A bevándorlók által nagy veszély fenyegeti a Hazát és a Nemzetet. Az ideáradó embertömeg döntő többsége – nyilatkozata szerint is – gazdasági menekült, Európában vélik megtalálni boldogulásukat. Mégis a bizonytalanba érkeznek. Ránézésre sem úgy néznek ki, mint akik földönfutóvá vált áldozatok lennének, akik csapot-papot odahagyva menekülnek a faji vagy politikai üldöztetés (de még a háború) elől sem. A bevándorlók jelentős része nem rendelkezik okmányokkal, így beazonosításuk a hatóságoknak szinte lehetetlen. (Vajon miért?)
Európa megtelt, a lakosság nem kér az idegen kultúrából. Az európai civilizáció által megtermelt gyümölcs az európaiaké kell, hogy maradjon. A beáramló fejletlenebb kultúra az általuk meggyengített bennszülött népekre tör, azok évezredes vívmányait kívánja elbitorolni. Csak azok tartják szem előtt a bevándorlók érdekeit, akiknek ez nem kerül semmibe.
Az állam feladata, hogy korlátozza a bevándorlást és szabályozza a letelepedést a maga földjén. Az állam területén élő nép önrendelkezési joga felette áll az egyéni szabadságjogoknak, hiába hangoztatnak ettől eltérő véleményeket a nagy szabadságharcosok, jogvédők. Az állam köteles megvédeni az ország határait, szuverenitását, az ott élők biztonságát, a törvényes rendet. Sajnos ez Magyarországon nem teljesül.
Kormányunk hangzatos kijelentéseket tesz a menekültáradat megállítására, visszafordítására, de az ellenkezőjét cselekszi. A táborok felszámolása helyett újabb és újabb gyűjtőhelyek létrehozatalát tervezi, nem kímélve súlyos adóforintok felhasználását sem. (Aminek lenne helye bőven a kórházaink felújításánál vagy a „mi” hajléktalanjaink tető alá terelésénél is.) Hiába az ott élők tiltakozása! A migránsok pedig egyre erőszakosabbá válnak, vonatokat, rendőröket dobálnak, tüntetnek, követelőznek. Fővárosunk letarolva, megszállva. De lassan az egész ország is „lángban” áll.
A déli gúnyhatáron felhúzott drótkerítés sem megoldás, nem tartóztatja fel a menekültáradatot. Könnyen átmásznak rajta, átvágják vagy magyar „határvédelmi” segítséggel átengedik a migránsokat a kapukon vagy a vasúti síneken. Az odavezényelt rendőrök sem tudnak mit tenni. A tiltott határátlépésnek semmilyen következménye nincs. Ezt követően az elfogott határsértők buszokra, gépkocsikra kerülnek, és ingyen elszállítják őket regisztráció céljából a gyűjtőállomásokra. Itt meleg ételt, ellátást kapnak, különbet, mint az egészségügy „kárvallottjai”. S ha szerencséjük van, napokon belül utazhatnak a mesés nyugat felé. De már ott sem várják őket tárt karokkal, így visszairányítják őket a feladóhoz. Ismét Magyarországra!
Szerb és macedón „testvéreink” buszok tömegével szállítja a határhoz a menekülteket, hogy azok a zöldhatár felé törve bejuthassanak Magyarországra. Sőt EU-s segítséget is kérnek, mert nem győzik a szállítást! Napi 50 busznyi nyomor érkezik.
Tapasztalat alapján a befogadó és bevándorló társadalom között ellentétek alakulnak ki, az olcsóbb munkaerőnek csak a gazdag gyárosok, üzletemberek örülnek, a helyi szegényebb réteg konkurenciát lát bennük. Ugyanakkor a politikailag korrupt uniós bürokraták nyitottságról habognak, mellüket verik nagy jóságukról. A beilleszkedésre alkalmatlan és nem is hajlandó bevándorló tömeg előbb-utóbb többségbe kerül (túlszaporodik) és érvényesíteni fogja jogait (vallásszabadság, autonómia). Közben a közbiztonság sérül, a szociális kiadások pedig a végső határig jutnak.
Magyarország kormánya látszólag nem tudja a megoldást – bár magabiztosságot sugall – és közös európai lépést sürget. Hasztalan telnek a napok, a migránsok megállíthatatlanul jönnek, az ország meg eltarthatja őket. Ha nem sikerül az országot kitakarítani a menekültektől, akkor súlyos problémák adódhatnak, olyanok, amiket már a déli országrészen lakók közül többen megtapasztaltak. A menekültek előbb-utóbb támadni fognak, és nem a testőrökkel védett kormánytagokat, és rendőrökkel biztosított palotáikat, úszómedencéiket fogják támadni, hanem az egyszerű magyar embereket. Azokat, akik amúgy is alig tudnak megélni.
A magyarságra nézve nagy veszélyt jelent ennek a kormánynak hinni (csak akkor cselekednek, ha a hatalmuk már veszélyben van), vagy az ország védelmét várni tőle. Intézkedéseik nem a lakosság, inkább a migránsok érdekeit képviseli, szolgalelkűen kiszolgálva a Nagytestvér kívánságait.
A bevándorlási probléma megoldását nem helyben kell keresni, hanem a küldő országokban. Annyit tehetünk, hogy az érvényes úti okmányokkal érkezőket a határállomáson (nem a zöldhatáron) beengedjük, az itt tartózkodás költségeit meg addig viseljék, míg kérelmük elbírálásra kerül, utána mehetnek a célország felé. A többit meg vissza kell fordítani! A felelősöket meg a gyarmattartó nyugat, valamin Sam bácsi és keleti barátja személyében lehet megtalálni.
Magyar Irodalmi Lap (MIL)
Kategória:Publicisztika
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
