A Mazsike honlapján olvasható a kis "emlékeztető": a zsidók legyenek büszkék, hogy még ebben is okosabbak-ügyesebbek voltak, a nácifasiszták pedig csak hallgassanak, hiszen ők kizárólag a fütyülős barackhoz és a bőgatyához értenek.
Az első magyar orvosnő
Dr. Steinberger Saroltáról nagyon kevés a fellelhető irodalom. A Magyar Életrajzi Lexikon szócikke alapján a következőket ismerhetjük az első magyar orvosnőről.
1875. szeptember 12-én született Tiszaújlakon. A budapesti egyetemen végzett, 1900-ban avatták orvossá. Szülész-nőgyógyászati tanulmányait ezután külföldön folytatta. 1902-ben cikke jelent meg az orvosi hetilapban Az orvosnők története címmel. Hazatérve a Tauffer-klinikán kezdte meg orvosi működését. A Tauffer-klinikát 1881-ben alapították, és 1889-ben épült fel, nevét alapítójáról és első igazgatójáról, Tauffer Vilmosról kapta. (Ma a II. sz. Szülész – Nőgyógyászati Klinika.) Ezután az 1928-ban megszervezésre került, Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) osztályvezető főorvosává nevezték ki. 1944-ig látta el ezt a megbízatást. ’44-től visszavonultan élt pesthidekúti otthonában 1966. november 24-én bekövetkezett haláláig.
Orvossá avatásáról a Vasárnapi Újság 1900. 46-os száma így számol be: „ Dr. Steinberger Sarolta, egy fiatal leány díszítette föl a nevét az elmúlt héten az orvostudori czímmel; ő az első magyar egyetemen végzett orvosnő, a kinek nyomdokain fog haladni most már a követők nagy sora. Dr. Steinberger Sarolta tisza-újlaki jómódú család gyermeke; középiskolai tanulmányait magánúton végezte, az érettségi vizsgálatot a kolozsvári ev. ref. kollégiumban tette le szép sikerrel. Épen abban az esztendőben nyílt meg az egyetem kapuja női hallgatók számára és ő volt az első, aki az orvostudományokhoz vezető küszöböt átlépte. Öt évi kitartó munkásság után, a múlt héten folyt le ünnepélyes tudorrá-avatása, mely alkalommal a központi egyetem aulája nagyszámú érdeklődő közönséggel telt meg. A doktor-kisasszony néhány hét múlva hosszabb külföldi útra indul, ahol főleg a nőgyógyászatot fogja tanlmányozni s onnan visszatérve, orvosi működését Budapesten kezdi meg.”
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon (Semmelweis Egyetem hallgatóinak és közalkalmazottainak lapja, 2000. I. évf. 1. szám)
Pári Mirella Mirjám
Két olvasójuk is jelezte a "tévedést", ennek ellenére nem cserélték a címet, ami azt jelzi, hogy szándékos volt a hazugság:
Első? Második? Hányadik?
Olvasom a lap 10. számában P.M.M. beszámolóját dr. Steinberger Sarolta életútjáról, Az első magyar orvosnő címmel. A beszámolóból megtudhatja az olvasó, hogy dr. S .S. volt az első, hazai egyetemen diplomázott orvosnő. Stimmel. Nem stimmel azonban, amit a cím állít, ugyanis a két állítás nem ugyanazt jelenti. Az első magyar orvosnő ugyanis nem dr. S .S. volt, hanem dr. Hugonnay Vilma grófnő (Nagytétény, 1847 – Bp. 1922), aki Svájcban szerezte diplomáját, mivel akkor magyar orvosi egyetemek még nem vettek fel női hallgatókat. 1879-től Zürichben praktizált, 1890-ben hazatért, de csak 1897-ben sikerült diplomáját honosíttatnia. Közben csak bábaasszonyként dolgozhatott; ezt a szakmát tanította is.
Mindez természetesen nem von le semmit dr. S.S. teljesítményének értékéből: mindketten a női haladás úttörői voltak korukban. Ne feledkezzünk meg egyikükről sem.
(Szegő András, Szentendre)
Az első magyar orvosnő Hugonnai Vilma volt
Érdeklődéssel olvastam Pári Mirella Mirjám írását dr. Steinberger Saroltáról. De őt nem lehet az első magyar orvosnőnek nevezni. A Magyar Életrajzi Lexikon szócikkének szövege félreértésre ad okot, nyilván ez tévesztette meg Önt.
Az első magyar orvosnő Hugonnai Vilma volt, aki – kis túlzással – akkor védte meg a disszertációját 1879-ben, amikor Sarolta született (1875-ben). Hugonnai Vilmáról viszonylag terjedelmes irodalom van, orvosok, írók örökítették meg az életét és a munkásságát. Néhány ezek közül: dr. Kapronczay Károly állította össze a legáttekinthetőbb bibliográfiát, Kertész Erzsébet regényt írt róla, ezt angolra is lefordították. De már 1907-ben a Minerva megjelentette Fischer-Dückelmann Anna könyvét, majd 1956-ban Katona Ibolya írt az első magyar orvosnőről. Shaár Erzsébet bronzszobrot mintázott róla és így tovább.
