanságba, babonába, vagy oktalan imádatba essenek. Ha az Áldott Próféta helyében egy politikus lett volna ott, akkor az kihasználva a lehetőséget, téves értelmezést adott volna a jelenségről, és azzal indokolatlan imádatkeltésre bírta volna rá az embereket.
Ő volt mindig a vezető:
Az Ahzabiütközetben az iszlám minden ellensége, a hitetlenek, a bálványimádók, és a képmutatók együtt elhatározták, hogy eltörölik az iszlámot, és felkészültek egy erőteljes támadásra Medina ellen. Az Áldott Próféta úgy döntött, felveszi a harcot az ellenséggel, és tanácskozott a társaival. Arra az elhatározásra jutottak, hogy a város védelmére mindenekelőtt ásnak egy árkot, amely körülveszi Medina központját. Ez alkalommal az Áldott Próféta vezette az árokásást, az árok elkészültéig magára vállalta ezt a feladatot, ugyanakkor voltak muszlimok, akik otthagyták, feladták ezt a munkát, és voltak olyanok is, akik engedély nélkül továbbálltak.
Vendégszeretete:
Salman Farsi, (Szalman Farszi) az Áldott Próféta hűséges társa azt mondta: “Történetesen látogatóban voltam az Áldott Próféta házában. Felajánlotta nekem az egyetlen párnáját, amit maga használt.” Ilyen előzékenyen bánt minden muszlim látogatójával, tehát ez nem külön a fárszi származású Salman (Szalman) személyének szólt.
Egy nap fogadott fivérei és nővérei, külön-külön felkeresték az Áldott Prófétát. Nagyobb tisztelettel viseltetett az egyik nővérével, mint a fivéreivel. Amikor az emberek rákérdeztek, miért ez a megkülönböztetés, az Áldott Próféta így felelt: “Mivel ez a nővérem tiszteletben tartja a szüleit, őt illetően nagyobb bennem a szeretet.” (Biharul Anwar, XVI. kötet, 281. oldal)
Előfordul, hogy az Áldott Próféta vendégei tovább maradtak, mint ameddig a fogadtatás szólt, sőt még az után is, hogy az étkezés véget ért, belefeledkeztek a beszélgetésbe, de ő mindig türelemmel volt irántuk. Végül egy Korán-versnyilatkoztatott ki erről, ami így szól:
Ha azonban meghívást kaptatok, lépjetek be, (de legyetek pontosak úgy, hogy ne kelljen várakoznotok, amíg elkészül az étel) Amikor pedig már ettetek, akkor széledjetek szét, és ne bocsátkozzatok bizalmasan beszélgetésbe (magatok közt)! Bizony, terhére vagytok ezzel a prófétának (és zavarban lesz erre figyelmeztetni titeket)!” (Al-Ahzab, „A szövetségesek”szúra 33:53)
Kimagasló elhivatottsága:
Az Áldott Próféta rendszerint felébredt álmából éjfél után. Miután leborult Allah előtt, és megtisztította a fogát a „miswak”-kal (miszvakkal), elszavalta a Kegyes Korán néhány versét, lefoglalta őt Allah imádata. Némelyik felesége megfedte: “Te ártatlan, és tévedhetetlen vagy, mégis sokat fohászkodsz!” Az Áldott Próféta erre rendszerint így válaszolt: “Meg sem szabad próbálnom, hogy hálás szolgája legyek Allahnak?”
A Ramazan (ramadán) hónap során, az Áldott Próféta szokása szerint felszabadította a rabszolgáit. Imái alatt reszketett azistenfélelemtől. Amikor egyedül imádkozott hosszabb ideig maradt meghajolva, és leborulva, de a közös imádkozásoknál lerövidítette azokat. Egyik társának, akit megbíztak a közösségi ima vezetésével, azt az utasítást adta, hogy egy rövid szúrát mondjon el az al-Hamd szúra (az első szúra, a Fátiha, más néven „Megnyitó” szúra) után, nehogy a közösségi ima időtartama nagyon elhúzódjon.
