Míg a zsidó származású Jakob Scharf volt a dán biztonsági és hírszerző szolgálatnak (PET) a vezetője, addig a dán hírszerzés sokkal szorosabban dolgozott együtt az izraeli Moszaddal, mint azelőtt valaha. A dán hírszerzés első együttműködése a Moszaddal 1974-ben kezdődött, amikor a Kilowatt Group összehozta az izraeli hírszerzés tisztviselőit a dán, a norvég, a svéd, valamint más európai hírszerző ügynökség tisztviselőivel, hogy a növekvő arab terrorizmussal foglalkozzanak. (A Kilowatt Group az izraeli hírszerzés kezdeményezése azzal a céllal, hogy egy nemzetközi együttműködés jöjjön létre a terrorizmus elleni harc nevében.)
Jakob Scharf, a PET vezetője gyorsan lecsapott a dán iszlám vezetőkre, akiket felháborítottak a Jyllands-Posten újságban közzétett Mohamed prófétáról szóló karikatúrák, amelyek durvák és istenkáromlók voltak.
A Jyllands-Posten újság kulturális szerkesztője Flemming Rose volt, és ő hagyta jóvá a karikatúrák közlését a kiadványban. Flemming Rose különböző washingtoni neo-konzervatív és Izrael-lobbi szervezetekkel volt összeköttetésben, beleértve az Izrael barát Amerikai Vállalkozási Intézettel (American Enterprise Institut –AEI).
Míg Scharf óvott a nemzetközi iszlamista összeesküvésektől, amelyek kapcsán terrorista merényletek következhetnek be, addig csendben hallgatott arról a valós nemzetközi összeesküvésről, amit izraeli propagandisták szőttek azzal a céllal, hogy erőszakot szítsanak a Mohamed prófétáról szóló karikatúrák közzétételével. A „karikatúra-műveletről”, amely erőszakot szított és halálozásokat eredményezett, zavargásokat váltott ki a városban az egész muszlim világban, soha nem ismerték el, hogy Jakob Scharf “konspirációs bűncselekménye volt”, amiben szervesen részt is vett.
Flemming Rose nem az egyetlen pro-izraeli ügynök, aki befolyást gyakorol a dán médiára. 2010-ben a dán-izraeli «újságíró» Herbert Pundik, más néven Nahum Pundak, a Dagbladet Information nevű dán napilap számára adott interjúban elismerte, hogy tíz évig dolgozott együtt a Moszaddal, miközben újságíró volt a Dagbladet Information és Politiken lapoknál. Sőt, Pundik azt is elmondta az interjú során, hogy akkor nevezték ki Politiken lap főszerkesztőjévé, amikor «hivatalosan» megszakadt a kapcsolata a Moszaddal 1970-ben.
A dán katonai hírszerzés tisztában volt Pundik szerepével, hogy ő egy Moszad ügynök, hiszen Peter Isloe, a Dán Védelmi Hírszerző Szolgálat (DDiS) a helyettes vezetője vette át Pundik hírszerzési jelentéseinek a másolatát, amelyeket a Moszad részére készített. Pundik Moszad részére átadott hírszerzési jelentései túlnyomórészt az észak-nigériai és szomáliai muzulmánokról szóltak. Pundik kettős ügynök státuszát, amely során Moszad kémként dolgozott két nagy dán újságnál, soha nem fedezték fel a nigériaiak vagy a szomáliaiak.
Dánia bázisként alternatíva is volt az izraeli titkos műveletek végrehajtásához, mint a titkos kereskedelem Iránnal, ide értve fegyverek értékesítését. Bár ez a titkos kereskedelmi kapcsolat fennakadt az Irán elleni műveletek vezetőjének, Oliver North alezredes, és a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) munkatársainak a hálóján az 1980-as években, de utána mégis folytatódott, csak csökkentett ütemben.
Az is ismert, hogy a Moszad a dán hírszerzést felhasználta arra, hogy információkat gyűjtsön olyan dán állampolgárokról, akik arabok, különös tekintettek a palesztin származásúakra, valamint arab állandó lakosokra és olyanokra, akik politikai menedékjogot kaptak Dániában. Ezt a megfigyelést kiterjesztették Norvégiára a Norvég Hírszerző Szolgálat és a Moszad közötti kapcsolatok eredményeként.
A Norvég Hírszerző Szolgálat és a Moszad közötti kapcsolatok az 1973-ban *elrontott Moszad művelet követően kissé megfakultak, amikor Ali Hassan Salameh a «Fekete Szeptember» palesztin terroristája helyett a norvégiai Lillehammerben egy marokkói származású pincért ölt meg a Moszad Speciális Műveleti Egysége. Az Egység számos skandináv származású Moszad-ügynököt számlál a sorai közt, mint Dan Arbel, az egykori dán állampolgár, és Marianne Geldinkof, korábbi svéd állampolgár. A hibáért a Moszadnak kellett fizetnie, a Norvég Hírszerző Szolgálat megszakította a hivatalos kapcsolatait a Moszaddal, és ez a hideg izraeli-skandináv viszony érintette a Moszad meleg kapcsolatát Dániával és annak társaival is, de az elhidegülés nem tartott sokáig.
