Az eddigi támadások a magyarság ellen – miszerint mi antiszemiták vagyunk– rövidesen új mederbe terelődik majd, hiszen a migránsok szinte teljes mértékben szemiták. A magyarság azonban soha nem volt antiszemita, tehát nem az számít a jelenleg migránsnak látszó személyeknél, hogy milyen származásúak, vagy vallásúak hanem az, hogy más kultúrkörből jöttek, így mások a hagyományaik, s ezért kicsi a beilleszkedési képességük. (Azt, hogy hányan vannak közöttük akik alvó terroristák, most nem kívánom érinteni!)
Ha csak a vallásukkal lenne baj, akkor a Magyar Iszlám Közösség „Hívó szó” című újságját nem olvasgattam volna soha, vagy nem soroltam volna a barátaim közé senkit e közösség tagjai közül. (pl. az elhunyt Rózsa Flores Eduárdo is ennek a hazai közösségnek volt a tagja) Hozzá teszem: kereszténységet már 500 éve is szerette volna az Oszmán birodalom megtéríteni, akkor azonban még egy erős lelkű és karú Magyarország állt ennek az útjába.
A magyarság számára azonban a történelme során, soha nem volt nagyon fontos a származás, s ez a két háború közötti korszakban is csak azért változott, mert a főleg zsidó ifjak szorgalmazta forradalmak után, természetes önvédelmi reflexként történt a numerus clausus megszavazása. A sokat emlegetett zsidótörvények pedig erős német nyomásra születtek, s szégyen a zsidóságra, hogy ezt a tényt elhallgatják, sőt tagadják. Pedig az egyetlen európai megszállt állam volt hazánk, ahol fegyveres erő bevetésével (lásd: Koszorús ezredes) mentették meg egy gettó lakóit. Ma azonban még erősebb a német (EU) nyomás, hiszen Magyarország szuverenitása már régen a múlté, az EU, a jogharmonizáció és a nemzetvédő hadsereg felszámolása, szinte már teljes mértékben gyarmati sorba taszította a magyarságot. Lehet ezt szépíteni és árnyalgatni, de ez a sajnálatos igazság. A hazai politikai osztály mintha most kezdene ébredezni, s lassan átveszi a 2006-os Kossuth téri retorikát, ahol nem – az egyébként koránt sem olyan negatív – fasizmus és a zsidóellenesség, hanem a tisztánlátó nemzetféltés volt a vezérmotívum. Mi már akkor rádöbbentünk arra, hogy Magyarország pénzügyi megszállás alatt van, s ez már annyira elszívja a megtermelt erőforrásainkat, hogy ebből csak alapvető változtatással lehet majd kikerülni.
Erre volt – a csalással szerzett hatalomhoz görcsösen ragaszkodó – Furcsán Nyerencnek az a válasza, hogy mi a zsidó származású képviselők neveit olvastuk fel a Kossuth téren. Ám ezzel ügyesen elterelte a figyelmet a lényegről, s bár nem volt igaz a vád, de ha igaz is lett volna, akkor sincs abban semmi szégyellnivaló, ha valaki cigány, német vagy zsidó származású: ha tisztességes és a befogadó országban nem élősködik.
Nos, nekem ugyanez a véleményem a most érkező arab szemitákról, akik persze abban is különböznek a hazai (többnyire kazár eredetű) zsidóságnak a jelentős részétől, hogy ők: valóban szemiták! (A szefárd és askenázi ellentétekről most nem ejtek szót!)
Ám meg kellene tudományosan vizsgálni azt a kérdést, hogy az iszlám és a zsidó vallás közötti ellentétnek mik is a valódi gyökerei, mert lehet ősi, de lehetséges, hogy csak a erőszakos palesztinai lakosságcsere az oka e kérdésnek. Mindezt persze nem kívánom én eldönteni, de felveti az alapos kutatómunka szükségességét. Most azért is lenne fontos az ebben való tisztánlátás, mert a hazai zsidóság előtt két út mutatkozik:
Az egyik út, hogy elfogadja a „kiválasztottsági mítosszal megfertőzött” bankárkaszti globalizmus parancsát és magához öleli az egyre csak beáramló arab testvéreit. A másik út, hogy felismeri a magyarságba való erkölcsi beilleszkedés, a magyar nemzeti értékrend elfogadásának az alapvető szükségességét, ahogyan azt elődei közül sokan megtették.
Ez utóbbit – az éppen elkezdődött természetes asszimilációt – akadályozta meg a nemzeti szocializmus németországi hatalomra jutása és erőszakos terjeszkedési politikája, s a nemzetiszocialistákat pénzelő háttérhatalomnak a beolvadást elutasító trükkjei. Németország és a cionista kiválasztottság mítosza tehát egyszer már meghatározta a magyarság viszonyát a közénk beilleszkedni képes zsidósághoz, ám sajnálatos módon úgy látszik: ismét hasonló szerepe lesz a jövőben.
Ha ugyanis Németország kimazsolázza magának a szükséges, képzett migránsokat, akkor a „maradékot” vissza fogja toloncolni hozzánk, s itt fogunk (együtt) szembenézni az iszlám terrorral és kultúrával. S Németország nem fog azzal törődni, hogy a négy liberális alapelv közül egy –a munkaerő szabad áramlása – a visszatoloncolással át lesz hágva. Németország és minden más EU tagország ugyanis saját érdekeit akarja érvényesíteni úgy, ahogyan ez már sokszor történt Európa évezredes történetében. (Többnyire a kárunkra!)
A jövőt tehát az fogja meghatározni, hogy miként lépnek a németek, s miként reagál arra a hazai zsidóság, s a tőke által befolyásolt pártok. Ám ha a hazai zsidóság elfogadja újra a beilleszkedést, s ráveszi a kormányt a történeti alkotmány visszaállítására, lemond az állandó kárpótlások újra és újra történő kierőszakolásáról, akkor a határainkon rendet lehet csinálni, s békében lehet majd tovább élni a már beintegrálódott Magyar Iszlám Közösséggel és a hazai zsidósággal is. Ehhez azonban nyílt és őszinte beszédre van szükség! No erre várok régóta!
Dr. Bene Gábor
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kategória:Publicisztika
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
