Múlt szombaton, augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, a csíksomlyói Hármashalom oltár színpadon mutatták be G. Nagy Ilián Csaba királyfi című székely nemzeti rockoperáját. Az előadás minden várakozást felülmúló hatalmas közönségsikert aratott, több mint százezren (egyes adatok szerint 250 ezren) nézték-hallgatták a darabot fenn a Nyeregben. Az egyik főszereplőtől, a Látód főmágust alakító Rudán Joe-tól kértünk egy személyes élménybeszámolót.
– Ugye nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy a pályafutásod egyik legnagyobb sikere és élménye volt ez a fellépés…
– Hát, igen! Ennyi néző előtt és ilyen élmény… nem is tudom hogyan fejezzem ki magam… nehéz, mert szavakkal leírhatatlan, hogy mit kapott ott az ember. Májusban voltam a csíksomlyói búcsúban, ott már megtapasztaltam, hogy milyen emelkedett a hely hangulata. Ekkor a világ minden tájáról összejönnek a magyar emberek és érezni a magyarságot összetartó erőt. Itt most ugyanezt éreztem ezen a csodálatos, szakrális helyen.
És ez azért érdekes, hogy ennyien megtiszteltek bennünket, mert a Csaba királyfi rockoperára céltudatosan csak az jött, aki erre volt kíváncsi, mert nem egy egyházi vagy egy másmilyen rendezvény részeként, keretén belül volt megrendezve – a Nagyboldogasszony-napi mise a templomban volt lent, délelőtt – hanem teljesen önálló előadásként. Először a Boldogasszony anyánk kezdetű himnuszt énekelve Bodó György gyimesközépfoki plébános vezetésével több száz népviseletbe öltözött csángó vonult be a Hármashalom oltár elé. Utána G. Nagy Ilián köszöntötte a nézőket és Semjén Zsoltot, nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettest, aki rövid beszédet mondott. A rockopera kezdése előtt Darvas-Kozma József csíkszeredai esperes-plébános szólt egy pár szót és megáldotta az ott lévő tömeget és magát a darabot, a szerzőt, valamint a szereplőket.
– Gondoltátok volna, hogy ennyien kilátogatnak az előadásra?
– Már az előző napokban lehetett sejteni, hogy valószínűleg nagyon sokan lesznek, aznap pedig, amikor vittük fel a fellépő ruhákat a délutáni utolsó megbeszélésre, már akkor alig tudtunk felmenni autóval, annyian voltak az utakon. Valamint, az itthon lévő barátaink jelezték, hogy Magyarországról is több helyről jönnek különbuszok, de ekkora érdeklődésre senki sem számított.
Akkora tömeg volt, hogy este 9 óra előtt pár perccel jött a hír a városi rendőrségtől, hogy a nézők száma túllépte a 100 ezres nagyságrendet, fokozottabb készültségre lesz szükség. Nagyon meglepődtünk, és további fél órát csúsztattunk a kezdésen, mert láttuk, hogy a kacskaringós úton még özönlenek fel az emberek, le a városig állt a sor, bedugult Csíkszeredában a forgalom. De szerintem még így is sajnos sokan lemaradtak a darab kezdéséről.
– Pedig nem nagyon kapott médiatámogatást…
– A magyarországi média kellőképpen elhallgatta a rendezvényt, a szervezők hiába adták le a reklámanyagokat, szinte sehol nem lehetett róla előzetesen hallani. Egyedül a Kossuth Rádió volt kivétel, ahol néha-néha beharangozták az előadást. Nem is értettük az egészet. A bemutató előtti napon volt, hogy bejelentkezik az M1 is élőben, ezt mi jó előre meg is hirdettük a közösségi portálokon, hogy mindenki nézze a tévét, de mondanom sem kell, hogy a megbeszélt időpont előtt fél órával történt a kapcsolás, ami aztán csak két-három percesre sikeredett az előzetesen ígért 25 perc helyett. Ennyire kísérte figyelemmel ezt a rendezvényt a hazai „média”. Fontosabb volt bármi más, például a Diák-Sziget, vagy ahogy most hívják, a Sziget Fesztivál, ahonnan naponta több órás közvetítések voltak, pedig ott 95%-ban se magyar produkciók, se magyar közönség nincs. Kicsit azért fájt ez a dolog, de mindenért kárpótolt az, hogy a magyarországi nulla reklám ellenére ennyi ember mégis csak eljött erre a csodálatos helyre és erre a fantasztikus bemutatóra, itt jó volt Magyarnak lenni!
Meg kell jegyezzem, hogy a székelyföldi, erdélyi sajtó, a rádiók, a televíziók nagyon kiemelten foglalkoztak az előadással, több hónapon át.
– Te mikor érkeztél a helyszínre, milyen feladataid voltak az előadást megelőzően?
– Én is már egy héttel hamarabb megérkeztem, de azt hozzá kell tegyem, hogy a darabnak 2011-ben Gyergyószárhegyen, a Lázár-kastélyban lévő ősbemutatóját megelőzően már volt egy egyhetes próbája, utána pedig tavaly, a szerző szülővárosában, Püspökladányban megtörtént a magyarországi ősbemutató is, amihez szintén egy hétig próbáltunk. Tehát már mindenki ismerte a feladatát, tudta a dolgát. Ami újdonság volt, az a helyszín és a színpad – mert mások a járások, ki honnan megy fel a deszkákra, merre távozik, honnan jönnek a lovasok, hogy kell a táncosokkal együtt mozogni, stb.– ehhez kellett alkalmazkodni. Úgyhogy egész héten mentek a próbák, délelőtt és délután is, egészen sötétségbe nyúlóan. Durván majdnem 400 ember dolgozott az előadáson, mindenkit össze kellett koordinálni.
– Történt-e esetleg be nem tervezett esemény az előadás közben?
– A kezdés előtt, késő délután volt egy nagy felhőszakadás, ami lehűtötte, felfrissítette a levegőt, tehát jó időben, szivárványos kezdés után gyönyörű szép csillagos égbolt alatt játszhattunk, viszont emiatt kicsit vizes volt a színpad, úgyhogy volt egy pár érdekes mozdulat, csúszkálás a deszkákon. (nevet) A táncosoknak és a lovasoknak okozott ez nagyobb gondot, de mindenki ügyesen megoldotta a problémákat.
– Egy kicsit vissza tudunk kanyarodni addig, hogy te hogyan és mikor kaptad a felkérést Látód főmágus szerepére?
– G. Nagy Iliánnal, a darab szerzőjével már nagyon régen ismerjük egymást. 1999-ben találkoztam össze egy akkori P. Mobil és Gesarol koncerten Ökrös Csabával, a világhírű hegedűssel, az ifjú Muzsikás együttes tagjával, és ő ajánlott be Iliánnak, aki akkor a Jézus születése című első magyar folk-operán dolgozott ifjabb Csoóri Sándorral. Csaba mesélte, hogy hallott engem énekelni, és utána megkerestek. Így kerültem a műbe, amiben Herodes-t játszottam. Érdekes párhuzam, de hiába jelent meg erről egy dupla CD, sőt díszelőadása is volt Egerben, a várban, mégis elsikkadt valahogy ez a darab, állítólag az akkori konkurencia jóvoltából.
Ilián aztán jó pár évvel ezelőtt jelezte nekem, hogy készül a Csaba királyfi rockoperával, de most nem csak népzenei alapokat képzelt el, hanem olyan hangszerelést, amibe sok minden más is belefér, de az alap leginkább rockzene lenne. Említette, hogy az egyik főszerepet nekem szánta, és kaptam is tőle egy olyan anyagot, amit ő énekelt és játszott fel egy gitárral. Tóth László barátommal – akivel már hatodik éve csinálom a Rudán Joe Akusztikot, illetve a Coda-ban, sőt a legújabb formációmban, a Rudán Joe Band-ben is játszom – mi hangszereltük a rockopera nyitó dalát, a Tudjátok-e, hogy ki volt Csaba királyfi? címűt. Rockzenei kísérettel, tehát dobbal, basszusgitárral, billentyűvel, elektromos hangszerekkel, gitárral. Ezzel a felvétellel kezdett el Ilián muzsikusokat, hangszerelőket keresni, akiket aztán Erdélyben, Csíkszeredában talált meg. Időközben találkozott Ráduly Botond Manóval, aki abban az évben lett az Erdély Hangja 2010 tehetségkutató nyertese. Ilián ekkor már együtt dolgozott Szakál Attillával és ő ajánlotta neki a csíkszeredai Bene Zoltánt, egy nagyszerű muzsikust, aki kiváló operaénekes is egyszemélyben. Ők hárman álltak neki nagy erőkkel ezt a darabot meghangszerelni, Ilián elképzeléseivel, útmutatásaival közösen. Több hónapig dolgoztak együtt székelyföldi kitűnő zenészekkel, és kiváló énekesekkel – az anyaországból rajtam kívül csak Lukács Zsolt, a kabai Nyári Színház rock énekese szerepel –, és amivel készen voltak, azt átküldték nekünk is. Jöttek az e-mailek, röpködtek az óriásfájlok, mert a saját részeimet én itthon énekeltem fel Fidó (Friskó Péter, hangmérnök – szerk.) barátomnál, az FHT Stúdióban. Lacival is csináltunk , hangszereltünk, finomítottunk még jó pár dalrészletet a szerzővel, és így dolgoztunk össze Bene Zoliékkal.
– Neked mi a véleményed a rockopera mondanivalójáról, zenei világáról?
– Nekem is homályosak voltak az ismereteim erről a legendás történelmi alakról, és nagyon örülök, hogy most legalább azok, akik megnézték az előadást, talán egy kicsit képbe kerültek a múltunk akkori történéseivel.
Maga a téma nagyon egyedi és különleges, hiszen még sosem készült Csaba királyfiról színpadi mű, és szerintem az iskolákban most sem tanulnak a gyerekek róla, mint ahogy én sem. Ilián éveket töltött azzal, hogy sokat keresgélt, és az összes létező fellelhető vonalon próbált utána járni, hogy pontosan hogyan is volt ez a történet a magyarság múltjában.
A darab zenei világán pedig elsőre hallatszik, hogy nagyon komoly munka van benne, hosszú ideig lettek finomítva a dalok mögött a zenei hátterek, ahogy Ilián elképzelte. A felvételek minden egyes hangját zenészek játszák, minden élő hang. Bene Zolinak egyébként nagyon érdekes a zenei világa, mert hiába operaénekes, de mint billentyűs zenész, a Yes együttes az egyik kedvence. Ebből következik, hogy érdekes hangszíneket is hozott a rockoperába, mert épp úgy benne vannak a modern grooves-os hangzások és lehangolt gitárok, mint a hagyományos hard rock zene, de metal riffek is, kemény témákkal. Az egész műnek nagyon színes a harmóniavilága és a hangszerelése, ténylegesen ott van a Hohner zongora, ami az egyik kedvencem, és a Hammond orgona hangzása a zongora mellett. És ugye megszólalnak a „népi” hangszerek is, mint a nagybőgő vagy a hegedű, és a különböző kórusok is nagy szerepet kapnak a darabban. A gitárokat egyébként az én Laci barátomon kívül Gáspár Álmos játszotta fel, aki a hangszerelésen is dolgozott Zolival, a basszust pedig Szakál Attila, a hangmérnök. Ha pár pontatlanságot mondtam, vagy mondok, nézzétek el nekem, nem voltam ott a stúdiómunkáknál, csak lélekben.
