A liberális demokrácia idiotizmusaiban még ezek után is hinni képes „Homo sapiens” példányokat szellemi csapdában tartó planetáris véleményhatalmi terror többek között éppen azért találja ki, építi fel és viszi végbe az ilyen szeptember 11-hez, Charlie Hebdóhoz, és a mostani párizsi iszonyathoz hasonló rémtetteit, hogy egyre brutálisabb nyíltsággal bélyegezzen mindenkit potenciális terroristának, aki nem engedelmeskedik neki.
Az ősi keleti bölcseletek ötezer éves intelmei általában azzal kezdődnek, hogy ne legyen benned félelem, szorongás, aggodalom, és ne legyen benned harag, düh, indulat. Azért kell lecsillapítani magunkban a félelem, szorongás, az aggodalom és a harag, düh, indulat életveszélyes és pusztító negatív szellemi energiáit, mert ezek alkalmatlanná tesznek minket arra, hogy helyes felismerések alapján helyes döntéseket hozzunk. És ha nem tudunk helyes felismerések alapján helyes döntésekre jutni, akkor egyre kiszolgáltatottabbakká válunk, és így elpusztításunkra törekvő ellenfeleink azt tehetnek velünk, amit akarnak. Aligha létezik bárki, aki ne látná be és ne fogadná el e bölcsességek üzenetének helyességét, mégis egyre tehetetlenebbül vergődünk abban a csapdában, amit éppen az jelent, hogy bár tudjuk, hogy ezt az utat kellene követnünk, mégis egyéb sincs bennünk, mint félelem és indulat. Félelmeink és indulataink pedig egyre mélyebbre löknek minket az önmegsemmisítés lepusztulási lejtőjén. Amint azt a párizsi történések is jelzik, a világ egyre szörnyűbb és embertelenebb hellyé van változóban, noha néhány hete éppen itt Budapesten ismételte meg büszke magabiztossággal 1989-ben publikált gondolatait Francis Fukuyama japán származású amerikai stratégiai elemző, aki azt jósolta, hogy a „történelemnek vége”, hisz a liberális kapitalizmus globális uralma elhozza az emberiség számára az örök béke és jólét korszakát. A párizsi események tükrében talán most már elég nyilvánvalóan látszik, hogy az örök béke és jólét eljövetele egy icipicit még odébb van, különös tekintettel arra a jelentéktelen apróságra, hogy az emberiséget a liberális demokrácia uralma éppen most löki iszonyú erővel az ellenkező irányba. Tehát Francis Fukuyama bohózatba illő, megszállott hite abban, hogy a liberális demokrácia (és persze „édes testvére” az oly kitűnő szabad piac) megoldást jelenthet bármire, szükségszerűen torkollik most véres rémálomba. Ráadásul olyan véres rémálomba, amelyből nem nagyon látszik felébredés, sőt a felébredésnek most már a reménye sem. Hogy miért nem, azt elég nehéz politikailag korrekt módon elbeszélni, mégis erre kellene most kísérletet tennem. Méghozzá azért, mert a liberális demokrácia idiotizmusaiban még ezek után is hinni képes „Homo sapiens” példányokat szellemi csapdában tartó planetáris véleményhatalmi terror többek között éppen azért találja ki, építi fel és viszi végbe az ilyen szeptember 11-hez, Charlie Hebdóhoz, és a mostani párizsi iszonyathoz hasonló rémtetteit, hogy egyre brutálisabb nyíltsággal bélyegezzen mindenkit potenciális terroristának, aki nem engedelmeskedik neki, és nem fogadja el cinikusan hamis elbeszélési módját. Szóval abszolút polkorrekt módon szeretném elmondani a következőket arról, hogy ki is a „terrorista” ebben a megvalósult abszurditások rémuralmára épülő világban. Pontosabban és kicsit azért szerényebben és kevésbé indulatosan fogalmazva, hogy mit és hogyan kellene talán végiggondolnunk, mielőtt belefognánk a terrorizmus egzakt definíciójának felépítésébe.
Ennek érdekében valójában nem is válaszokat, hanem inkább csak kérdéseket fogalmaznék meg. Az első kérdés az volna, hogy ki volt a kezdeményezője, a „fővállalkozója” és főként „fő finanszírozója” a „világ felfedezése” fedőnevű rablóhadjáratnak, amelyben a fehér embert brutális fegyverként használta ez a főkonstruktőr vagy fődestruktőr? Azt talán nem kell különösebben bizonygatnom, hogy a világ Nyugaton kívüli része (köszöni szépen) elég jól megvolt addig is, és bizony meg lett volna az után is anélkül, hogy a Nyugat őt felfedezze. (Horribile dictu rohadt jól meg lenne ma is, ha hagynák, de nem hagyják.) Az érdekes alkérdések egyike lehetne az is, hogy a liberális demokrácia nevében például akkoriban miért nem kérdezte meg erről a „felfedezésről” esetleg a világ felfedezendő többségét is a Nyugat? Például, hogy az azték vagy inka birodalomban miért nem tartottak „free and fair” népszavazást arról, hogy akarják-e, hogy Cortez és Pisarro felfedezze őket? (Legalábbis abban a formában, ahogy azt végbevitte az akkoriban amúgy éppen a „humanizmus” lázában égő Nyugat.) A másik, hogy miért nem jött rá az idióta fehér ember azóta sem, hogy lehetnek bizonyos nem lebecsülhető „kockázatai és mellékhatásai” is annak, hogy ez a saját létét is tagadó „főkonstruktőr” fegyverként arra használja őt, hogy az általa szétroncsolt világ szabadon kirabolható legyen? És ha már ötszáz év kevés volt ahhoz, hogy ezt felismerje, akkor legalább most miért nem ismeri fel e pusztító folyamat második és egyben utolsó felvonását sem?
Vagyis hogy az első felvonásban ez a „világerő” a fehér embert használta fel fegyverként arra, hogy szétverje az összes többi civilizációt, de csak azért, hogy most viszont az így véres ronccsá darált nem nyugati világ embernek látszó gyilkológépeivel mészároltassa le az általa most már teljesen feleslegesnek vélt fehér embert is? És most már nem annyira polkorrekt módon, vajon komolyan nem világos, hogy ki kever itt és mit? Minek kell még történnie ahhoz, hogy nyilvánvaló legyen, hogy az al-Kaida és Iszlám Állam fantázianevű, emberiségfelszámolásra szánt gyilkológép-prototípusokat ugyanez a „főkonstruktőr” hozta létre, és üzemelteti ma is? Hogy a végzetesen megvezetett fehér ember éppen attól az erőtől várja a megoldást, aki ezt az iszonyatot ellene vezényli? Vessük tehát vigyázó szemünket Párizsra mi is, de végre a valóságot lássuk benne az elénk vetített hamis képek, képsorok helyett.
MHO
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
