A tömegközlekedést – avagy jelenkorunk meghonosodott újbeszédében közösségi közlekedést – napi szinten használók sokat látott idegrendszerét nehéz már új dolgokkal stimulálni, a BKV azért következetesen és kiváló szorgalommal küzd, hogy ez sikerüljön. A cég régóta küzd a számára valódi kihívást és problémát jelentő jelenségek, mint például az utas ellen.
Főleg, ha az a bizonyos még fizet is. Sokat.
Részvénytársaságnak csúfolt vállalatunk ugyanis évtizedek óta bünteti a feledékeny közlekedőt, vagyis azt, aki egy – láthatóan jóvátehetetlen bűn folytán – otthon felejti a bérletét. Legyen ön szétszórt szerelmes diák, problémáin rágódó középkorú, vagy szórakozott professzor, esetleg koncentrációra kevésbé képes másnappal küzdő újságíró – a BKV nem könyörül, inkább lecsap.
Jöhet itt Hagyó, uralkodhat Demszky, Tarlós, tucatnyi BKV elnök, vagy költhetünk milliárdokat a BKK-ra keresztelt másik vízfejre – a vállalat neonfénytől félhomályos linóleummal takart művirággal díszített, ’80-as évek áporodott frissességét idéző irodáiban az idő megállt, ők bizony meghaladták azt, mint a szocializmus a kapitalizmust ’71-ben. Itt bizony a mai napig úgy gondolják, állati nagy biznisz megbüntetni azt
aki amúgy fizetett a közismerten színvonalas szolgáltatásért.
Persze az otthon felejtett bérletért legombolt 2000 forint nem tűnik soknak (de, sokaknak bizony sok), mégis inkább az elv az, ami miatt az ember fiának, különösen a nokiás dobozok, a túlárazott, röhejesen kivitelezett beruházások, a széteső, szétrohadó, füstölő metró, a drága német buszok és persze a 10 ezer forintos bérlet városában – kinyílik a bicska a zsebében.
MTI/Máthé Zoltán
Hogy talán változik majd valami – vagy legalább a téma politikai szintre emelkedik – jelzi, hogy a Fővárosi Közgyűlés jobbikos tagja, Tokody Marcell Gergely is szóvá tette ezt a gyakorlatot.
Írásában kiemeli az ombudsman 2008-as (!) állásfoglását:
„… amennyiben a szolgáltató lehetővé teszi a bérlet utólagos bemutatását, akkor az ehhez kapcsolódóan megállapított díj nem ölthet szankciós jelleget. Nincs is mit szankcionálni, hiszen az utasnak van érvényes bérlete, így a BKV-t kár nem érheti. Az utas legfeljebb az utólagos bemutatással járó költségek megfizetésére lenne kötelezhető.”
A képviselő ennek alapján megérdeklődte a BKK-tól, ugyan árulják már el, mégis mennyibe fáj az adófizetőknek a bérletek utólagos bemutatással foglalkozó kollégák bére és átlagosan mennyi időt vesz igénybe egy-egy ilyen üggyel kapcsolatos ügyintézés.
Nos, kedves olvasóink, a helyzet az, hogy nagyon is megéri ma Magyarországon bérletek utólagos bemutatását ellenőrző munkatársnak lenni, ők ugyanis bruttó
295.755 forintocskát
keresnek, mindezt úgy, hogy az ügyintézési idő a tapasztalatok szerint 3 perctől 30 percig terjed az ügy bonyolultsági fokától függően, vagyis átlagosan 16,5 perc egy notórius feledékeny ügye.
Persze ez egy nehéz, felelős munkakör, biztosan lemarja a stressz őket a lábukról, ezért Önök se irigyeljék ezt a potom összeget tőlük, hiszen gondoljanak bele, mit történne, ha véletlenül átcsusszanna a szigoron egy bérlet, amit nem is felejtettek otthon. Bele sem merünk gondolni.
Így tehát a szocializmus ránk maradt guruló és időnként elfüstölő kísértete köszöni szépen jól van, tértől, időtől, korszaktól, fejlődéstől függetlenül boldogan tapicskol az itt ragadt Kádár-korszak kellemes húgymelegében. 2015-ben.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
