Tíz év alatt 6000 bejelentés érkezett a rendőrség életvédelmi osztályára; Szigetszentmártonban a téesz vezetése úgy döntött, kijárási tilalmat vezet be – a Magyar Nemzet 1938. és 1965. szeptember 8-án megjelent számaiból válogattunk.
Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.
Tízéves a főkapitányság életvédelmi osztálya
A főkapitányság szürke épülettömbjének egyik szűk folyosójáról nyílnak azok a kis szobák, amelyekhez talán a legtöbb könny és aggódás tapad. Egyszerű, fejkendős asszonyok, toprongyos szegények és divatosan öltözött, elegáns hölgyek és urak egyaránt megfordulnak itt, hogy a rendőrség segítéség igénybe vegyék. Az életvédelmi osztály ez, mely készségesen áll a reászorulók rendelkezésére és mindent elkövet, hogy megoldja azokat a rejtélyeket, amelyek egy-egy öngyilkossági tragédia, vagy eltűnési ügy hátterében húzódnak meg.
Megkezdődik az eltűntek felkutatása
Most van tíz éve annak, hogy a főkapitányságnak ez az osztálya megkezdte működését. A nagyváros idegen életritmusa, a súlyos gazdasági helyzetből eredő beteges érzékenység hívta életre ezt az intézményt. Az életvédelmi osztály megalakulásakor összeköttetésbe lépett a fővárosban dolgozó jótékonysági egyesületekkel és kezdettől fogva a bürokratizmus elkerülésével és aránylag csekély anyagi eszközökkel kezdte meg munkáját és folytatja jelenleg is.
Az életvédelmi osztály keretébe tartozik az eltűnési osztály is, amely igen fontos küldetést tölt be: elkeseredett és világgáment emberek után kutat. Sokszor egy félreértett szó, egy ideges mozdulat miatt hagyják el az emberek otthonukat, családjukat és hozzátartozóikat. Az eltűnés éppen úgy tipikus jelensége a zilált időknek, mint a tömeges öngyilkosság, amely egymás mellett sorakozik fel a mentők naplójában és az életvédelmi osztály aktáiban. Naponta tömegével érkeznek a főkapitányságra a legkülönbözőbb bejelentések, valamennyinek az a lányege, hogy valaki elment hazulról és többé nem ment vissza…
Egy év alatt 6000 eltűnés
A múlt év január 1-jétől a mai napig például körülbelül 6000 eltűnésről érkezett bejelentés. Ez annyit jelent, hogy naponta átlag húsz ember tűnik el hozzátartozóit a legnagyobb kétségben hagyva. Az eltűnteknek körülbelül 65 százaléka nő. Az ok, amiért a nők világgá mennek, legtöbbször – szerelmi bánat. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az eltűnés sok esetben nélkülözné a komoly alapot. Mindenesetre a nők sokkal könnyebben hagyják ott a családi tűzhelyet, mint a férfiak, akiknél leginkább az anyagi gond és a kétségbeesés idézi elő, hogy elhagyják családjukat és öngyilkosságot követnek el. Nagy arányszámban szerepelnek az eltűntek között gyerekek. Itt az eltűnés okai: szülői dorgálás, vagy pedig – kalandvágy. Naponta előfordulnak olyan esetek, amikor fiatal tanulók elszöknek hazulról, hogy beálljanak az idegenlégióba. Hogy rendszerint nem jutnak túl a város határainál – az nem rajtuk múlik.
Az eltűntek 80 százaléka néhány napon belül megkerül. Legtöbbször önként jelentkeznek, vagy pedig az útmutatások alapján a detektívek találják meg őket. Húsz százalék azonban csak hosszas kutatás alapján, vagy pedig egyáltalán nem kerül meg. Ezek tulajdonképpen a „komoly” esetek. Ilyenkor a rendőrség minden eszközt megragad arra, hogy a szerencsétlen, meghasonlott ember nyomára bukkanjon, azonban százan és százan vannak, akikről többé semmi hír sem érkezik. Ha pedig megtudnak róluk valamit, az legtöbbször tragikus, mert a mentők jelentése és a halottasházak naplója beszél tovább róluk.
