Amitől tartani lehetett, az bekövetkezett, Romániát beperelte a kanadai bányavállalat, a Gabriel Resources Ltd., amiért a román kormány megakadályozta a Verespatakra tervezett, gigantikus, ciántechnológiát alkalmazó aranybánya megnyitását. Románia ezzel két tűz közé került.
Lapunk állandó rovat keretében foglalkozik a szabadkereskedelmi egyezményekkel, és igyekeztünk felhívni a figyelmet az ezekben szereplő állam és befektető közti vitarendezési mechanizmusra (ISDS), amely lehetőséget biztosít a vállalatok számára, hogy az elmaradt haszon okán feljelentsék a nemzetállamot.
A Gabriel jogi lépése már várható volt, ugyanis az Európai Unió és Kanada közti szabekereskedelmi egyezmény (CETA) már elkészült, és csak arra vár, hogy a kormányok (vagy az Európai Bizottság…) ratifikálja azt, és erre hivatkozva indult volna el a jogi eljárás Románia ellen.
Azonban, Kanada az Egyesült Királyság és Észak-Írország közti kölcsönös befektetés védelmi egyezményhez Románia is csatlakozott, és ezzel lehetőség nyílt arra, hogy az észak-amerikai vállalat a Világbank nemzetközi döntő bírósága elé citálja keleti szomszédunkat az elmaradt haszon miatt.
Jonathan Henry, a cég elnöke levelében hangsúlyozta, hogy ők a részvénytulajdonosok érdekében cselekedtek, de véleménye szerint a verespataki beruházás a román állam számára is előnyös. Mint írta, a közös megállapodás a céljuk, azonban elszomorította őket a román hatóságok és politikusok hozzáállása, és ezért voltak kénytelenek a nemzetközi bíróság elé vinni az ügyet.
A cég becslése szerint a projekt teljes értéke 24 milliárd dollár, azaz nem kevés pénzről szól ez a történet…
S aki a Világbank független döntésében bízik, valószínűleg csalatkoznia kell. Azonban a kanadai multi hagyott egy kiskaput is Románia számára (vö.: zsarolás), ha a cég megkapja a szükséges engedélyeket a ciántechnológiás bányászat megkezdéséhez, eltekintene az eljárástól.
Azonban a ciántechnológia, illetve az egész bányaberuházás ellen óriási belföldi és nemzetközi civil ellenállás bontakozott ki, így a román kormány most két tűz közzé került, vagy a multi, vagy a közjó mellett dönt.
Hamarabb lenne Bukarestben utcai forradalom, minthogy Verespatak esetleges engedélyezése hivatalossá válna – szögezte le az Alfahírnek Kovács Zoltán Csongor, a Zöld Erdély Egyesület elnöke. A kolozsvári civil környezetvédelmi szervezet komoly szerepet vállalt a Verespatakra tervezett bányaprojekt elleni civil összefogásban.
Kovács Zoltán Csongor szerint súlyos következményei lennének, ha a beruházást jóváhagynák az illetékes román hatóságok, és mivel az engedélyek kiadása már korábban is törvénytelen volt, a döntést bíróságon is újra meg lehetne támadni.
Emlékeztetett a román kormány 2013-ban elbukott Verespatak-törvénytervezetére, amely gyakorlatilag arról szólt, hogy milyen jelenleg érvényes jogszabályok hatálya alól vonták volna ki a kanadai beruházót. Azaz mentesültek volna a környezet, a természet és a műemlékek védelmét, a pénzügyi felelősségvállalást biztosító jogszabályok betartása alól, a szakhatóságok nem szabhattak volna feltételeket, eltörölték volna az aranybánya útjába álló felsőfokú bírósági végzések jogerejét és felhatalmazták volna a bányavállalatot, hogy az állam nevében kilakoltassa a verespatakiakat otthonaikból és ingatlanjaikat kisajátíthassa.
Tehát mielőtt elkezdünk siránkozni a Gabriel elmaradt hasznán, jegyezzük fel, ilyen egy jogállamban nem képzelhető el, ezért erre engedélyt adni egyenlő lenne a jogállamiság és Románia nemzetközi megítélésének a teljes lenullázásával.
A szakember szerint egyébként nem nyerhet pert Románia ellen a kanadai bányavállalat, és úgy látja, hogy mindaddig nem is kezdődhet meg a kitermelés, ameddig Gabriel nem tesz eleget a törvényi kötelezettségeinek.
Azonban kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen következményei lennének, ha mégis engedélyt kapna a bánya? Hiszen az emlékezetes tiszai ciánmérgezés képei egy életre belénk ivódtak.
A Gabriel mellett a tiszai szennyezést okozó bánya teljesen eltörpülne, beláthatatlan következményei lennének egy itt bekövetkező balesetnek – válaszolta a szakember, majd azt is elmondta, hogy miért:
A tervek szerint négy hegyet lisztfinomságú kőzetporrá őrölnének és cianiddal mosnának át, hogy kinyerjék belőle az aranyat. Az iszapszerű, kénsavas, nehézfémekkel és ciánvegyületekkel terhes, 215 millió tonna bányahulladékot egy 185 méter magas kőgáttal elzárt völgyben helyeznék el, szigetelés nélkül. Ebből a zagytározóból ezer tonnás nagyságrendű ólom, cink, arzén és egyéb mérgező nehézfém szivárogna a vizek útján környezetünkbe. Ez a kikerülhetetlen környezeti csapás, mint tintafolt az itatóspapíron, végigáramlana az Aranyoson, Maroson, Tiszán, majd a Dunába jutna, komoly gondokat okozva Délnyugat-Erdély és Délkelet-Magyarország egészséges és biztonságos vízellátásában.
A Zöld Erdély Egyesület elnöke arra is figyelmeztetett, hogy a folyókba kijutott szennyezés megállítása gyakorlatilag lehetetlen, de nemcsak a vizeket, a levegőt is szennyezné a kitermelés, hiszen a bányaterületen nagy mennyiségű nehézfémtartalmú por kerül a levegőbe, amit a légáramlatok az egész környéken elterítenek, elszennyezve a termőföldeket. A nehézfémek végül bejutnak az élőlények sejtjeibe, ott felgyűlnek és anyagcserezavarokat, rákot és születési rendellenességeket okoznak. A verespataki bányaterv évi 13.000 tonna nátrium-cianidot használna. Ennek bomlásakor hidrogén-cianid képződik, ami vegyi fegyvernek számító színtelen gáz; már 50-60 milligramm mennyiség is képes megölni egy embert.
A zagytározót egy 185 méteres gátnak kellene mindörökre kordában tartania, ám egy gátszakadás bármikor példátlan méretű katasztrófát okozhat: a sok millió köbméter ciános, kénsavas, nehézfémes iszap kizúdulása elképzelhetetlen rombolást végezne – figyelmeztetett.
De nemcsak a környezetben végezne pusztítást a Gabriel, hanem Erdély történelméből is kivájna egy szeletet, hiszen jelenleg a zagytározó helyén egy régi magyar település található lakóházaival, templomaival, temetőivel és halottaival, valamint a még élő és élni akaró emberekkel, akiket kényszerű kilakoltatással fenyegetnek – magyarázta Kovács Zoltán Csongor.
Verespatak Erdély egyik legrégebbi települése, ahol békésen éltek együtt magyarok, németek és románok, s amelynek rómaiak korába visszanyúló egyedi történelme, gazdag régészeti leletei, műemlékei, településszerkezete és kulturális öröksége is semmivé válik, ha a kanadai vállalat beteszi oda a lábát.
Kíváncsian várjuk a Világbank döntését.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
