Az Iszlám Államot ki kell irtani. Ezt nem lehet egyszerre alaposan és emberségesen elvégezni. Vagy-vagy. Rettenetes választás, de a történelem ez elé állított minket. És nincs hová futnunk előle.
Még soha nem készült ennyire rettenetes felvétel az Iszlám Államról, mint amibe ma botlottam bele. Pedig ebben a videóban nem folyik vér, nem gyilkolnak meg, nem fejeznek le benne senkit. Terroristák sincsenek benne. Illetve csak egy. Aki a jövő terroristáit neveli, és tanítja a szakszerű gyilkolásra. Óvodás és kisiskolás korú gyerekeket.
A videó részlet az al-Dzsazíra arab hírtelevízió afganisztáni riportfilmjéből, amelyet az ország ISIS által ellenőrzött részén készítettek. Az első egy percben nem történik semmi rendkívüli. 6-8 éves kissrácok esznek, majd elballagnak a suliba. Ahol aztán elkezdődik a tanítás. A legelső szó, amit a „tanár” felír a táblára:
Dzsihád.
Amit aztán persze el is magyaráz a lurkóknak: Allah hitére téríteni a világon minden embert, hogy a Földről eltűnjön a „cselszövés, a bálványimádás és a hitetlenség”. A gyors filozófiai alapozás után jön a gyakorlati képzés. A Dzsihád elmélete után a gyerekek megismerkedhetnek a Dzishád eszközeivel is:
a Kalasnyikovval, a kézigránáttal és a pisztollyal.
A kicsik egy része megdöbbentő jártasságról tesz tanúbizonyságot e téren, láthatóan nem először tartanak fegyvert a kezükben. A tanító bácsi elmondja azt is, hogy ezek az eszközök arra valók, hogy megvédjék a hitet,
és lelőjék a hitetleneket.
A három és fél perces videó véget ér, de a mázsás súlya ott marad a vállamon. A világ, amelyet meg kell hódítaniuk, az én világom, a bálványimádás, amelyet el kell törölniük a Föld színéről, az én hitem. A hitetlen, akit le kell lőniük, én vagyok. Vagy a kedvesem. Vagy az anyám. Ha ezek a srácok valaha kijutnak Afganisztánból (amelyet szép lassan, amíg a világ Szíriára és Irakra figyel, felzabál az Iszlám Állam),, valahogy elvergődnek Európáig, be fogják engedni őket. A határokról csak a gazdasági bevándorlókat fordítják vissza. Aki háború sújtotta régióból jön, bejöhet. Amikor majd a pisztolyt gyakorlottan tartó, a gránátot tökéletes íven hajító tündéri kis kölykök ott állnak a kapuban,
honnan tudjuk majd, mi lakik a lelkükben?
Aki 10-12 évesen embereket gyilkolt, csak, mert mások, mint ő, az lesz-e valaha még emberi lény? A képernyő hidegen, részvéttelenül villog előttem. Ökölbe szorított kézzel, ökölbe szorított lélekkel ülök. Ordítani tudnék:
a bitang mindenit, ezek gyerekek!
Hogy jön ahhoz bárki, hogy megmérgezze az ő ártatlan kis lelküket a gyűlölet bűzlő pestisével?! Hogy megmérgezzen minket, engem, a félelem és a gyanakvás vírusával? Mi az ellenszerre ennek a dögvésznek? Nem tudom. Csak, azt, hogy bármi történjék, bármilyen ára is legyen, bármennyire is össze kell kennie a kezét vérrel a finnyás, glasszé kesztyűs Nyugatnak:
az Iszlám Államot ki kell irtani!
Most még elég erősek vagyunk hozzá, most még mi vagyunk a gazdagabbak, a fejlettebbek. Itt és most nem érdekel, hogy Európa a maga vagyonának nagy részét hogyan rabolta össze éppen azoktól, akiktől most rettegnünk kell. Most nem a lelkiismeret vizsgálat ideje van, hanem a harcé. Most kíméletlenül élni, ha muszáj, akkor visszaélni kell a fölényünkkel. Az utolsó előtti órában vagyunk. Addig kell leszámolni velük, ameddig még van min moralizálni, ameddig a döntéseket mi hozzuk. Ameddig mi döntjük el, hány civil áldozatot vállalunk be. És itt kell kimondani a legborzalmasabb igazságot:
ameddig mi döntjük el, kinek a civiljei lesznek ezek az áldozatok. Az övék, vagy a mieink.
Nincs harmadik opció. Teremtő Istenem, bárcsak lenne! De nincs.
Európa vagy vállalja a bűnbeesést, vagy a mások bűnei pusztítják el.
Szerettem volna jobb korban élni. Nem jött össze. Még szeretnék egyszer egy jobb korban élni. De ehhez most vállalni kell, hogy ezek ilyen elcseszett idők. És vállalni, hogy nem tehetjük azt, amit kellene. Csak azt, amit muszáj. De azt azonnal!
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