Sorsok a kartotékban
A szürke, hétköznapi bejelentések mögött szomorú sorsok húzódnak meg és az emberi élet rejtélyeire és visszásságaira világít rá a rendőrség, amikor a nyomozás munkáját az eltűnési ügyek szolgálatába állítja. Az életvédelmi osztály ezen a működésén kívül más karitatív jellegű működést is fejt ki. A hajléktalan, nyomorgók részére télen melegedő helyiségeket állít fel és a bajbajutott nincsteleneket kisebb pénzadományokkal, jótanáccsal, lelki vigasszal segíti. A szerencsétlen, sorsüldözött, esett emberek tömege várakozik naponta az életvédelmi osztály folyosóján, hogy végső kétségbeesésében támogatást kapjon. És az életvédelmi osztály minden esetben segít. A beteget kórházba utalja, az állásnélküli nyomorgó részére munkát keres, a hajléktalannak fedelet ad és az éhezőknek darab kenyeret. A világvárosi küzdelmekben elesett emberek névsora kartotékokba van rendezve itt és hű tükörképét adja a nyomornak és gondnak.
Tízéves működése alatt az életvédelmi osztály állandóan hivatása magaslatán állott, a szürke, rendőrségi szoba, névtelen katonái becsülettel küzdöttek a kétségbeesés és a nyomor ellen és ha azt mondjuk, hogy ezalatt az idő alatt sokezer szenvedő ember könnyeit szárították fel, – azt hisszük, nem tévedünk.
B. Ö. (1938. szeptember 8., 10. oldal)
„Kijárási tilalom este héttől reggel ötig”
Szigetszentmártonban a Szigetgyöngye Téesz vezetősége július 12-én a következő határozatot hozta: „A tsz vezetősége felhívja a község lakosságát, továbbá a termelőszövetkezet valamennyi tagját, hogy az elszaporodott mezei lopások megakadályozása végett reggel öt óra előtt és este hét óra után a termelőszövetkezet vezetőségének engedélye nélkül a határba kimenni szigorúan tilos. Az a személy vagy személyek, akik rendelkezésünket nem tartják be, szabálysértést követnek el, ellenük szabálysértési eljárás levezetését fogjuk elrendelni.”
EGY ASSZONY a kútnál:
– Ki is dobolta a kisbíróné, mi csak így hívjuk, tudjuk, hogy nincs többé kisbíró, ez az asszony a tanácsnál dolgozik, iratokat kézbesít. Biciklire ült, ilyenkor viszi a dobot is és minden utcában megállt, itt, a Kondorné ablaka előtt is verte a dobot, aztán meg jó hangosan felolvasta a szöveget, mindenki hallhatta, aki itthon volt.
– Mit szóltak az emberek?
– Nevettek.
KONDOR ANTALNÉ TSZ-TAG. Fiatalasszony, öt-hat gyerek kergetőzik a szoknyája körül.
– Nem volt közgyűlés, mielőtt kidobolták a határozatot?
– Nem. De hallottunk mindent, ott álltunk az ablaknál, mikor jött a kisbíróné. Meg kell védeni a téeszvagyont, az biztos, erről nincs is mit mondani, csak azért nevettünk, mert furcsa volt, hogy nem lehet kimenni a határba, értettük, miről van szó, mégis nevettünk.
– Sok a lopás?
– Mindenhol akad. De itt nem a falusiak teszik, isten ments, hogy valakit emiatt behívjanak a téesz-irodába, azt megtudja az egész falu. Aztán már nem nevettünk, mert este hétkor még magasan volt a nap, olyankor jól lehet kapálni, jöttek haza a családtagok, rokonság, segíteni a háztájiban, az is ott van a határban, de hétkor abba kellett hagyni a munkát. Azelőtt hajnali háromkor is kimentünk.
– És most?
– Még mindig nem lehet kimenni.
PÁSZTOR JENŐ TANÁCSELNÖK. Restelkedik:
– Nem voltam itthon, amikor történt, Németországban voltam. Visszavonták a határozatot, nem is emelkedett jogerőre. Ügy néz ki, mintha meg akarták volna sérteni az embereket, pedig csak azok ellen próbáltak valamit, akik lopnak, de nem tudtak olyasmit csinálni, ami törvényes lehetne. A Duna-parti víkendezők sütnek, főznek néha kukoricát, ezt, azt. Azért mégsem lehet olyasmit kimondani, hogy parasztember ne menjen a határba.
DÁVID GÁSPÁR TSZ-elnök:
– Amikor kidoboltattuk, mindenki örült, a falu is, meg a téesz-tagok.
– Mondták?
– Éppen az, hogy nem szólt senki egy árva szót sem, hogy neki nem tetszik a dolog. Mi úgy gondolkozunk, hogy a téesz területe üzemi terület, így mondja a rendelet. És akkor szerintünk a téesz-földeket gyárterületnek kell felfogni és kérem, melyik gyárba mehet csak úgy be valaki, engedély nélkül? Azelőtt a nagyúri birtok közelébe se mehetett, aki nem oda való volt, csendőr vigyázta és aki mégis arra tévedt, körül se nézett, kapott egy nyaklevest. Most nincs ilyesmi, elmúlt az a világ, nekünk kell vigyázni a miénkre.
