Az emberi civilizáció fejlődik, ez a folyamat nem áll le egy pillanatra sem, a mindennapjaink része. Az iránya bizonyos törvényszerűségeket követ, kényszerhelyzeteket szül. Vajon a nemzetállamok eltűnése, leépítése a fejlődésünk elengedhetetlen feltétele, vagy éppen a társadalmi összeomlás kiváltója? Cikksorozatunkban erre a kérdésre keressük a választ.
A küszöbön áll az Európai Unió (EU) és az Egyesült Államok (USA) közti szabadkereskedelmi egyezmény (Transatlantic Trade and Investment Partnership – TTIP) megkötése. A tárgyalások a legnagyobb titokban zajlanak (2013 óta tíz alkalommal ültek asztalhoz a felek), és csak komoly küzdelem árán lehet információhoz jutni, ám az egyezmény kerete, az ebben megtestesülő világkép tökéletesen kidomborodik már így is.
Ami kijelenthető, hogy a TTIP nem egy kereskedelmi egyezmény, hanem egy új (gazdasági) világrend legfontosabb letéteményese.
Sorozatunk hatodik részében dr. Hossó Andrea közgazdász, befektetési szakértő mutatja be a háttérben megbújó globális gazdasági folyamatokat, beszél az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezményről (North American Free Trade Agreement – NAFTA), ugyanakkor arra is rávilágít, hogy összefogással megakadályozható ez a katasztrófa.
Mennyire törvényszerű ezeknek a szerződéseknek a megkötése? – kérdeztük dr. Hossó Andreát.
A transzatlanti kereskedelmi egyezményre már régen megjelent az igény a nemzetközi politikában, ez a szándék pedig a multinacionális vállalatok érdekeit tükrözi; ebben a folyamatban ők irányítják a nemzeti kormányokat – válaszolta a szakember.
Azonban a TTIP nem természeti törvényszerűség, éppen ezért nem elkerülhetetlen, az elképzelés mögött emberek állnak. Ugyanakkor az is igaz, hogy megakadályozni is nehéz lesz, hiszen a multinacionális vállalatok gazdasági és politikai erővé nőtték ki magukat. Valóban nehéz velük szembeszállni. S mivel a politikát kisajátították és a maguk céljai szerint mozgatják, az állampolgár szinte tehetetlennek érzi magát. Ezért nagyon fontos beszélni erről, hogy a széles nyilvánosság számára is egyértelművé váljon, kinek az érdekében zajlanak ezek a tárgyalások.
Tisztában kell lenni, milyen következményekkel jár, ha a nemzetekhez nem kötődő globális tőkehatalom eléri célját, és behálózza a világot ezekkel a társadalom- és emberellenes szerződésekkel.
Ugyanakkor, a jelenlegi polgári, civil ellenállásnak köszönhető az is, hogy a TTIP-et még mindig nem tudták aláírattatni.
Azt is muszáj megérteni, hogy most nem nemzetek ülnek egymással szemben, de még csak nem is földrészek, hanem egyfajta „osztályharc” folyik ismét. A II. világháborút követően hatalomra jutó, és a 70-es, 80-as évektől kezdve világuralomra törekvő nemzetekhez nem kötődő globális nagytőke ezzel betonozná be végképp a maga uralmát.
Mit ért a nemzetekhez nem tartozó globális tőkehatalom definíción?
Kialakult egy multinacionális tulajdonosi, vezetői réteg, amibe beletartoznak a nagy, országokon átívelő pénzintézetek, a különböző, az egész világon jelenlevő kereskedelmi cégek, gyárak.
De idetartoznak azok a politikusok is, akik bizonyos – vélt vagy valós –kedvezményekért cserébe, kiszolgálják ezt az uralkodóréteget; csatlakozott a sajtó azon része, amely csak a neoliberális értékeket hirdeti; valamint a legtöbb oktatási intézmény is, főleg a közgazdasági és jogi karokon tapasztalható, hogy ha valaki nem a fősodratú tanokat vallja, nem áll be a sorba, azt ellehetetlenítik, de legalábbis megnehezítik érvényesülését .