Az izraeli kormány Annaeus Schjødt norvég ügyvédre támaszkodott abban, hogy képviselje a hat izraeli ügynök (négy férfi és két nő) ügyét, akiket letartóztatott a norvég rendőrség Bushiki meggyilkolását. Schjødt később feleségül vette az egyik nőt a gyilkosok közül. Schjødt apja is ügyvéd volt, aki Vikdun Quisling háborús bűnösként elítélt norvég náci vezért védte a második világháborút követően. Izrael egy náci vezető védőügyvédjének a fiát akarta felhasználni a Moszad bérgyilkosok melletti érveléshez, hogy milyen, ha valaki engedékenyen teljesít a feladatát, így játszva ki a “holokauszt-kártyát”, de mindez eredménytelennek bizonyult.
A hat Moszad gyilkos közül öt főt ítéltek börtönbüntetésre Norvégiában, de hamarabb szabadulhattak, 1975-ben, miután Izrael nyomást gyakorolt az ügynökeinek a befolyását használva Oslo-ra. Dan Arbel (az egykori dán állampolgár és moszad ügynök az elítéltek közül) állítólag a norvég hírszerzés részére adatokat szolgáltatott Izrael titkos nukleáris fegyverprogramjáról, cserébe a kedvezőbb elbánásért.
Ali Hassan Salameh a «Fekete Szeptember» *palesztin terroristáját a Moszad 1979-ben gyilkolta meg Bejrútban. Később kiderült, hogy a Moszad által megölt Salameh aktív CIA-ügynök volt.
A Moszadról az is ismert volt, hogy több élvonalbeli vállalatot hozott létre Dániában, ahol ügynököket toboroztak azzal a céllal, hogy kémkedjenek Izraelnek. Számos dánt, zsidót és nem zsidót soha nem tájékoztattak arról, hogy őket az izraeli hírszerzés gyűjtötte össze, gyakran a dán nemzeti biztonság kárára.
Izrael proaktív ügynökeinek a hatása, hogy a norvég parlamentben Jan Simonsen, a jobboldali és a bevándorló-ellenes Haladás Párt vezetője, folyamatosan nevetségessé tette magát, amiért többször is Nobel-békedíjra szerette volna jelölni George W. Bush-t és Tony Blair-t. Simonsen szerint nekik köszönhető az iraki «tömegpusztító fegyverek» megsemmisítése, amelyekről kiderült, hogy soha nem is léteztek.
A Moszad tevékenysége Svédországban sem volt kevésbé aggasztó. Gunnar Ekberg, a svéd katonai hírszerzés (IB) egykori ügynöke azt írta könyvében, hogy “Ők mindenképpen meghalnak”, mivel a Moszad megkörnyékezte a svéd katonai hírszerzést és felajánlotta, hogy megöl számos vezetőt a svéd baloldali értelmiségnél. Pontosabban, a Moszad felajánlotta az IB számra, hogy megöli Jan Guillou svéd újságírót, aki feltárta, hogy az IB abban az időben partnerként együtt dolgozik a Moszaddal a Svédországban tartózkodó palesztin aktivisták nyomon követésében.
Svédországban Izrael befolyásának középpontjában leginkább a média eszközeinek használata áll a svéd Bonnier zsidó család által. A Bonnier vagy egyenesen tulajdonosa, vagy részesedéssel bír az alábbi svéd médiáknál: Dagens Nyheter Expressen, Sydsvenska Dagbladet, Dagens Industri, és TV4. A család befolyása Finnországban is jelen van, ahol az Iltalehti és Kauppalehti újságok állnak a tulajdonukban. Számos skandináv kiadvány is izraelbarát (és oroszellenes) elemeket alkalmaz, mint a Balti News Service, amelynek szintén a Bonnier család a tulajdonosa.
Az egyik családtag, Elisabeth Borsiin Bonnier ellen, aki miközben véletlenül Izrael svéd nagyköveteként szolgált, támadást indított Donald Boström újságíró 2009-ben egy cikk közlésével az Aftonbladet lapban – ami a Bonnier családi média versenytársa – arról, hogy az izraeli hadsereg betakarította a palesztinok belső szerveit.
Izrael egyik legkiemelkedőbb ügynök befolyását Finnországban Max Jacobson finn diplomatán keresztül érte el. Már majdnem megválasztották az Egyesült Nemzetek főtitkárnak, ha Szovjetunió nem vétózta volna meg.
Netanyahu egy nem létező Izrael ellenes skandináv összeesküvésnek adott hangot, miközben bizonyítékot nem tudott felmutatni a fantáziadús konspirációról. Amikor azonban fordul a kocka, és az izraeli összeesküvés kiderül Skandinávia ellen, annak a hangja erősebb lesz.
Orientalista.hu – Tia (persianews, strategic-culture.org)
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
