Előrebocsájtom, hogy nem értek egyet a kormány plakátakciójával. Sőt azzal sem, hogy nemzeti sorskérdésként kezelik a menekültek ügyét, mikor vannak ezerszer lényegesebb problémáink.
Ugyanakkor felfordul a gyomrom, amikor azt látom, hogy egyes – magukat baloldalinak nevező – pártok abban élik ki vágyaikat, hogy megrongálják a kormány plakátjait. Az ősember lerajzolta magának a mamutot, majd áthúzta. Sok derék ősember fizetett életével azért, mert úgy gondolta: elég áthúzni a mamut képét. Nos, a plakátok megrongálása nem jár ilyen veszéllyel, de nem vall nagyobb politikai képességekre, mint az ősember akciója.
A menekültügy nem nemzeti sorskérdés, de azért egy nagyon lényeges probléma, tükrözi az Európai Unió gazdasági, politikai, sőt szellemi válságát.
A második világháború után a tőkés világ a szocialista országok elleni fegyverként használta a menekült kérdést. Biztatták a szocialista országok polgárait, hogy minél többen hagyják ott hazájukat, az akkori szóhasználattal élve, disszidáljanak nyugatra. A disszidensek persze mind a diktatúra elnyomására hivatkoztak, valójában azért mentek, mert nyugaton akkor is nagyobb volt a fizetés, mindig lehetett banánt kapni, és voltak szexboltok.
A magyarok számára az út a Bécs melletti Traiskirchen menekülttáboron keresztül vezetett. A nyugati titkosszolgálatok gondosan felmérték, hogy ki mire lehet jó. Igyekeztek minél több információt begyűjteni a magyar viszonyokról, katonai és egyéb titkokról. Van, akiből egyszer használatos ügynök lett. Megint másokból az eljövendő tőkés Magyarország leendő funkcionáriusait igyekezték kinevelni. A többség persze csak arra volt jó, hogy valahol munkát kapjon, és az otthon maradt rokonokban táplálja a szabad világ iránti vonzódást.
Ne tessék azt gondolni, hogy ennek már vége! A magyar, a lengyel, a litván, a román meg a többi ugyanúgy megy, csak már nem nevezik őket menekülteknek. Ők a keleti munkavállalók, akiknek ma is sok helyütt nagyon örülnek, mert kisebb bérért elvégzik azt a munkát, ami a fejlett nyugat polgárának már megalázó. A gond ott van, hogy a fejlett országok polgárai nem szívesen osztják meg a keletiekkel azokat a szociális juttatásokat, amelyeket saját maguknak találtak ki. Úgyhogy, csóri magyarkám, Te ugyan az EU büszke polgára vagy, de csak másodosztályú.
A magyar munkavállalók nem menekültek, hiszen ahogyan a miniszterelnök mondta, most egy gazdasági térben vagyunk, és mindenki ott próbál szerencsét, ahol akar. Ez persze megint nem teljesen igaz, mert ugyan a magyar, a bolgár, a cseh cigány is EU-polgár, de tömegesen nem kívánatosak az EU országaiban. Emlékezz csak vissza, hogy a franciák nemes egyszerűséggel küldték vissza a cigányokat, amikor kezdték megélhetési gondjaikat a francia államra terhelni.
Európa, úgy ahogy megküzdene ezekkel a gondokkal, sőt még a multikulturális világ támogatójaként is tetszeleghetne, ha saját maga nem gerjesztett volna megoldhatatlan problémákat. Mi legyen a sok millió munka nélkül csellengő európai fiatallal?
Mi legyen az arab, koszovói és más menekültekkel? Az EU saját belső válságát ugyanis azzal igyekszik levezetni, hogy új piacokat, új országokat próbál uralma alá hajtani. Nem tetszik Kadhafi Líbiája, öljük meg Kadhafit, csináljuk meg az arab tavaszt! Az eredmény: menekültek véget nem érő tömege. A jelenlegi menekültválságot döntő mértékben az EU vezető országainak politikája idézte elő. A kis országok, így Magyarország vezetői is ludasak, hiszen a rossz politikát ők is megszavazták, nem akarván lemaradni a koncról.
De van itt más is. Ha nem tudnád, az EU a pénzről szól. A gazdag EU-országok nagy pénzeket raknak össze, és juttatnak a szegényebb országoknak, így Magyarországnak is. De miért? Azért, hogy Kelet Európában semmi sem veszélyeztesse a tőkés rendet, a magyarok milliói ne vágyakozzanak vissza a Kádár-rendszerbe. Meg aztán főleg azért, hogy a befektette pénzek után még nagyobb profitot vigyenek haza. Ha a magyar export 85 százalékát külföldi cégek adják, akkor szerinted az ebből származó profit hova megy?
A gazdag EU-országok a pénzükért feltétlen engedelmességet követelnek. Addig mindenki mosolyog, amíg csak a közös értékek oltárán kell imádkozni, végül is az nem kerül sokba. A gond ott kezdődik, amikor a gazdag EU-országok olyan recepteket próbálnak a kisebbekre erőltetni, amiről már mi is tudjuk, hogy ez nekünk biztosan nem jó. Amikor a liberális EU-elvekre hivatkozva az általuk előidézett menekültválság terheit is át akarják rakni a kisebbekre, akkor több kelet-európai országban megszólalnak a „szabadságharcos” hangok.
Tehát, kedves olvasók, nincs értelme nemzeti konzultációt tartani a menekültügyről, és enyhén szólva csacskaság a plakátokat rombolni.
Rombolni az Európai Uniót kellene.
Az EU-t, amely pénzéhes politikájával maga idézi elő a válságokat.
Az EU-t, ahol mindig is a pénz lesz a döntő, és nem az emberek, nem a népek sorsa.
Thürmer Gyula
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »