Az elmúlt évek kormányzati kommunikációjával szemben a Magyar Honvédség egyelőre marad a régi és elavult, de megbízható szovjet–orosz helikoptereknél. A Moszkva melletti Zsukovszkijban megrendezett, tegnap zárult légiszalonon beszélgetőpartnereink úgy vélekedtek, hogy ezen egyelőre az új hidegháborús viszonyok sem változtatnak.
Alig másfél éve, hogy a magyar katonai helikoptererők három használt, de frissen nagyjavított, orosz civil lajstromban lévő Mi–8-as beszerzésével hajszál híján elkerülték a teljes működésképtelenné válást. Mint arról lapunk annak idején beszámolt, már a 2013-as árvízi védekezésre is csak úgy tudott négy gépet kiállítani a honvédség, hogy abból kettőt a miniszterelnök által kihirdetett rendkívüli helyzet révén – mintha háború lenne – bevethetőnek nyilvánítottak, noha az üzemben tartási technológia előírásai szerint nem voltak azok. A Honvédelmi Minisztérium akkori védelemgazdasági helyettes államtitkára, Borbíró Zoltán által előkészített, előzetesen csak a honvédelmi és rendészeti bizottság akkori fideszes vezetőjének, Kocsis Máténak jelzett lépés időzítése mindenesetre különlegesre sikerült.
A gépek a 2014-es parlamenti választások előtt alig három nappal érkeztek Magyarországra; ráadásul egy nappal azután szállította le őket egy orosz An–124-es óriásgép Szibériából Kecskemétre, hogy a NATO döntött a Moszkvával való kapcsolatok felfüggesztéséről az ukrajnai válságra hivatkozva. A szállítmány származási helye ellenére azonban a tulajdonos, akitől a Honvédelmi Minisztérium megvásárolta a mintegy harmincéves forgószárnyasokat 2,9 milliárd forintért, nem orosz volt. A szocialista kormányok időszakában is több nagy értékű haditechnikai üzletet kötő Dési János Solar Kft.-je volt az eladó – hangsúlyozottan nem közvetítőként, hanem tulajdonosként vett részt a tranzakcióban. Mivel a beszerzés „alapvető biztonsági érdeket” érintett, nem került sor közbeszerzési eljárás lefolytatására sem.
Bár Borbírónak meg nem erősített hírek szerint az ügylet miatt kellett – a Miniszterelnökség nyomására – távoznia pozíciójából, az „új” gépek érkezése a túlélést jelentette a szolnoki helikopteres alakulatnak, mely géphiány miatt számtalan alkalommal arra kényszerült, hogy a kutató-mentő szolgálatot is szüneteltesse az ország egyik felében. A használt gépekre kötött üzlet nyomán „feléledt”, vagy más megfogalmazásban tartalommal telt meg egy addig lényegében inaktív orosz–magyar fenntartási keretmegállapodás is. Üzemidő-hosszabbításokkal, alkatrészek javításával a korábban meglévő magyar Mi–8-asok és 17-esek (köztük 2010-ben Finnországtól ajándékba kapott példányok) egyike-másika is a levegőbe emelkedhetett újra. Míg a szolnokiak 2013-ban alig néhány száz órát voltak a levegőben összesen (pár pilóta csak néhány perces függésekre kapott lehetőséget), addig 2014-től ismét többet, mintegy ezer órát repülhettek.
2014. augusztus vége, Szolnok: magyar katonai színekben, gyakorlat közben a holt-Tisza felett Fotó: Zord Gábor László / Magyar Nemzet
A lépés mindazonáltal bizonytalanságot keltett azokban a nyugati gyártókban és kormányokban, amelyeket 2011-től a kormány – a közvéleménnyel egyetemben – azzal hitegetett, hogy tőlük szerez be korszerű gépeket. Egy amerikai, illetve egy olasz kormányközi ügylet előkészítése is előrehaladott stádiumba jutott, mielőtt elbukott volna. 2013 májusában a parlamenti pártokkal folytatott egyeztetések után azt is megígérték, hogy a 2014-es választások előtt tendert írnak ki, és ajánlatokat kérnek be a „nemzeti helikopterképesség” megteremtésére, amelyekről majd az új kormány dönt. A valóságban a lépésre máig nem került sor. Hende Csaba honvédelmi miniszter egy ideig konkrét számokkal is alátámasztva (például hogy 172 milliárd forintba kerülne) emlegette a tervet, de legutóbb már tőle is csak arra futotta, hogy a NATO részéről is ezt a képességet hiányolják a honvédségből. Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter pedig egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett: júniusban még úgy fogalmazott, hogy a helikoptertenderről „sokáig nem fogunk még hallani, nincs napirenden”, aztán augusztus közepén lapunk kérdésére válaszolva azt mondta, folyamatos vizsgálatokat folytatnak a legjobb finanszírozási konstrukció kialakítására, hiszen ez költséges vállalkozás, bár időben meghozzák majd a megfelelő döntést.
Az orosz repülőgép- és hadiiparban járatos forrásaink szerint most minden jel arra mutat, hogy a magyar honvédség a jelenlegi struktúrában, esetleg változó partnerekkel, de még évekig (akár 2020-ig) a „minyókkal” folytatja. Szóban forog, hogy a szolgáltatásokért, esetleges további üzemidő-hosszabbításokért, nagyjavításokért a 2010-ben kivont MiG–29-es vadászgépekkel fizetne Magyarország, bár ezt egyesek teljesen irreálisnak tartják. Meglehet, hogy a nyugati forrásból történő helikopterbeszerzési eljárást ténylegesen megkezdő Csehország újabb, alig tízéves Mi–171-eseinek átvétele lesz a megoldás. Sokféle elképzelés kering egymással rivalizáló cégek részéről, ám arra mindenki rámutat, hogy minden megoldásnak kényszerűen tekintetbe kell vennie az Oroszországgal szemben tavaly érvénybe léptetett uniós büntetőintézkedéseket is.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
