Általában kétféle megközelítés létezik a politikában: politika etikai elvek nélkül, amely machiavellista politikaként ismert; és az etikai alapokon nyugvó politika, mint az Iszlám, melyben bármi, ami az etikai normákat és értékeket sérti, nem megengedett.
Az előbbinél a cél szentesíti az eszközt, míg az utóbbinál, a politika színpadán nem szabad etikátlan eszközökkel élni a célok eléréséhez.
Nyilvánvaló, hogy egy országot lehetetlen politika nélkül vezetni. A kortárs irodalomban a politika számos olyan problémát foglal magában, mint homályos, nem őszinte és egyenes hozzáállás, a kölcsönös engedmények, és hasonlók. Így azt feltételezhetjük, hogy az, aki nyíltan kifejti a gondolatait, az álláspontját és az eszméit, nem lehet jó politikus.
Bár ez a közös jellemvonása a világban lévő politikusoknak, Ali Imám megmutatta, hogy az ő viselkedése, nem követi a machiavellista módszereket és annak hagyományait. Magatartását a valóság igazolja, miszerint Ali Imám nyíltan kifejtette az álláspontját, és közben nem hagyta figyelmen kívül az etikai szabályokat és kódokat. Nem taposta el az etikai értékeket azért, hogy erősítése hatalmát.
Az ő néphez intézett ultimátumának a története, mielőtt fogadalmat tett és elutasította néhány politikus az uralkodóval kötött előzetes kompromisszumának visszaállítását, kristálytiszta példaként mutatja abból az időből, mekkora jelentőséget tulajdonított az etikai szabályoknak és elveknek.
Kijelentette, hogy ha uralkodói helyzete nem segít neki az emberek szolgálatában, akkor az uralom számára olyan értéktelen lesz, mint egy kopott cipőt. Imam Ali, akiről George Jordac írt könyvet Az Igazságszolgáltatás Hangja címmel, végül mártírhalált halt bigottok és fanatikusok keze által.
Orientalista.hu – (tebyan.net, persianews)
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