Ha nincsenek nemzetállami korlátok, helyi szabályok, preferenciák, akkor sokkal könnyebb, és sokkal olcsóbb a kereskedelem, nagyobb a haszon. Azonban a gazdasági erő politikai hatalmat von maga után, a politika pedig cserében segíti a zavartalan üzletmenetet, így függnek össze a folyamatok. Nem véletlen, hogy a legtöbb kormány szoros kapcsolatban áll ezekkel a pénzügyi körökkel. Ennyit a demokráciáról.
Naivnak tűnhet a kérdés, de nem létezik semmilyen visszatartó, erkölcsi erő?
Ha végignézünk az emberiség eddigi történetén, akkor le kell vonnunk azt az elszomorító tanulságot, hogy mindig, mindenhol megjelent agazdasági gyarmatosítás, kizsákmányolás szándéka. Mindig megjelent olyan érdekcsoport, amely felülkerekedett embertársain, megszerezte azok erőforrásait. Ennek ékes példáját mutatták be a nyugat-európai államok, illetve az Egyesült Államok is, gondoljunk csak a gyarmatosításra, a rabszolgaságra.
A II. világháború után bizonyos változások mentek végbe a demokratikus országokban, egy társadalmi szerződés született, a tőkések ugyan továbbra is nagyobb bevétellel számolhattak, de az alkalmazottak is részesedhettek a haszonból. Nem volt akkora anyagi egyenlőtlenség. A Szovjetunió bukása után viszont már nem érezték fontosnak fenntartani ezt az állapotot, a kapitalizmus győzelme a globális nagytőke számára egyet jelentett a neoliberális diktatúrával, amelyben jelenleg is élünk.
Valóban elterjedt az a vélemény, hogy nincs szükség nemzetállamokra, és ehhez az intellektuális aláfestést is biztosítja a 70-es évektől erősödő akadémiai vonulat, amely ezzel – célzottan – megteremtette a neoliberális gazdaság filozófiai hátterét. Ez azért nagyon fontos, mert így a reformokat a döntéshozók tudományos érvekkel támaszthatják alá, miközben a politikusok olyan kulcsszavakkal dobálózhatnak, mint a hatékonyság és piaci verseny.
A neoliberális gazdasági fejlődés eredménye a NAFTA. Bemutatná nekünk ezt a szerződést?
A NAFTA vizsgálata azért rendkívül hasznos, mert az 1994-es ratifikálás óta eltelt több mint 20 év tapasztalata, adata, statisztikája többet ér minden kétséges és gyakran nevetséges EU-s, vagy éppen magyar, TTIP-pel kapcsolatos hatástanulmánynál. Nem kell feltételezésekre, elméletekre hallgatni, professzorok vágyálmaira hagyatkozni, csak konkrétan meg kell vizsgálni, hogy mit eredményezett Kanadának, az USA-nak és Mexikónak a közösen aláírt szerződés.
S ha valaki abból indul ki, hogy az amerikai központú, de a termelésüket más országokba kihelyező multinacionális cégek üzleti eredményei az Egyesült Államok makroökonómiai mutatóiban is pozitív változást eredményeztek, az nagyot téved. Valójában, mindhárom ország rosszul járt a NAFTA aláírásával.
Az Egyesült Államokban több munkahelyet, magasabb béreket, bővülő exportot és államháztartási egyensúlyt ígértek, sőt még azt is felcsillantották, hogy a párhuzamos mexikói gazdasági fellendülésnek köszönhetően az illegális bevándorlás is megszűnik, ha aláírják a szabadkereskedelmi egyezményt.
Ezzel szemben, közvetlenül a NAFTA miatt, minimum egy, de akár kétmillió termelői munkahely is megszűnt az országban. Az autógyárak az alacsony bérek, és a munkavédelmi törvények hiánya miatt átköltöztek Mexikóba, és az olyan korábbi ipari központból, mint Detroit, szellemváros lett.
A szabadkereskedelmi egyezményeket tápláló neoliberális ideológia szerint, ha munkahelyek szűnnek meg, akár egy egész szektorban is, az csak azért történhet meg, mert az a gazdasági tevékenyég nem volt elég hatékony, viszont ezt a felszabaduló munkaerőt, egy másik, hatékonyan működő ágazat felszívja majd. Ez legtöbbször nem így történik, itt sem történt meg; az elbocsájtott munkások vagy nem találtak munkát, vagy többnyire csak alacsonyabb hozzáadott értékkel rendelkező álláshoz jutottak, alacsonyabb fizetés mellett. Ez az elszegényedés, természetesen a helyi kiskereskedelemben is éreztette a negatív hatását.
