Még mielőtt valaki azt hinné, hogy Orbán meglepődött azon, hogy van Schengenen kívül is élet, elmondanám, hogy ő a leginkább érdekelt abban széles e hazában, hogy ez így is legyen, és mi ezt az életet is éljük. Orbán egész utóbbi másfél éve az EU-ból való kihátrálásról szól, Paks 2től a migránsválságig, amely — ez itt — abból állt, hogy előbb átengedett százezreket fű alatt az év elejétől, egy részüket regisztrálva, más részüket — köztük terroristákat — nem, majd belecsapott a levesbe a Keleti pályaudvari show-val, ennek kapcsán egyre erősebb hangon számon kérte Brüsszelen az „európai megoldást”, és mire a hagyományos és borítékolható brüsszeli inkompetencia teljes formájában előttünk állt, lezáratta a határt, provokáltatott kicsit Röszkénél, ennek sajtója nyomán elkezdte gyúrni kifejezetten a nyugati közvéleményt a saját politikusai ellen, áztatta Merkelt és Junckert minden lehetséges orgánumban, miközben tovább buszoztatta a migránsokat Ausztriáig, hogy amott nőjön a feszültség, bblablabla, és közben végig diszkreditálta az Uniót és elutasította a vele való együttműködést — most meg eljátssza, hogy csodálkozik a természetesen fejleményeken, hogy kvázi a magyarokat, akik hatalomban tartják Orbánt, „büntetik.” Lehet, hogy egy kicsit büntetik is (a politikai vezetői miatt), de főleg bebizonyosodott néhány fontosabb nyugati vezető számára, hogy Kelet-Európa — az autokratái egyetlen túlélési opciójaként — orosz pufferzóna akar lenni. Hát Istenem, veszítettünk ebben a régióban már elég illúziót, mit számít eggyel több vagy kevesebb.
Orbán addig maradhat hatalmon, amíg a magyarok túl nagy többségben a nemzetük védelmezőjének, és nem elárulójának tartják.
Forrás:hafr.blog.hu
Tovább a cikkre »
