A rendszerváltás után nagyon sok székelyföldi fiatalnak felkeltette az érdeklődését a légió, évről évre egyre többen jelentkeztek, így társadalmunk számára a légió lassan több lett irodalmi olvasmánynál, ismerősök, rokonok közvetlen élettapasztalatává, és általuk a mi közvetett élettapasztalatunkká is vált. Ennek a jelenségnek a vizsgálatára hivatott az a tanulmány, amely Székelyek a Francia Idegenlégióban. Zsoldosok és/vagy vendégmunkások? címmel jelenik meg egy egy frissen induló tudományos ismeretterjesztő folyóiratban, a Gyergyói Szemle első számában.
A téma kapcsán Dániel Botond szociológust, a BBTE oktatóját, a tanulmány társszerzőjét kérdezte a Transindex. A jelenséget elsősorban minőségi módszerekkel, főként szociológiai interjúkkal vizsgálták, mivel szerintük ez a módszer biztosítja azt, hogy mélységében is megismerhető legyen az idegenlégiósok élettörténete és motivációja.
Dániel szerint valószínűleg felülreprezentáltak a székely légiósok között azok, akik szaklíceumot végeztek, szüleik szakmunkások vagy gazdálkodók, továbbá hasonló szabadidős szokásokkal rendelkeznek – például inkább járnak edzőterembe –, és baráti körükben már vannak olyan személyek, akik a légióban szolgáltak. Feltehető a kutató szerint, hogy a székelyföldi fiatalok és az idegenlégió kapcsolatában több korszak is létezett.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
