A Magyar Közlöny december 16-i számában jelent meg a 2015. évi CCXII. törvény, amely várhatóan hamar el fog híresülni. Ez tartalmazza – egy kőkemény bekezdés erejéig – a magyar építésügy legfontosabb változásait. Fenekestül felfordul minden, a kockázat óriási, de még az is lehet, hogy jól sül el minden, csak kéne egy kísérőtörvény is, de azonnal. Miről van szó?
Új törvényt kaptunk az arcunkba. Hogy mindenki jól megértse, el is fér egy söralátéten. A meglehetősen rövid szöveg lényege az, hogy mostantól mindenki azt épít, amit akar. Ebbe nem szólhat bele sem az építéshatóság, sem a főépítész, de még a polgármester sem. A lényeg, hogy 300 m2 hasznos alapterületnél ne legyen nagyobb a létesítmény. Hogy az építész egyáltalán beleszólhat-e abba, hogy a bejelentési dokumentációban mit ír alá, az majd később fog kiderülni.
300 m2-en építhetünk ezentúl akár ötlakásos minitársasházat a szomszédtól pár méterre, nem szólhat bele ő sem. Több évtized végtelen hatósági szívatásai után a komplett építési eljárás elmehet a búsba, jól felhizlalt intézményeivel együtt. Ha építeni akarunk, mostantól elég 15 nappal előtte bejelenteni, a terveket feltölteni az internetes ügyintézési rendszerbe, és már lehet is tolni a talicskát.
Településképi eljárás? Ne vicceljenek, kérem szépen! Az építészetileg is jól képzett magyar embernek mostantól nem mondja meg senki, hogy milyen házat építsen. Azt ő eleve jobban tudja, ha meg mégsem, megkérdezi a Besenyő Pista bácsit, aztán hazamegy, és onnantól már tényleg tudja. (Nem kell ehhez főépítész, hogy a macska rúgja meg azt a beképzelt senkiházit ott az íróasztala mögött.)
Helyi Építési Szabályzat? Az új törvény alávág rendesen ennek is. Tételesen sorolja, hogy mostantól elég ebből azt figyelembe venni, hogy mekkorát enged a helyi szabályozás, és hova, a többi nem érdekes. Még akkor sem, ha a Helyi Építési Szabályzat elkészíttetése törvényileg kötelező az Önkormányzatok számára, és annak a fentieknél jóval bővebb tartalmát szintén jogszabály határozza meg.
Ha Ön most akarna építeni, akkor várja ki a január 1-jét, hogy az új törvény hatályba lépjen, és nem kell többet az építéshatósággal bíbelődnie. Arra figyeljenek, hogy három év alatt meg is kell építeni, amit bejelentettek, különben bírságot (igazgatási szolgáltatási díjat) kell fizetni. A negyedik évtől indul, és évente 200 000 forinttal emelkedik az összeg: a bejelentéstől számított 10. évben már 1 400 000 forintot kell becsengetni. Ha addig sincsenek készen a házukkal, akkor pedig le kell majd bontani. De ne akadjanak fel ezen, aki három év alatt elkészül, annak nem lesz semmi költsége. Az építési naplót továbbra is vezetni kell, tehát szükséges vállalkozót fogadni, és a szerződést feltölteni a rendszerbe. (Azt már nem ellenőrzi senki, hogy abba valós összeg került-e, így szabad marad a pálya továbbra is az „okos” megoldások előtt.)
Óriási kérdés, hogy mi lesz ebben a helyzetben az építészekkel, akiket Lázár János ügyesen altatott az utóbbi egy évben. (Még Nemzeti Építészetpolitika is készült, szépen deklarált alapelvekkel az építészet társadalmi jelentőségéről, hogy most lehessen mit farba rúgni.) Ígértek itt mindent, szabályozott díjszámítást, nagyobb felelősséget, de ezekből egyelőre nem valósult meg semmi. Per pillanat a drága egyetemi képzésből kikerülő építészek társadalmi elfogadottsága a nullát közelíti, január 1-jétől azonban tényleg nulla lesz. A fenti, bejelentési eljárásért az építtetők még kevesebbet akarnak majd fizetni, mint a mostani engedélyezési eljárás igen összetett dokumentációjáért.
Tessék elképzelni a jelenetet: becsenget a sokoldalú megrendelő az építészhez, kezében a kockás papírral. Te, Jenő, rajzold ezt meg gyorsan, hogy fel tudjam tölteni a bejelentést, mert jönne a Jocó két hét múlva, hogy kezdjük az építést. Mennyi lesz? Ne hülyéskedj, megcsinálod ezt te két perc alatt, én már ki is találtam, látod, gondolkoznod sem kell. Max. 50 000-et tudok adni érte. Micsoda? Hogy menjek az anyámba? Jól van, akkor keresek másik építészt, az majd megrajzolja.
A következményeket, gondolom, nem kell ecsetelni. Nem a munka nélkül maradt építészek éhségtől kisírt szemű kisgyermekeire gondolok, csak az aránytalan, rossz helyre telepített, rikító színekre mázolt, ügyetlen helyiségfelosztású, ezek miatt később nehezen értékesíthető házakra, amelyeket felépíthet bárki, ha azt hiszi, hogy tud tervezni. A végletekig leegyszerűsített folyamatot mostantól egyedül az építész irányíthatná, erre azonban csak akkor lesz képes, ha az építtető kénytelen lesz őt komolyan venni. Január 1-jét követően addig, amíg ki nem jön a rég beígért törvény az építészek minimum díjszabásáról és a körülhatárolt felelősségükről, 15 napon belül bármikor elkezdhetnek építeni az ön szomszédjában is bármilyen ronda házat.
A 2015. évi CCXII. törvény egyetlen, bevallott célja, hogy az egyszerűsítés hatására beinduló építkezések belökjék a gazdaságot. A törvényt nem érdekli, hogy ez milyen ház lesz, csak az, hogy építőanyagot kelljen venni hozzá, és a munkabéreken keresztül az eddig a párnacihában tárolt pénzek menjenek ki a gazdaságba. Ezt célozta az új építésű lakások építésére a napokban bevezetett 5%-os ÁFA is. Ahhoz, hogy ezek a házak szépek és egyáltalán használhatóak legyenek, vagy az építészeknek kell nagyobb mozgásteret biztosítani a gyakran rámenős és értetlen építtetőikkel szemben, vagy legalább a településképi eljárásokat kellene megőrizni, bármilyen gyors ügyintézési határidővel, hogy magát az építést ne, csak az ízléstelenséget, a rossz házakat eredményező felesleges pénzkidobást akadályozza meg.
„A turizmusért folyó nemzetközi versenyben és az országimázs alakításában az építészeti minőségnek meghatározó szerepe van”- szól a nemrég kiadott Nemzeti Építészetpolitika egyik veretes mondata. Ennek az imázsnak szerves részét képezi a lakóházak összessége is – gondoljunk csak hangulatos falvainkra, vagy nagyobb léptékben az egységes építészeti megjelenésű pesti Belvárosra. Ezt az idillt, ezt az értékes épített környezetet szeretné ma is mindenki biztosítani, ehhez azonban képzett szem és tudatos szellem kell.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
