A film leplezett le egy szélhámost; megtiltották a szeszesitalok árusítását a restikben, kivéve a sörét – a Magyar Nemzet 1938. és 1965. október 1-jén megjelent számaiból válogattunk.
Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.
A film leleplezett egy szélhámosságot
Regénybeillő, furfangos módon csapta be Molnár Imréné, egy magántisztviselő felesége, özvegy barátnőjét, Málik Sándornét. Az özvegyasszony ugyanis, – mint a rendőrségen tett feljelentésében elmondotta –egy alkalommal célzást tett arra, hogy szeretne férjhez menni. Molnárné nemsokára jelentkezett nála és közölte vele, hogy talált egy csinos fiatalembert, aki szívesen megházasodna. Meg is mutatta a fényképét, amely egy feltűnően jóvágású fiatalembert ábrázolt. Egyben azt is elmondotta Molnárné, hogy egyelőre nem tudja bemutatnia „vőlegényjelöltet”, mert kórházban fekszik, ahol jó ideig nem lehet meglátogatni.
Az özvegyasszonynak tetszett az ajánlat és Molnárné vállalkozott arra, hogy levelezést közvetít közöttük. Nemsokára jöttek is a vőlegényjelölttől szerelmeslevelek és már úgy látszott, hogy az özvegy megtalálta azt a férfit, akit keresett, maikor megtörtént a baj. Málikné ugyanis egy napon moziba ment, ahol egy amerikai filmet adtak. Az egyik hollywoodi filmszínészben meglepetten ismerte fel vőlegényjelöltjét. Azonnal a főkapitányságra ment és feljelentette barátnőjét, aki 1000 pengőt csalt ki tőle. Vasárnap délelőtt Molnár Imrénét a rendőrségen csalás címén letartóztatták.
(1938. október 3., 8. oldal)
Jó hír?
Lelkes örömmel olvasom a jó hírt: „Január 1-től kezdve Kőbánya-Alsó, Kispest, Kőbánya-Felső és Ercsi állomásokon a restikben megszűnik a szeszesitalok árusítása. Az Utasellátó pavilonjaiban csak üdítő italokat és sört fognak árusítani.”
Mire végére, érek a jó hírnek, lelkes örömem alább hagy. Tájékozatlan vagyok. Nem tudom, feltaláltuk-e időközben az abszolút alkoholmentes sört, vagy valamely előttem ismeretlen rendelet a sört kivonta az alkoholos italok sorából.
Ismét elolvasom a hírt s örvendek annak, hogy a felsorolt vasútállomásokon nem lehet röpke féldeciket s gyöngyöző fröccsöket felhajtani, sebtiben, a vonat indulása előtt fél perccel s a féldeci kisüsti hatása alatt elvétem az ugrást, ami gyakran szomorú következményekkel jár.
Sört lehet?
A statisztika szerint sörfogyasztásunk rohamosan emelkedik, az orvosok és mentők szerint a sörrészegség veszélyesebb, mint a rövid italokból, borokból származó. Hát akkor mire jó a hangzatos hír? És a pályaudvari szesztilalom? … Mert arra gondolni sem merek, hogy az Utasellátó a restibe megtagadja szomjas honfitársainktól a tütüt, viszont a vonaton jön a kosaras legény a butéliákkal, a féldecis kis fiaskókkal s a derék utazó nem az induláskor, hanem az érkezéskor véti el az ugrást? Mert aki iszik, az általában ugrik… Szeretem az ilyen jó híreket. De vicclapban…
b. g. (1965. október 3., 4. oldal)
Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