Az énekeseket tekintve is nagyon színes a felhozatal, az operaénekesek mellett akár népdaléneklésben is jártas rockénekesek is szerepelnek. Én addig nem ismertem őket, és nagyon meglepődtem, amikor küldték nekem a hanganyagokat, mert akkor szembesültem azzal, hogy micsoda jó hangok vannak ebben a darabban, ami nagy örömmel töltött el. Nagyon különbözőek a karakterek és igencsak összetettek a dalok, és itt azért sokkal komolyabbak a témák, mint egy szimpla rock „slágerben”. A pályafutásom során már elég sok dolgot énekeltem, tehát tudok viszonyítani, és azt kell mondjam, itt nagyon-nagy felkészültséget igénylő dallamok is vannak, amiket viszont könnyedén elénekelnek a művészek. Abszolút nem érzem azt, hogy bármelyik karakterszereplő is kicsit is gyengébb lenne, ráadásul a színészethez is több közük van, mint nekem. (nevet) Nagyon örülök, hogy találkoztam velük, hálás vagyok ezért az újabb együtt töltött napokért mindenkinek, aki részt vett a produkcióban, nagyon jól éreztem magam ismét a csapattal!
– Arról tudsz valamit, hogy mi lesz az utóélete az előadásnak, magának a rockoperának?
– Most még a hatalmas sikertől, élménytől, és ünnepléstől magunkhoz sem tértünk, ha visszaáll a rendes kerékvágásba az élet, biztosan kitalál a menedzsment új dolgokat, helyszíneket. A Hajdú Táncegyüttes koreográfusai is nagyon szeretnék, ha jövőre valamikor náluk, Debrecenben is elő tudnánk adni a darabot, és gondolom, ez ügyben ők meg is teszik a kellő lépéseket. Meg ugye én is lobbizni fogok Baranyában, kis hazámban a darabbal. De itt most ez olyat bizonyított, hogy szerintem bármelyik magyarországi városi rendezvényen vagy fesztiválon, nagyobb szabadtéri színpadon is hatalmas érdeklődés lesz a Csaba királyfi rockopera iránt. Különleges és hiánypótló a történet, jók a dalok, kiválóak a szereplők, a táncosok, a lovasok, és ami a legfontosabb, maga az összetartozás érzése az, ami csodálatos ebben a darabban, amit most átélhettünk Csíksomlyón!
– Nem lett rögzítve az előadás?
– De igen, egy csíkszeredai stáb felvette a darabot több kamerával, és komoly terveink lesznek vele. Repkedett egy kamerás drón is, így felülről is vannak felvételeink és a közönség is látszik, úgyhogy elvileg egy nagyon jó anyagot lehetne belőle készíteni. A hanganyag ugye az meg már eleve adott, mert a stúdiófelvételek természetesen megvannak.
– Ehhez hol lehet hozzájutni?
– Most jelenleg sehol, mert még a régi, minimális példányszámban kinyomtatott változat van meg, amit még az előző bemutatón osztogattunk promóként. De így, hogy a számok is fel lettek egy kicsit javítva, és véglegesre állt össze az egész anyag, ki lehetne adni, tisztességes megjelenési formában. A terv az, hogy ha a film nyersanyaga össze lesz vágva, akkor az megjelenne DVD-n, és mellé lehetne tenni a hangot egy dupla CD-n, esetleg díszdobozos kiadványként, tartalmas nyomdai mellékletekkel. De nagyon nehéz lesz visszaadni azt a felemelő érzést, azt a hangulatot, amit a Hármashalom oltár színpadon éltünk át a közönséggel együtt. Végül szeretném bemutatni a rockopera szereplőit, és köszönöm, hogy együtt lehettünk!
Bene Zoltán, Bodea Tibor, Dobos Krisztina, Gergely Mátyás, Kosztándi Ferencz Kinga, Kosztándi Zsolt, Krizbai Imre, Lukács Zsolt, Oláh-Badi Alpár, Ráduly Botond Manó, Szabó Hunor, Tímár Kinga, Danguly Botond
valamint,
a Debreceni Hajdú Táncegyüttes tagjai
koreográfusok: Tiszai Zsuzsa, Lovas Bálint
a püspökladányi Kenderkóc néptánccsoport tagjai Nádasné Szabolcsi Ildikó vezetésével,
a Csikcsomortányi táncosok
a Gyergyó-medencei táncosok
és a Sepsiszentgyörgyi Lovasíjászok Pászka Lehel vezetésével.
Valamint, külön köszönet a szerzőnek és a darab rendezőjének,
G.Nagy Ilián-nak!
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