– Annyira elfajultak a lopások?
– Nem fajultak el. Intézményesen, nagy tételben nem fordul elő. A megelőzés miatt csináltuk a határozatot.
– Rajtakaptak valakit?
– Elég az, hogy a mezőőr szatyrot, meg zsákot látott emberek kezében. Minek az, ha nem azért, hogy tele szedjék? És miért jár arra, ha nincs semmi dolga?
– A háztájira nem mehet? A sajátjára.
– Nincs ott háztáji. Most aztán, sajnos, vissza kellett vonni a határozatot, nem tetszett a járásnak. Ha nem, hát nem. Az is lehet, hogy mégis ragaszkodunk hozzá és akkor a járási vb. elé kerül a dolog, aztán majd ők döntenek. Előtte elmegyünk a járási ügyészhez, hátha mond valami okosat.
– A téesz-jogász nem tud a dologról?
– Nem lehet megkívánni tőle, hogy mindig eljöjjön, havi száz forintot kap, ügyvédi munkaközösségi tag, hát mit lehet akkor elvárni tőle.
A JÁRÁSI FŐKÖNYVELŐ, aki éppen megérkezett:
– A határ mellett van a mezei út, meg a dűlőutakon is közlekednek. Ha csak a KRESZ-t vesszük, akkor sem lehet lezárni reggel, meg este.
Az autóban folytatja:
– Félek, megint mérleghiányosak lesznek, pedig máshol már nincs ilyen a járásban. Tavaly is volt mérleghiányuk. Jöttünk tavaly, 400 ezer forint hiányra számítottunk, hát képzelje, összeszedtünk nekik 900 ezret. A 129 tagból harmincan ha dolgoznak állandóan, a téesz negyven időszaki munkást fogad fel mindig. 23,10 forintot fizettek munkaegységenként.
(A téesz főkönyvelője mondta: „a beruházásoknál kicsit elszámítottuk magunkat, volt néhány sikertelenségünk a termelésben is. de most már csak egyenesbe jövünk.”)
DR. SONDOR ANDRÁS, a ráckevei járási tanács igazgatási csoportjától:
– Négy éve itt vagyok, azelőtt a váci járásban dolgoztam, de ilyet nem is hallottam még. Olyan már volt, hogy az egyik faluban az ebek ellen akartok szabálysértési eljárást indítani, aztán kiderült, hogy az ebek gazdáiról van szó. A rnártoni eset egészen egyedülálló. Amikor idekerült a jegyzőkönyv, hüledeztek a jogászok. A szöveg úgy kezdődött, hogy az elnök rendelkezést bocsát ki, amellyel a vezetőség egyetért. Hol vagyunk kérem, hogy az elnök csak úgy rendelkezést tehet. A jog szerint egyáltalán nem tehet, határozatot meg csak a téesz-tagokra hozhat, akkor sem egyedül és a faluhoz semmi köze, nem hatósága a falusi lakosságnak. Aztán meg az is hallatlan, hogy nem a lopást minősítik szabálysértésnek, hanem a kijárást, azt, ha valaki nem tartja be a rendelkezést. A törvények pedig minden állampolgár részére biztosítják a szabad mozgási lehetőséget. A horgászok nem is tudtak a tilalomról, mert akkor már jöttek volna. A téesz tábláján keresztül vezet az út a horgásztanyákra, munka után jönnek az üzemekből a horgászok. Az is baj, hogy egy jogásznak hét téesze van, volt 11 is, nem tud mindenhová elmenni, Dömsödön nem tudtak tárgyalni egy fegyelmi ügyet, mert a jogász nem ért oda időben és a gyülekezet szétszéledt. Most kimondták, december 31-ig négynél több téesze nem lehet senkinek. És egy személynek a járástól is ott kell lennie a közgyűléseken, hogy ilyesmi többé ne fordulhasson elő.
A mártoni főutcán kisdiákok sietnek, kék köpenyben akár pesti társaik és senki nem mondaná róluk, hogy nem fővárosiak. Büszkék az új kultúrházra, a könyvtárra, tévét néznek és roppant jó mulatságnak tartják, amikor megperdül a dob a ház előtt. A jómúltkor a felnőttek is nevettek rajta. Amikor a kijárási tilalmat adta hírül.
Tóth Erzsébet (1965. szeptember 8., 5. oldal)
Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »