Ami mindig aktuális. Pusztulás, elmúlás, megsemmisülés, romba dőlés… és valami egészen újat, rejtettet feltáró kapu egyszerre. (Az ógörög apokalipszis szó „leleplezést” is jelent.)
Mi más az élet, mint egyetlen nyílvessző kilövése? És mi más a halál, ha nem a pillanat, amikor már elengedte az íjász az ideget, és lecsupaszított, hazugságoktól mentes, meztelen őszinteségben áll a pillanatban. Figyeli és várja a nyíl beérkezését. Mint halott lélek az ítéletet. Egy pillanat az egész. De ott, ebben az egyetlen egy pillanatban az egész nyíl sorsa eldől. Senki más és semmi más nincs most az íjász számára. Csak a jelen pillanat. „Az Ij erejével röpítve, melynek minden vesszője megpihen a Jelben.” Minden éles és egyszeri. Éber szemekkel, mereven nézi a célt, leplezetlenül, olyan őszintén, mint soha máskor. A cél minden célja, a nyíl minden léte, az íj és saját ereje minden eszköze. Már nincs hová visszafordulni, nincsenek mentegető szavak, nincsenek emlékek és nincsenek tervek… ellőtte. Most. Mindenét feltette arra az egyetlen vesszőre. A halál mindent elsöprő pillanata ez. Ettől félt, erre készült egészen az íj felajzásától az ideg megfeszítéséig. Lenni. Most lenni. A pillanatban lenni. Időzni az időtlenség elpattanó idegén. Várni. Éberen várni.
Még egy pillanat, és vége is. Tompa hang, a nyíl csapódása, már a következő ember lő. Az eredmény? Most mellékes. A pillanatban élni. A pengeélen táncolni. Most ez az, ami számít.
„A lövés betetőzése az oldás… A beállás, a felkészülés, a testtartás, az íj felemelése, a húzás és a megtartás mind csupán előkészítő tevékenységek. Minden a szándék nélküli, akaratlan oldáson múlik, amelyet a lövés egész testtartásának és állapotának összeszedettsége vált ki…”
„Ebben a pillanatban az íjász testtartása tökéletesen rendezett, mintha nem is volna tudatában annak, hogy a nyílvessző kiröppent… Az ilyen lövésről azt mondják, hosszan tartó rezonanciát hagy maga után – a vessző oly csendesen suhan, mint a lehelet, és mégis szinte élő dolognak tűnik…”
„Az Íjász látja a célt a végtelenség útjain, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak. Legyen az Íjász kezeinek hajlítása a ti örömetek forrása; Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.”
„Minden pillanat, mondhatni, egy vessző a test íján: ha elszabadul a testtől, eltalálja a célt.”
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
