Néhány édességen kívül nem sok mindenre használjuk a diót, pláne kevesen ismerik rendkívül kedvező élettani hatásait.
A népi gyógyászatban régóta ismerik a diót, és nemcsak a mai konyhákon használt dióbélről van szó. A szárított, majd leforrázott diófalevél teáját például gyomor- és bélhurut, bélférgesség vagy magas vérnyomás ellen használták, de egyes szakkönyvek kiemelték vértisztító és étvágygerjesztő hatását is. A diólevél erős forrázatát bőrkiütésekre ajánlották, de az erős teaforrázattal gargalizálva a torokgyulladásra is kedvező gyógyhatást érhetünk el. Ugyancsak fájós torokra ajánlott a dió zöld burkának főzete, mézzel keverve, de ezt a burkot sajtolták is, a kinyert olajat pedig puffadásra használták, embereknél és állatoknál egyaránt.
Valószínűleg a dióbél agyhoz hasonló alakja miatt alakult ki az az elképzelés, hogy serkenti az agyműködést, frissíti a memóriát – ez azonban tudományos megfigyeléssel nem alátámasztott hatásra utal.
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
