32, magát „kommunistának” valló értelmiségi nyílt levélben tiltakozik a „primitív javaslat” ellen, amely szerintük „semmiképpen nem mérhető európai mércével”. Arra kérik a képviselő testületet, hogy hozzon olyan döntést, amely „megőrzi a Szabadság Park több mint fél évszázados arculatát és a a főváros politikai és kulturális többszínűségét”, és „ne vegyen részt a történelem meghamisításában”. A szobor eltávolítása természetesen nagyon nem tetszik a Munkáspártnak sem, akik szerint ezzel a „a Fidesz lefeküdt a Jobbiknak”.
A döntés, ami kiborította őket, a kerületi képviselő testület február 26-án hozott 56/2015. (II.26.) határozata, amelynek értelmében
„a Szabadság park területén álló Tanácsköztársaság-emlékműnek (a Magyar Vörös Hadsereg harcosa című szobor) Újpest közterületein nincs helye”.
Pajor Tibor újpesti jobbikos képviselő már korábban is több alkalommal kezdeményezte a szobor eltávolítását, ám korábban ezt a többség leszavazta. Ezúttal azonban valamennyi fideszes képviselő támogatta a javaslatot. Egy nappal korábban a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából, a Jobbik Újpesti Ifjúsági Tagozata és a Jobbik Újpesti Alapszervezete közös tiltakozó megmozdulást tartott a szobornál.
Honvédő hősök?
A Balpárt inkább a Kun Béláék „honvédő háborújára” helyezi a hangsúlyt.Szerintük a Vörös Hadsereg „honvédő hősei” a trianoni békediktátum ellen is harcoltak. Ez az érvelés a késő-Kádár-korszak óta a „dicsőséges 133 nap” legendáriumának egyik legfontosabb mítosza. Tény és való, hogy Károlyiék hazaárulással felérő tétlenkedése után Stromfeld Aurél vezetésével végre megszerveződött a nemzeti ellenállás Ebbe nagyon sokan – köztük amúgy az én nagyapám is – bekapcsolódtak. Ám az idegen megszállók ellen fegyvert ragadó katonák néhány hónap múlva keserűen szembesültek azzal, hogy a bolsevik vezetés nem a hazát, hanem csak saját hatalmát védte. A tanácskormány párizsi elismerésének ígéretéért cserébe néhány hét után leállították a cseheket Eperjesig kergető felvidéki offenzívát, sőt, elrendelték a visszavonulást nagyjából a későbbi trianoni határok mögé. Az Antant nem tartotta be a szavát, nem tárgyaltak a kommunista kormányzattal, és katonai erővel számolták fel a vörös diktatúrát. Ezzel sajátos módon a Tanácsköztársaság főkolomposai a népi emlékezet ítélőszéke előtt mentesültek a hazaárulás ódiuma alól, és sokak emlékezetében élt úgy tovább ez a pár hét, amikor ugyan terror volt és rémuralom, de „legalább ellenálltunk”.
Természetesen számítottam arra, hogy a döntés a baloldali pártoknál kiveri a biztosítékot – mondja Pajor Tibor. Azt az érvelést is régóta ismerem, mely szerint a szobor a Vörös Hadsereg honvédő harcainak is emléket állít. Csak az a baj ezzel, hogy
az 1959. március 21-én – Mansfeld Péter kivégzésének napján – felállított szobor avatóinak eszük ágában se volt Trianonra emlékezniük.
– mutat rá.
A szobor a Tanácsköztársaságnak állít „emléket”, ahányszor elmegyek előtte a kommün 133 napja alatt meggyilkolt újpesti honfitársaink jutnak az eszembe. Nem lehet egyszerre emlékművük Újpesten a gyilkosoknak és az áldozatoknak – szögezi le a jobbikos képviselő.
Érdekes, és egyben hátborzongató párhuzam is, hogy a Tanácsköztársaság emlékművét annak ellenére (vagy éppen azért?) Újpesten helyezték el, hogy 1919. június 24-én itt volt az egyetlen jelentős, munkások által szervezett megmozdulás a proletárdiktatúra ellen. Az újpesti „munkás-ellenforradalmat” órák alatt vérbe fojtották, a megtorlás során hét embert gyilkoltak meg.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