Előrelátása, és bölcsessége:
Bármely probléma megoldásakor az Áldott Próféta az előrelátására, és igazságérzetére támaszkodott. Amikor az Arábiában élő különböző törzsek újjáépítették a Kába szentélyt, vita kerekedett abból, hogy melyik törzsnek kellene az eredeti helyére visszatenni a szent Fekete-követ (Hajar ul Aswad) (Hádzsárul Ászvád). A vita elmérgesedett. Az egyik férfi azt javasolta, hogy az döntsön közöttük, aki kora reggel elsőként keresi fel a Masjidul Haram-ot (Maszdzsidul Harámot).l
Másnap reggel az Áldott Próféta volt az első, aki megjelent a Kába-szentélynél, elfogadták, hogy ő legyen a döntőbíró a vitájukban. Az Áldott Próféta úgy rendelkezett, hogy hozzanak egy teherbíró vászonlepedőt. Amikor a lepedőt elhozták a közepére ráhelyezte a szent Fekete-követ (Hajar ul Aswad), és felkérte a törzsek vezetőit, hogy a sarkánál fogva emeljék fel, és vigyék azt a Kába-szentélyhez. Ezt követően az Áldott Próféta leemelte a szent Fekete-követ, és visszahelyezte eredeti helyére. Az Áldott Próféta előrelátása, és igazságérzete révén a vita békés úton rendeződött.
Az Áldott Próféta a csatatéren:
Imám Ali mondta róla: “Az Áldott Próféta a csatatéren mindig elől volt, és szembenézett az ellenséggel. És az Árok-csatában, abban a csatában, amelynél elhatározták, hogy árkot ásnak Medina városa körül, az Áldott Próféta volt az első, aki felkapta a csákányt, hogy feltörje a földet, és mindaddig együtt ásta az árkot a követőivel, amíg az teljesen el nem készült.” A Szent Imám még ezt is hozzátette: “A harctereken, amikor mi muszlimok nehéz helyzetbe kerültünk, az Áldott Prófétánál kerestünk oltalmat, tőle vártunk segítséget és védelmet.”
Rendíthetetlensége:
Az Áldott Próféta soha nem volt kész arra, hogy követői számának növelése kedvéért, hűtlen legyen a nézeteihez, illetve feladja az elveit. Voltak emberek, akik Táifból eljöttek az Áldott prófétához, és így szóltak hozzá: “Vallhatjuk mi is az iszlámot, azzal a feltétellel, hogy engedélyezed nekünk a bálványimádást, és felmentesz minket az imádkozás alól.” Az Áldott Próféta nyomban elutasította a feltételeiket. Az iszlám alapelveinek feladása árán a követők számának növelése nem volt érdekes számára. Az Áldott Próféta az elveiben nem ismert kompromisszumot.
Jámborsága és odaadása:
Történt egyszer, hogy az Áldott Próféta, hogy a saját részére ruhát vásároltasson tizenkét dirhamot adott Imám Alinak. A Szent Imám elment a bazárba, és hozott egy ruhát, ami pontosan ennyibe került. Az Áldott Próféta meglátván a ruhát, így szólt: “Ha egyszerűbb ruhát vettél volna, jobb lett volna. Ha a boltos beleegyezik abba, hogy visszavegye ezt a ruhát, vidd neki vissza.” A Szent Imám visszajuttatta a ruhát, és visszahozta a tizenkét dirhamot a prófétának. Most a Próféta Imám Alival együtt ment el a bazárba. Útközben meglátott egy rabszolga-lány, aki sírt.