Hiába ígérték azt is, hogy több lesz az export, ehelyett az amerikai kereskedelmi deficit meredek zuhanásba kezdett. Hiszen, ha a Mexikóba települt gyár értékesíti az amerikai fogyasztóknak például az ott gyártott gépkocsit, az az USA számára importot jelent.
Nem sikerült megállítani az illegális bevándorlást, már csak amiatt sem, mert bár a Mexikóban termelő globális tőke sok embert foglalkoztat, de esze ágában sincs az alacsony béreken emelni. Ez egyébként emlékeztet a magyarországi helyzetre, az idetelepült összeszerelő-üzemek is elsősorban az alacsony bérek, és a nekik kedvező munkatörvénykönyvi és környezetvédelmi szabályozás miatt választották hazánkat.
Emlékezetes, az Orbán-kormány megszüntette az önálló környezetvédelmi minisztériumot is.
Ezt hívják befektetőbarát politikának, de térjünk vissza Mexikóhoz.
A NAFTA másik jelentős eredménye, hogy gyakorlatilag felszámolta a mexikói mezőgazdaságot. A közép-amerikai ország számára a kukorica alapélelmiszer, addig csaknem teljesen önellátóak voltak, ám most az Egyesült Államokból kényszerülnek importálni. S mivel az autógyárak nem képesek a mezőgazdaságból érkező emberáradatot felszívni, a tönkrement parasztokból is illegális bevándorló vált. A problémát tovább súlyosbította, hogy a negatív gazdasági spirál eredményeként a mexikói társadalomra korábban is jellemző feudális egyenlőtlenségek csak tovább mélyültek, a korrupció behálózta az egész országot, a bűnözés mértéke pedig már minden képzeletet felülmúl.
Kanadában szintén károsodott a mezőgazdaság, és megszűnt számos vállalat. Az Egyesült Államok most éppen az északi szoszéd tejiparának megszerzéséért küzd, ugyanis Kanada védi a maga tejiparát, import kvótákat és védővámokat tart fenn. Nem tűnik úgy, hogy Kanada ettől szegényebb lenne..
Ha már szóba került Kanada, küszöbön az EU és az észak-amerikai ország közti szabadkereskedelmi egyezmény (Comprehensive Economic and Trade Agreement – CETA) elfogadása, amely megnyitná az európai piacokat a génkezelt termékek előtt. Milyen következményekkel járna a CETA elfogadása?
Ha a CETA-t ratifikálják, már-már teljesen mindegy, hogy mi történik a TTIP-pel, hiszen Kanada a félvilággal kötött kétoldalú kereskedelmi szerződéseket. Ezért kell ezt mindenáron megakadályozni.
Egyszerű átverés, hogy az Európai Unió a GMO-k tiltását nemzetállami hatáskörbe helyezte, hiszen így az észak-amerikai lobbi az európai országokra fog majd nyomást gyakorolni. A Kárpát-medence tökéletesen alkalmas tiszta, magas hozzáadott értékű mezőgazdasági termékek előállítására, nekünk azzal kell kereskednünk.
Egyébként a következetes, állandó GMO-fogyasztás emberi szervezetre való hatásairól nincsenek pontos kimutatások, ehhez több nemzedékre van szükség, de miért rajtunk akarnak kísérletezni?!
Milyen más veszélyei vannak ezeknek a szabadkereskedelmi egyezményeknek?
A TTIP esetén ki kell emelni a szabályozási összehangolást (jogharmonizációt), a befektetésvédelmi mechanizmust, valamint az állami vállalatok (pl.: közműszolgáltatók) rendszabályozását. Ez utóbbit természetesen azzal magyarázzák, hogy védeni kell a piaci versenyt. Elképesztően hangzik, de egyes elképzelések szerint még az önkormányzatok szintjén is megjelenhetne ez az összehangolási kényszer.
Beláthatatlan következményei lesznek, ha a parlamentek a nagyvállalatok érdekei alapján hozzák meg a törvényeket, szabályokat, szabványokat és rendeleteket. Ezen a szűrőn csak akkor juthat át egy kormány által meghozott rendelkezés, ha az versenyképes és hatékony, a nagyvállalatok szempontjából.
Ezzel az országok elveszítik a maradék szuverenitásukat is, pedig a nép által megválasztott kormányoknak elsősorban a közjót kellene védeniük, de erre sokuknak esélyük sincs egy nemzetközi peres eljárásban. Már csak azért sem, mert ezek a jogi procedúrák borzasztóan sokba kerülnek, átlagosan 6-8 millió dollár kiadást jelent egy ország számára.
Megakadályozható ez a katasztrófa?
A globális nagytőke működése, érdekérévényesítése szembetűnő, világos, ennek ellenére mégis egész országokat, parlamenteket kábítanak azzal, hogy muszáj támogatniuk a TTIP-t. De ahogy fogalmaztam, ez nem egy természeti törvényszerűség, meg lehet állítani, és ha a közeljövőben sikerül gátat vetni a CETA és a TTIP elé, akkor azzal elindíthatunk egy lavinát, és lerombolhatjuk végre a globális tőkehatalom legyőzhetetlenségének a mítoszát.
Sok ember elcsügged, hiszen a küzdelmet reménytelennek látja. Az ellenállás hiábavalóságát sugallják a kormányok is. Feladni mégsem szabad, ezek az egyezmények megakadályozhatóak, de a cselekvést nem a politikusoktól kell várni. A Stop TTIP! európai polgári kezdeményezés már 2.400.000 aláírást gyűjtött össze az EU országaiból a TTIP ellen.
Élénk, kitartó, heves ellenkampányt folytat civil szervezetek sokasága egész Európában, az Egyesült Államokban és Kanadában is. Azért teszik, hogy politikai nyomást gyakoroljanak kormányaikra és az EU vezetésére. A politikusok számára semmi sem olyan visszariasztó és zavarba ejtő, mint a nyilvánosság és az állampolgárok tömeges fellépése.
Mi magyarok úgy tudunk magunkon segíteni, hogy sokat beszélünk ezekről az egyezményekről, tájékozódunk és tájékoztatunk másokat is, és tiltakozó megmozdulásokat, megszólalásokat szervezünk, minden lehetséges fórumon.
A legfontosabb, hogy a hazai politikusoknak, képviselőknek a tudomására hozzuk a véleményünket. Néhányan felhívást küldtünk a kormánynak és a képviselőknek, valamint az állampolgároknak, ezeket itt lehet elolvasni és a felhíváshoz csatlakozni.
Milyen következményekkel járna, ha megakadályoznánk a TTIP-t?
Az egyezmények megakadályozása óriási jelentőségű lenne. Az azonnali gazdasági-politikai haszna, hogy megszabadulnánk egy küszöbön álló újabb gazdasági katasztrófától. Természetesen az ezeket támogató érdekkörök nem hagynának fel a nyomással, hiszen elemi érdekük fűződik a nemzetállamokat végleg ellehetetlenítő szerződések megkötéséhez. Ám ez a győzelem mérföldkő lenne, hiszen azt a jelzést küldenénk mi, állampolgárok, hogy végre felismertük és érvényesítjük saját érdekeinket. Ez az egész neoliberális világrend felülvizsgálatát is meggyorsítaná.
Ez a folyamat amúgy is elindult a világban, ettől csak újabb lendületet kapna. Hazánkban is rendkívül fontos lenne ez, már csak azért is, mert így politikusainknak is rá kellene végre ébredniük, hogy nem lehet már a magyar állampolgárokat sem teljesen semmibe venni, és érdekeivel ellentétes szerződéseket kötni. Ez elmúlt 25 év után ennek legfőbb ideje, ha nem akarunk végképp megszűnni, mint Magyarország.
(A STOP TTIP oldalon Ön is támogathatja aláírásával a szabadkereskedelmi egyezmény elleni civil küzdelmet).
Állandó rovatunk korábbi cikkeit IDE KATTINTVA érheti el.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