Azért írok kicsit hosszasan Hugonnai Vilmáról, mert sajnos nagyon nincs „képben”, mennyit köszönhetnek neki és a követőinek a magyar nők. Vilma doktorasszony grófnőnek született Nagytétényben, korán férjhez adták egy grófhoz, rossz házasság, három gyerek, válásról szó sem lehetett. Nagy nehezen kiharcolta magának a különélést, és mivel 1869-ben értesült arról, hogy Zürichben már nők is lehetnek medikák, elutazott Svájcba tanulni. 1879-ben diplomázott, két évig sebészként dolgozott a zürichi klinikán. Ezzel a gyakorlattal, tudással jött haza, – és persze – erre a tudásra nem volt szükség itthon . Azt mondták az orvos és miniszter urak, legyen bába, és még annak is örülhet. Trefort azt ajánlotta neki, menjen el Boszniába, és kezelje ott a mohamedán nőket. Hugonnai Vilma azonban szívósan küzdött, mert tudta, hogy felvilágosult, tehetős polgárcsaládok lányai is tanulnak már a zürichi egyetemen. Végül Vilmát 1897-ben orvosdoktorrá avatták Pesten is. Sokat tett a nők életmódváltásáért, miközben gyógyított. Gyerekeit természetesen nem nevelhette, erről a férje gondoskodott, így egész életét a gyógyítás töltötte ki.
1922-ben halt meg, sírja a Kerepesi úti Nemzeti Pantheonban van.
Mindez szerintem szorosan kapcsolódik Sarolta életéhez. Valahol olvastam, de már nem tudom hol, hogy Vilma követői a zürichi és más külföldi egyetemeken főleg gazdag nagypolgári családból jött lányok voltak, többen orvos felmenőkkel. Én úgy gondolom, többségük zsidó származású lehetett, mert az ő szüleik sokkal rugalmasabbak voltak, másként gondolkodtak a tanulás fontosságáról, mint a kékvérű családok.
Steinberger Saroltáról csak annyit tudok, amennyit rokona, Rosika Schwimmer említ róla a feministák kapcsán, és az nem sok. Családjukat „upper class Jewish family”-ként említi. Nagyon modern gondolkodású család lehetett, mert az első lány, aki jogi diplomát szerzett itthon, szintén ebből a családból jött. Nem lehet csodálni, hogy a diplomás nők rokonszenveztek a feminizmussal. Ez akkor a tanuláshoz, önálló érvényesüléshez, elismertetéshez vezető utat jelentette.
Az első magyar orvosnő tehát Hugonnai Vilma. Az első, Magyarországon diplomát szerzett magyar orvosnő Steinberger Sarolta. De az nem valószínű, hogy az első zsidó származású magyar orvosnő, mert előtte már nyilván több lány kapott diplomát külföldön.
Ne haragudjon, hogy ilyen hosszan írtam, de nagyon érdekesnek és becsülendőnek tartom az első magyar orvosnők és más diplomás nők munkásságát, úttörő tevékenységét.
(Kapecz Zsuzsa)
A Wikipédia szócikkének vonatkozó része:
 |
Szentgyörgyi gróf Hugonnai Vilma (Nagytétény, 1847. szeptember 30. – Budapest, 1922. március 25.) az első magyar orvosnő.
Helyenként „Hugonnay” alakban írják a nevét, ő maga mindig a „Hugonnai” alakot használta.
Grófi család ötödik gyermekeként született. Alapismereteit otthon, majd a pesti Prebstel Mária leánynevelő intézet bentlakásos tanulójaként szerezte. Akkoriban erről a szintről nem léphetett tovább egy nő sem Magyarországon. Alig 18 évesen férjhez ment Szilassy György földbirtokoshoz. Ebből a házasságból egy gyermeke született. Férje nem érdeklődött a szellemi dolgok iránt (mellette soha nem érezte magát jól, sokszor hagyta György őt magára), az ifjú Vilmának elsősorban a természettudományok kötötték le figyelmét.
1869-ben értesült arról, hogy a zürichi egyetemre nők is beiratkozhatnak, viszont ehhez férje beleegyezése is kellett. Ezt megkapta, de anyagi támogatást nem kapott, ezért nagyon nehéz körülmények között élt. 1872-től lett a zürichi egyetem hallgatója, 1879. február 3-án védte meg disszertációját és orvossá avatták. Az egyetem sebészeti klinikáján dolgozott, majd egy alapítványi kórházban töltött egy évet.
 |
1880 februárjában tért haza. Diplomájának elismertetése rendkívüli akadályokba ütközött: 1881. március 31-én letette a hazai egyetemi tanulmányokhoz feltétlenül szükséges érettségi vizsgát. 1882 májusában kérte orvosi oklevelének elismertetését. Kérelmét a pesti orvostanári kar támogatta, de Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter – az érvényes törvényekre hivatkozva – elutasította a nosztrifikálást.
Ekkor letette a szülésznői vizsgát, és szülésznőként működött. Szilassyval kötött házassága végleg felbomlott, és betegek sokaságát kezelte, hogy ebből tartsa fenn családját. Ebben az időben írta „A nők munkaköre” című tanulmányát. A nők számára is kedvező iskolareform mellett foglalt állást. Minden olyan szervezkedésben részt vett, amely a nők egyenjogúsítását tűzte ki céljául.
1887-ben ismét férjhez ment Wartha Vincéhez, aki jeles vegyész, műegyetemi tanár volt. 1888-ban Vilma nevű leányuk született. Férje kérésére felhagyott szülésznői gyakorlatával, és elméleti kérdésekkel foglalkozott. Ezekben az években sem adta fel orvosi oklevelének elismertetését, ami ekkorra már az egész női társadalom problémájaként jelentkezett.
1895-ben királyi rendelet tette lehetővé, hogy Magyarországon is egyetemi tanulmányokat folytathassanak nők is. 1896. február 10-én újból kérte az uralkodótól zürichi oklevelének elismertetését, ami 1897. május 14-én történt meg, amikor is Budapesten orvosdoktorrá avatták. Ezután már hivatalosan is végezhetett magángyakorlatot, elsősorban női és szegény betegekkel foglalkozott.
(Folytatás itt.)
 |
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