Az Áldott Próféta megkérdezte tőle, milyen baj érte. A lány elmondta: “A gazdám adott nekem négy dirhamot (ezüstpénzt), hogy vásároljak rajta egyet, s mást a bazárban, de elvesztettem a pénzt. A gazdám miatt félek így hazamenni.” Az Áldott Próféta odaadott a lánynak négy dirhamot, és vásárolt magának egy ruhát négy dirhamért. Útban hazafelé meglátott egy embert, akinek nem volt megfelelő ruhája. Az Áldott Próféta odaadta a ruhát ennek az embernek, és visszament a bazárba, hogy vásároljon egy másik ruhát azon a négy dirhamon, amije még megmaradt.
Útban hazafelé az Áldott Próféta meglátta ugyanazt a rabszolga-lányt, aki még mindig ott álldogált. A lány azon siránkozott, hogy késve fog hazaérni, és meg van ijedve, mert a gazdája meg szokta verni őt ezért. Az Áldott Próféta elkísérte a rabszolga-lányt a gazdája házához. Tiszteletadásképpen, hogy maga a Próféta jött el hozzá a lány gazdája nem csak megbocsátott a rabszolga-lánynak, hanem fel is szabadította. Az Áldott Próféta, ekkor így szólt: “Az a tizenkét dirham olyannyira szerencsehozó volt, hogy két rászorulót is felöltöztetett, és még egy rabszolga-lányt is felszabadított.” (Biharul Anwar, XVI. Kötet, 215. oldal)
Valóban, ha odafigyelünk a személyes kiadásaink csökkentésére, akkor segíthetünk a rászorulóknak beszerezni mindazt, amit nem a nélkülözhetnek.
Az Áldott Próféta néhány dirhammal tartozott egy zsidó embernek, aki egy nap elment a Prófétához, hogy visszakövetelje a pénzét, de az Áldott Prófétánál akkor nem volt pénz, hogy kifizesse a tartozását. A zsidó ember azt mondta: “Itt maradok mindaddig, amíg meg nem kapom a pénzem.” Elérkezett a Zohrnak (zuhrnak), a déli imának az ideje. Az emberek elimádkozták a Zohr (zuhr) imát. Majd eljött a délutáni ima, majd a szürkületi, azaz a napnyugta ima, később az esti ima ideje, de a zsidó ember még mindig ott volt, és zaklatta a prófétát. Az hívők már bosszankodni kezdtek, de az Áldott Próféta így szólt: “Nem szabad igazságtalannak lennünk hozzá!” Végül az történt, hogy a zsidó ember, aki mint az árnyék úgy követte az Áldott prófétát, már másnap felvette az iszlámot, és Allah nevében jótékony célra szétosztotta a pénzét. Azt mondta: “Valójában nem gondoltam arra, hogy ártsak a prófétának, csupán az volt a szándékom, hogy megbizonyosodjak az Áldott Próféta kimagasló jelleméről.”
Elkötelezettsége:
Az Áldott Próféta egyik nagyra becsült társa, Ammar Yasir (Ammar Jaszír) mesélte el: “Még azelőtt, hogy az Áldott próféta prófétai mivolta kinyilatkoztatva lett volna, ő és én együtt gondoztuk a juhainkat. Egy nap azt javasoltam az Áldott Prófétának, hogy egy másik mező alkalmasabb volna a legeltetésre, és hajtsuk át a nyájainkat oda. Az Áldott Próféta beleegyezett. Másnap ráleltem ott az Áldott Prófétára, aki megelőzött, de visszatartotta a birkáit, nem engedte, hogy legeljenek. Kérdésemre, hogy mi ennek az oka az Áldott Próféta így válaszolt: “Volt köztünk egy megállapodás, hogy mi ketten együtt fogjuk legeltetni a birkákat, és így nem lett volna helyes a részemről a saját nyájamat legeltetni, amíg a te nyájad nincs itt.”
Tanítási módszere:
Mikor az iszlám hitre, és erkölcsös magatartásra tanította az embereket, vagy válaszolt a kérdéseikre, az Áldott Próféta rendszerint háromszor ismételte el a rendelkezéseit, hogy az elgondolását a fejükbe vésse.
