Vlagyimir Putyin orosz elnök az évzáró nemzetközi sajtóértekezletén Törökországnak az orosz nemzetbiztonságot fenyegető lopakodó iszlamizációjáról beszélt, hosszasan ecsetelte, miként üzletel Ankara az Iszlám Állammal, az orosz gép lelövése kapcsán pedig azt fejtegette, hogy a török vezetők közül „biztosan be akart valaki nyalni Amerikának”.
A török kérdés mentette meg az orosz elnök minapi évzáró nemzetközi sajtóértekezletét. A több mint három órás beszélgetés kimondottan nyugodt, kiegyensúlyozott mederben zajlott. A belpolitikai kérdések mintha kifejezetten untatták volna Vlagyimir Putyint, aki érthetően szívesebben beszélt a globális kihívásokról, mint az orosz gazdaság helyzetéről.
A megszokott magabiztossággal értékelte a világ konfliktusait, hiányoztak azonban a megszokott harcias kiszólások, az Amerikának odaszúró megjegyzések, s még Ukrajnáról szólva is meglehetősen békés, mondhatnánk konstruktív hangnemet ütött meg.
Mielőtt azonban csalódhatott volna Putyin otthon és a világban egyre növekvő tábora, megkérdezték a Szu-24-es vadászbombázó lelövéséről, s válaszában az orosz elnök már az utóbbi időben megszokott arcát mutatta. Éreztette csalódottságát, megmutatta erejét, számon kért, fenyegetett, egyszóval kiosztotta az egészen mostanáig vele egy sorban, az illiberális alternatíva legjelentősebb képviselőjeként Recep Tayyip Erdogant.
Lopakodó iszlamizáció
Putyin egy pillanatra sem fogta vissza magát. Törökországnak az orosz nemzetbiztonságot fenyegető lopakodó iszlamizációjáról beszélt, hosszasan ecsetelte, miként üzletel Ankara az Iszlám Állammal, az orosz gép lelövése kapcsán pedig azt fejtegette, hogy a török vezetők közül „biztosan be akart valaki nyalni Amerikának”. Talán azért, morfondírozott, hogy Washington szemet hunyjon afölött, hogy „török csapatok szállják meg Irak északi részét”.
Eszmefuttatása azt a lehetőséget sem zárta ki, hogy Erdogan valójában az Egyesült Államoknak is üzent. Emlékeztette Erdogant arra, hogy legutóbbi tárgyalásaikon olyan kérdések is felmerültek, amelyekben Törökország finoman sincs összhangban a nemzetközi joggal, majd e hosszú vádirat összegzéseként kimondta, hogy Kemal Atatürk a mostani helyzetet látva forog a sírjában, a jelenlegi török vezetéssel pedig elképzelhetetlen a tárgyalás.
Oroszország bekeményít
Pedig Ankara próbálkozik, s többször is kért az incidens óta találkozót Moszkvától. Putyin nem állt szóba a párizsi klímakonferencián sem Erdogannal, legutóbb a hét elején jelentette be az orosz elnök szóvivője Dmitrij Peszkov, hogy elmarad a még a november 24-én történtek előtt keddre tervezett csúcstalálkozó. Moszkvát az sem hatja meg, hogy a török kormányzó párt – így próbálva kivonni a felelősség alól Erdogant – a légierő parancsnokára igyekszik hárítani a felelősséget a gép lelövéséért.
A Kreml azonban átlát a szitán, s mint arra Putyin is utalt, ha nem lett volna szándékos és a legmagasabb szinten előre eltervezett az akció, akkor biztosan bocsánatot kért volna a történtekért Ankara.
Oroszország tehát nem enged, sőt bekeményít, így a napokban közölte a Kreml nemzetközi kulturális ügyekért felelős különmegbízottja Mihail Svidkoj, hogy a politikai helyzet megváltozásáig felfüggesztik a kulturális együttműködést Ankarával. Ezt megelőzően az borzolta a kedélyeket, hogy kölcsönösen nem engedték be egymás hajóit a kikötőkbe, egy török halászhajó pedig veszélyesen megközelített az Égei-tengeren egy orosz rombolót, amely az ütközés elkerülésére figyelmeztető lövéseket adott le
Törökország többet veszít
Tovább szigorítja Moszkva a szankciókat is, amelyek értelmében egyebek mellett január 1-től vízumkötelezettséget vezetnek be, korlátozzák a török vállalatok oroszországi tevékenységét, s leállítják bizonyos áruk importját. Ezek az intézkedések most az építőiparon, a turizmuson és az élelmiszeriparon kívül kiterjedhetnek a szálloda bizniszre, a fafeldolgozásra, a pilóták képzésére és bármely szektorban az állami megrendelésekre. Lényegében leáll a munkaerő és a szolgáltatások importja, miután orosz jogi személyek nem köthetnek szerződést török cégekkel.
Mint az erről beszámoló Kommerszantnak orosz tisztviselők elmondták, „nem akarjuk levágni a saját lábunkat és kezünket”, így Moszkva igyekszik minimalizálni a szankciókból eredő veszteségeit. Ez persze nem zárható ki teljesen, így az elmúlt héten néhány, eddig elsősorban a török importra alapozott élelmiszer ára mintegy öt százalékkal emelkedett, de az említett szigorítások nem terjednek ki az Oroszországnak fontos dolgokra, így e körbe aligha kerül be a Roszatom által építendő erőmű sem.
Kívülálló elemzők szerint Törökország veszít igazán nagyot a szankciókon. A már említett szektorokban ugyanis komoly a török jelenlét Oroszországban, s az építőipartól a turizmuson és az járműexporton át az élelmiszerekig sok cég szorul ki az orosz piacról, s elveszik az nyugati szankciók kijátszásában eddig játszott, s nem kevés hasznot hozó lehetőség is. A szigorítások kiterjesztése ezen kívül – nemcsak az orosz turisták kiesése miatt, hanem a repülési útvonalak esetleges beszűkülésével – súlyosan érintheti a Turkish Airlinest is, s alighanem új lehetőségek után kell néznie a jelenleg 200 ezer Oroszországban élő, dolgozó töröknek is.
Nyomást gyakorolnának a törökök
Természetesen Ankara sem csupán békülne Moszkvával, hanem közben igyekszik nyomást is gyakorolni. Így a napokban jelentették be, hogy izraeli, katari és azeri importtal csökkentenék az gázfüggőséget Oroszországtól, felgyorsítják a tárgyalásokat a szabadkereskedelemről Ukrajnával, s a korábbi hallgatás után a törökök agresszióként kezdték emlegetni a Krím elcsatolását, s hirtelen fontosak lettek az ott élő tatárok jogai is.
S a sort még folytathatnánk azzal, hogy már most érezhetően éleződik a török-orosz viszony nemcsak a Kaukázusban, hanem egész Közép-Ázsiában, s az új helyzet tovább bonyolította a helyzetet Szíriában és Irakban. Nem véletlenül, hiszen a Szu-24-es lelövése az e régiót érintő, az orosz aktivizálódással és az Iszlám Állammal szembeni nemzetközi koalíció esetleges kiszélesedésével sérülő török érdekeket volt hivatott jelezni.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
