és leszakították a fejünket.
1990. július 24-én megjelent a Pantera Cowboys from hell című albuma, hogy újabb löketet adjon a metálnak.
Minden idők egy legtökéletesebb, legegységesebb groove metál albuma, a Cowboys from hell időtlenségéről mindent elárul, hogy most, 2015-ben is ugyanolyan friss, megunhatatlan, pörgő mint a megjelenés évében.
Persze engem nyolc évesen érthető okokból akkor sem fogott volna meg különösebben, ha anyám a texasi bandát helyezte volna Sebő helyett minden nap a lemezjátszó tűje alá, ám a zenei szempontból csak egy atomcsapás utáni sivatagként értelmezhető ’90-es években igazi zenei oázist jelentett egy-egy friss metál banda berobbanása.
Így voltunk, hát a kilencvenes évek második felében a Pantera-val. Ami igazán királlyá tette őket, az volt, hogy abszolút antitrend banda voltak. Rockerek a techno láz idején, metálosok a grunge korszakban, és büszke déliek Amerikában. És mindennek a tetejébe: elképesztően sikeresek. A Cowboys-ból csak Amerikában több, mint egymillió lemezt adtak el. A nagy kiadók párnázott ajtós irodáiban, és a zenei magazinok szerkesztőségében megállt a levegő: ilyen van? Lehet valami ennyire pofátlanul népszerű, ami szembe megy mindennel, ami divatos és trendi? A Pantera a legkisebb fiú esélytelenségével indult, hogy végül egy láncfűrésszel lemészárolja a sárkányt, ágyba vigye a királylányt, és megigya a király sörét a hűtőből. Igazi metálnépmese volt ez – és ezért szerettük nagyon. No, meg persze a piszkosul jó zenéért.
A déli zászló körüli hiszti persze nem kerülte el a Panterát sem, amelynek koncertjeiről soha nem hiányozhatott a konföderáció lobogója. Phil Anselmo a tőle megszokott keresetlen szavakkal vázolta fel véleményét.
„Jelen életemben, egy felnőtt férfi életében, aki 5 nap múlva 47 éves lesz, egyáltalán nincs helye semmiféle gyűlölködésnek, sem semmilyen rassz, sem emberek bármilyen csoportjával szemben. Tudod, nem én találtam ki a kib…ott zászlót. (…) Látom, hogy az emberek joggal mondhatják, hogy érted, mikor lesz már vége ennek? Mikor lesz már elég jó? Mikor leszünk mi, emberek, politikailag korrektek? A válasz erre az, hogy valójában soha. Mert a világot olyan emberek alkotják, akiknek számtalan különféle elképzelésük van… megmondják nekünk, hogyan éljünk és mit kell, illetve mit nem szabad csinálnunk, érted? Vagy, hogy gondolkodjunk, illetve ne gondolkodjunk, tudod… És ez elég durva…
A mindenképpen gyorsabb thrash mellett az értelemszerűen ritmikusabb és akármilyen bárgyún és idiótán hangzik, de táncolhatóbb groove lökete elképesztő mélységbe és magasságba taszítja egyszerre az album hallgatóját.
A Metallica Justice for all-ja mellett minden idők legdühösebb albuma, amihez nyilván Phil Anselmo őrültsége, szegény Dimebag elképesztő kreatív gitárrifjei, Vinnie Paul groove-os tempói, Rex Brown megbízhatósága kellett.
A Cowboys letépte a fejünket, hogy aztán két évvel később a Vulgar visszarakja a helyére, de már fordítva. Amit a Pantera művelt akkoriban arra kevés jelző van, elég annyi, hogy 32 évesen bármikor megfognánk a léggitár nyakát és tombolnánk egyet, ha az asszony nem nézne teljesen hülyének miatta.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
