Emlékszünk még a Charlie Hebdo nevű francia szennylap körüli történésekre? Remélem azért még nem volt olyan régen, amikor pár agyament terrorista lemészárolt majdnem egy komplett szerkesztőséget. Akkor mindenki hatalmas vehemenciával volt Csárli, és teljes mellszélességgel állt ki a politikailag korrektnek még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető magazin mellett. Abban a hiszemben, hogy Európában nem az erőszak a kotta, a véleményéért pedig senkit sem lehet legéppuskázni.
Vajon tanult bármit is a kontinens az esetből? A jelen események fényében, aligha. Mert a liberális őrjöngés most nagyon könnyen kiprovokálhatja a helyzet megismétlődését, ha nem kap nagyon gyorsan észbe a baloldali sajtó túlnyomó többsége.
Szögezzük le, nem értek egyet azzal, amit László Petra tett, kétség kívül elítélendő volt, mind emberi, mind szakmai szempontból. Emberként nem állok neki gyermekeket, vagy bevándorlókat inzultálni, sem verbálisan, pláne nem fizikailag. Sajtómunkásként pedig van annyi lélekjelenlétem, hogy egy ilyen necces szituációban is meg tudom őrizni a hidegvéremet, és nem avatkozok közbe, bármi történjék is (a magyarázatát, a terepen való összeomlásról, ugyanakkor megértem, és teljesen életszerűnek tartom; azt senki sem gondolhatja, hogy a kisasszony úgy ment Röszkére, hogy ő most migránsokat fog rugdalni). De az esetnek meg is lettek a konzekvenciái, az operatőrnőt kirúgták, sőt, még büntetőeljárás is indult ellene. Egy civilizált, XXI. századi országban ennél tovább nem is fajulhatna a történet. Hittem én ezt, egész mostanáig.
Égessétek meg!
A balliberális média ugyanis olyan szadista kéjjel vetette rá magát a történetre, olyan szartornádót fújt föl most, hogy végre talált egy célpontot mérhetetlen gyűlöletének – aki nem politikus, vagy konkurens publicista, nem állnak mögötte tömegek, és nem rázhatja le magáról a mocskolódást, mint kutya a vizet – amilyenre Európa szerte nem volt még példa.
A tejese bejegyzést ITT olvashatja el.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
