Az adományozók évek alatt dollármilliókkal tömték ki a brooklyni Nemzeti Gyermekleukémia Alapítványt, azonban az egész egy nagy karvalyorrú blöff volt. Most az New York állami legfelsőbb bíróság tárgyalja a szervezet megszüntetéséről szóló keresetet, mivel csalással harácsolták össze a milliókat.
A kereset szerint az alapítvány elképesztő sáppal dolgozott. A direkt marketingre építő kampányuk során 2009 és 2013 között ugyanis a befolyt 9,7 millió dollárból mindössze 57 451-et fordítottak a beteg gyerekek kezelésére. Azaz az összes adomány több mint 80%-át zsebre rakták.
Az alapítvány Váltsunk valóra egy álmot! programja is lózungnak bizonyult, amelynek keretében a rákos gyerekeknek szerveztek volna családi utakat, illetve hírességeknek mutatták volna be őket. A pénzfelhajtó reklámokban pedig a hatás kedvéért a porontyok a Disneylandhez hasonló helyekre való utaztatását ígérték. 2009 márciusától azonban egyáltalán semmitt sem költöttek erre, és az azt megelőző évben is csak kevesebb mint 8000 dollárt.
Az eset arra is rámutat, hogy problémákat okoz az adománygyűjtő nonprofit szervezetek szabályozása. Ugyanis New York államban nincs külön törvény a jótékonyságra kicsalt milliók ellen, így jobb híján lopás, sikkasztás vagy adócsalás szokott lenni a vád a bíróság előtt is.
Miután forróvá vált a talaj Shor talpa alatt, az alapítvány telefonvonala megszűnt, és a galád zsidó helyett is csak ügyvédje biztosította a New York Timest, hogy ügyfele nem tett a világon semmi rosszat, a legjobb szándékok vezérelték végig. Milyen igaza van! Ez csak erkölcsi kódex kérdése, az övé pedig egy kissé közel-keleti.
Shor valójában csak 2010-ig elnökölte az alapítványt, akkor névleg lemondott, mert lebukott, hogy 1999-ben banki csalással ítélték el. A helyét a szintén jól csengő nevű Yehuda Gutwein, a könyvelő vette át, aki ennek ellenére nem is ismerte az alapítvány igazgatóit. Legalábbis amikor megmutatták neki az igazgatóság listáját, kijelentette, hogy fogalma sincs, kik azok az emberek.
A kereset szerint Shor beismerte a nyomozóknak, hogy sosem regisztráltak csontvelődonorokat, helyette csak biztatták az érdeklődőket, hogy váljanak donorrá, és keressék fel a helyi vérbankot. Szintén az alapítvány céljai közé tartozott az őssejtek tárolása, azonban erre sem került sor sohasem. Szokás szerint megdolgoztak tehát a pénzükért, mint mindig.
Gutwein elnökké válása után annak örökös alkalmazottja, Shlomo Donn vette át a feladatokat, aki ugyan ellátta kézjelével az államügyész jótékonyságokat felügyelő irodájának szükséges gazdasági dokumentumokat, de könyvvizsgálatra már nem vetemedett.
Vetítésnek bizonyult az is, amikor 2012-ben Susan Gardin, azaz az akkori Shorné Londonban lelkesen tartott PowerPoint-prezentációt az izraeli Biomedikai Rákkutató Központról. Az ott mutogatott épületnek ugyanis csak egy kis szegletét vette meg az izraeli szervezet, az előadás során túlzott egy kicsit.
Slomo Shor, a filantróp alapító életben lévő fia is részt vett hősies adománygyűjtésben, az alíptvány igazgatósági tagja és alelnöke volt, de elsősorban az apja bábja.
A pénzből 655 ezer dollárt sikerült juttatni Izraelbe is, ebből egy anyaországi szervezet kapott itt pénzt – állítólag kutatásra, de több mint zavaros ennek a költekezésnek is a története. Ebből is látszik, hogy a 80%-os lenyúlás valószínűleg szerény alulbecsülése a kaftános bandának.
(Kuruc.info – New York Times és USA Today nyomán)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