Menedéknyújtás az Ellenségnek:
A száműzetés nyolcadik évében az Áldott Próféta harcosainak serege élén elhagyta Medinát, és meghódította Mekkát. Első útja a Kába-szentélybe vezetett, a benne lévő bálványok mindegyikét összetörte. Safwan (Szafvan), a bálványimádók egyik vezére, aki az Umayya (Umajja) törzshöz tartozott elmenekült a Mekkától néhány mérföldnyire található Jeddahba (Dzsiddába).
Néhányan közbenjártak az érdekében az Áldott Prófétánál, hogy bocsásson meg neki. Az Áldott Próféta elküldte hozzá a fejfedőjét, hogy védelem alatt térhessen vissza Mekkába. Safwan visszatért Jeddahból, és két hónap türelmi időt kért, amíg eldönti, hogy felveszi-e az Iszlámot. Az Áldott Próféta nem kettő, hanem négy hónap haladékot adott neki. Safwan az Áldott Prófétát több útjára elkísérte, és az Áldott Próféta személyiségétől elbűvölten, és meghatva prédikációjának hatalmas erejétől önkéntesen, meggyőződéssel fogadta el saját vallásának az iszlámot.
A Kegyes Korán ezt mondja:
„És ha egy pogány védelmet kér tőled, akkor nyújts neki védelmet, hogy meghallhassa Allah szavát! Azután juttasd el őt biztonságos helyre! Azért [tedd] ezt, mivel olyan nép ez, amelynek nincs tudása!” (At-Taubah„Α megbánás” szúra 9: 6)
Az iszlám jogtudomány kihangsúlyozza a hajlék- és menedéknyújtást a hitetlenek számára a dzsihád alatt. (A dzsihád – szent háború a hitetlenek ellen).
Viselkedése a haragosaival:
Mekka meghódítása alkalmából, az Áldott Próféta még a vérszomjas ellenségeinek is megkegyelmezett, és ráadásul egy hitetlen asszonynak is megkegyelmezett, aki összeesküvést szőtt arra, hogy mérgezett főtt-étellel megölje.
Egy Iszlámmal ellenséges egyén egyszer elment az Áldott Prófétához, de nem az iszlámban megszokott híres “Assalam u Alayka” („Béke legyen veled!”), hanem az “Assamu Alayka” (Halál reád!)volt a köszöntése. Ezeket a szavakat többször is pimaszul elismételte.Bár az Áldott Próféta bosszút állhatott volna rajta, csupán így viszonozta az üdvözletét: “Wa Alayka” (Ugyanez legyen veled!). Néhányan azok közül, akik jelen voltak nagyon mérgesek lettek a rosszakaró szemtelensége miatt. Azt mondták az Áldott Prófétának: “Miért nem toroltad meg a sértést?” Az Áldott Próféta így válaszolt: “Én a saját szavaival viszonoztam, amit az üdvözlésben kívánt nekem: “Ugyanez legyen veled!”
Szeretetteljes bánásmódja a barátaival:
Az utazás alatt az emberek szokás szerint megosztották maguk között a munkát, és az Áldott Prófétának is meg volt a teendője. Az ő feladata volt tűzifát gyűjteni a főzéshez. Annak ellenére, hogy a derék társai nem akarták hagyni, hogy ő is dolgozzon az Áldott Próféta ebbe nem egyezett bele. Az Áldott Próféta, amint egy alkalommal tevéjéről leszállva arra készült, hogy egy fához pányvázza az állatot, többen odasiettek megtenni ezt helyette, ő azonban nem fogadta el a társak segítségét, hanem így szólt: “Ti sem szorultok mások segítségére!”
Orientalista.hu – Professor Muhsin Qara’ati (Muhszin Qaraati) (Persianews.vcp.ir)
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
