A nyomozás meghosszabbítását kezdeményezte az újbudai Bikás parki sportcentrum ügyében a kerületi ügyészség. Nem először hosszabbítanak, hiszen az eljárás 2011-ben indult, de még mindig nem derítették ki a felelősök személyét. Ez persze nem túl nagy szenzáció. Ez mifelénk az ügyek normális menete. Avagy az elmúlt huszonöt évben megtalálták-e itt bármilyen aljasság, gaztett, bűncselekmény felelősét? Elkövetőket találtak, egyiket, másikat meg is büntették, csak a felelősök maradnak mindig szabadlábon. A különbség érzékeltetésére mondok egy példát. Évente több tízezer lopás történik az országban, a tetteseket hol elfogják, hol nem, mindenesetre a tolvajokat üldözik a törvény szolgái. De vajon ki a felelős azért, hogy devizaalapú hitelezés címén a bankok hosszú éveken át módszeresen fosztogathatták a magyar lakosságot? Hogy kik az elkövetők, azt tudjuk, bár ez esetben nem üldözik őket, mert törvényes felhatalmazásuk volt a rablásra. Itt az igazi bűnösök azok, akik lehetővé tették mindezt, de őket nem találják. Igaz, nem is keresik, de ha keresnék is, az eredményen az sem változtatna.
A Bikás parki sportcentrum esete amúgy – minden látszólagos bonyolultsága ellenére – elég egyszerű lehet. A téren dominózó nyugdíjasoknak ritkán van lehetőségük százmilliókat lenyúlni az önkormányzati vagyonból. Erre a célra van demokratikusan megválasztott grémium. A polgármesteren, a képviselő-testületen és az önkormányzati apparátuson kívül másnak aligha van beleszólása az adott település ügyeibe. Ha négy esztendő kevés, hogy kiderítsék, közülük kinek a lelkén szárad pár száz millió eltüntetése, az nem a nyomozók hibája. Egyszerűen ilyen a rendszer. Ilyennek találták ki. A mindenkori hatalmi elit cinikusan azzal nyugtatja az egyszerű népet, hogy az efféle anomáliák a jogállami demokráciák törvényszerű velejárói. (A mindenkori hatalmi elitek, jöjjenek bármelyik oldalról, harsogjanak bármilyen ideológiát, nagyjából egyformán viselkednek.)
Ám a felelősség alóli kibúvásnak semmi köze sem a jogállamisághoz, sem a demokráciához. Sőt, épp ellenkezőleg. Képzeljük el azt a jogállamot, amelyikben nincs felelősségre vonás. Az az ország nem e világból való. A demokráciának pedig legfőbb ismérve, hogy minden, ember által elkövetett tettnek van felelőse. A közösség (a nép) uralma csak úgy valósulhat meg, ha a választott vezetők tevékenysége (egyéneké és testületeké egyaránt) mindvégig átlátható és ellenőrizhető marad. A demokrácia intézményrendszere pedig a különböző szintű vezetők illetékességi körét is egyértelműen meghatározza.
Feltéve, hogy a demokrácia és intézményrendszere jól működik. A felelősség elkenése egyértelműen jelzi: az adott közösségben a demokrácia meglehetősen rosszul működik. A demokráciát általában tudatosan működtetik rosszul. Erre a legjobb módszer a bürokrácia növelése. Ráadásul a demokrácia erősítésére, hatékonyabbá tételére hivatkozva lehet létrehozni felesleges törvényeket, szükségtelen szabályokat, haszontalan hivatalokat, aktatologató állomáshelyeket. Ebben a túlburjánzó mechanizmusban nem tudni, hogy egy-egy döntés milyen feltételek alapján születik meg, de gyakran azt sem, hogy megszületett-e egyáltalán.
A demokrácia elvileg kizárja az efféle bürokráciát, a gyakorlatban viszont a demokratikus(nak tartott) társadalmakban is él és virul. Törvények biztosítják és erősítik létét, hiszen a bürokrácia a mindenkori elit hatalmának támasza. Ne lepődjünk hát meg, ha olyan híreket hallunk, hogy egy ügyben minden törvényesen, az előírásoknak megfelelően történt, a keletkezett kár több milliárd forint.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
