Lázár János több fordulóban és hangfekvésben fejezte már ki nem tetszését a kormányzat működésével, Orbán káderpolitikájával, és konkrét fideszes személyekkel szemben. Legutóbb tegnap egy olyan dupla fenekű érvelésbe bocsátkozott, amelynek olvasataiban lehet a minisztert teljesen cinikusnak és lehet piacpárti (kormány)kritikusnak is gondolni.
„Eladtuk az összes mezőgazdasági cégünket, rég túl vagyunk már a gazdálkodáson. Nem csinálja a magyar állam. Mert miért? Mert nem tudott gazdálkodni. Mert szétlopták, ellopták és szétcsalták az állami mezőgazdasági cégeket. Kinek kell ez a világ? Nem hiszem, hogy bármelyikük is ezt akarja, hogy ezen a pár százezer hektárom elkezdjünk gazdálkodni, és amikor szocialista kormány van, akkor a szocialista menedzsment lopja szét, amikor fideszes kormány van, akkor meg a fideszes menedzsment lopja szét. Ez a világ kinek kell? Szerintem egyikünk sem akar ilyen világot. Egyszerűbb, ha van gazdája meg tulajdonosa ennek a földnek”
Lázár a magyar valóságról beszél, senki sem tagadhatja. A mondatai vonatkoztathatók akár az első Orbán-kormány lelépése előtt hozott döntésre a 12 állami gazdaság szétosztásáról, de előrevetíthetik konkrétan Simicska nyugat-dunántúli földjeinek újraosztását is az új nyaloncok körében. A fideszes (és a megelőző, kisebb léptékű szoci) földrablások árnyékában nehéz jóindulattal viseltetni bármilyen fejlemény iránt, de jellemző Lázár mondataira, hogy — függetlenül a szándékaitól — mennyire tudatában van a fideszes oligarchia is az állami tulajdonlás és menedzsment parazitizmusának. Ezek a fickók úgy aljasok, hogy közben tudják: nemcsak magukkal tesznek jót, de a közzel is rosszat.
Ha viszont Lázár valamiféle háborút visel éppen, ám Orbán mégsem akar (tud?) megszabadulni tőle, akkor valamit jól csinál. Mármint természetesen géfodori értelemben.
Forrás:hafr.blog.hu
Tovább a cikkre »
