Nagy Lajos óta tudjuk, hogy „a víziló igen szép állat”. Sudár termete, őzlába, karcsú dereka, remek barna színe és sikkes járása egyaránt elbájolók; {…}
{…}az ajkai csókra termettek, karószerű fogai miatt a fogorvosok kedvence, apró kidülledő szemei igazi tükrei a víziló szelíd és tiszta lelkének”.
Ha S. Lajos elkövető járt a fejemben, hát ez járt a fejemben, s ebből a megszokásból zökkentett ki a Heti Válasz Csintalan Sándor-interjúja, mert ahogy elolvastam, megint ez jutott eszembe, de most Csintalan kapcsán.
Persze az is lehet, hogy ennek az imprinting az oka. Vagyis a bevésődés jelensége, amikor például a tojásból kikelő kiskacsa azonnal követni kezdi a hozzá legközelebb eső mozgó lényt, amely szerencsés esetben az anyja, kevésbé szerencsés esetben egy elefánt. Na mármost, az emberek között ismert a felnőttkori imprinting jelensége, amikor az egyed már kifejlett példánynak számít (Csintalan), de valamilyen ösztönző hatására (kukorica, zabkása, moslék, marinírozott halszeletek à la Turbigo, kétfelé vágott tojással, vagy csak egyszerűen zsé) követni kezd egy másik lényt (Simicska), és követés közben hasonul hozzá.
Ez történhetett mostan.
És ez Nagy Lajos pontos beszámolóján kívül onnan tudható, hogy S. Lajos elkövető érdekeltségeiben, például a Heti Válaszban, továbbá azon érdekeltségeiben, amelyekről nem szabad tudni, hogy az ő érdekeltségei, például a Népszavában, ugyanazok a gondolatmenetek látnak napvilágot. Fonálféregszerű gondolatok ezek, amelyek közös eredője S. Lajos elkövető szelíd és tiszta lelke, csak a tolmács más és más.
Csintalan például kifejti, hogy a Magyar Hírlap és az Echo Tv szélsőjobboldali orgánumok, amelyektől „jobbra már nincs tér”, és szerinte „vannak ott olyan műsorvezetők, akiktől jobbra már csak szakadék van”.
Értem én a finom, cizellált, burkolt és elegáns célzást, csak azt nem értem, hogy az elmúlt nyolc évben miért nem említette ezt nekem soha a Csintalan. Miként azt sem értem, hogy a sikeres Békemenetek után miért voltam állandó vendége a Hír Tv P8 című egykori műsorának. Hogyan engedhettek be oda egy ilyen magamfajta szélsőséges műsorvezetőt? Vagy esetleg arról lenne szó, hogy bárki leszélsőségesezése egyszerű politikai furkósbot, amelyet aktuális érdekeink szerint forgatunk? Ki tudja… Aztán Csintalan elmeséli, hogy ő bizony beszélt velem S. Lajos elkövető ámokfutása után, és nekem szegezte a kérdést, miszerint el tudom-e képzelni, hogy S. Lajos elkövető Orbán gyerekeinek támadására ad parancsot. Most, hogy mondod, kedves Sándor, el. S ugye azt is nekem szegezted, el tudom-e képzelni, hogy száznyolcvan fokos fordulatot rendel el S. Lajos a tévéjénél meg az újságjánál. S váltig állítottad, hogy ez baromság, és Csermelyék hazudoznak. Aztán eltelt pár nap, és nyilvánosságra került az a beszélgetés, amelyben a földbunkó, seggrészeg barom osztja a célpontosokat. És láss csodát, ott maga a főnököd mondja el a saját mocskos pofájával, hogy utasította Csermelyéket a fordulatra, s még hozzáteszi kedvesen, hogy a nyakukon volt a kés.
Akkor miről beszélünk még, kedves Sándor? Ja, a pénzről! Hogy S. Lajos elkövetőnek nem tetszett, hogy a földbirtokrendszer átalakításával ötvenmilliárdot kivesznek a zsebéből? Elhiszem. Csak hát az ember nem lesz áruló, sem ötvenmilliárdért, sem harminc ezüstért. Legfeljebb a Lajos.
A Népszava meg így fontoskodik: „Rossz jelnek tekintik egyes fideszesek, hogy Orbán Viktor most már az Echo Tv-t is használja – értesült lapunk.” Majd ezt ragozzák, még úgy tizenhárom sorban.
Németh Péter párttitkár úr lapocskáját S. Lajos elkövető tartja életben, hát Németh Péter párttitkár úr most S. Lajos pofájával hazudozik. Mert ugye, Orbán tavaly tavasszal, a választási kampányban is eljött velem beszélgetni egy órácskát, meg most is eljött. Vagyis eljön évente egyszer, így „használja” az Echót, és ezt aggódva figyelik „egyes fideszesek”.
Aha. Mutassatok egyet, egyetlenegyet azokból az egyes aggódókból, kedves szemétládáim! Mert addig ez nulla. Addig ez S. Lajos tollbamondása, akinek elemi érdeke ez az egész gusztustalan hazugságcunami.
Ennyi volna, kedves Sándor. Illetve végezetül álljon itt egy rövidke idézet Karinthytól, hogy lásd, milyen is nektek ott, S. Lajos után totyogva:
„Mi itten sreibolunk, nem liegenstüccöt csinálunk, azért mondom, mert múltkor, mikor cugszfürer úrnak tetszett megrúgni, és cugszfürer úrnak úgy tetszett csudálkozni, hogy egy zeitungsreiber ne tudjon tisztességesen megcsinálni egy liegenstüccöt, amikor az olyan egyszerű, az ember fél karral az orral elvágva előrekap, aztán egyszerre a hasára esik, hátul két lábbal gyorsan kirúg, aztán két kezéről és két lábáról két méternyire felugrik a levegőbe, úgy, hogy egy vonalba maradjon a földdel, übt, gyors tempóban tízszer – mondom, cugszfürer úrnak tetszett mondani, hogy nem érti, valakinek legyen pofája azt mondani, hogy ő újságíró, és még egy liegenstüccöt se tudjon csinálni, cugszfürer úrnak úgy meg tetszett rúgni hátulról, hogy a levegőben halok meg éhen, mert addig esek fölfelé.”
Így, Sanyikám. Csináljátok a liegenstüccöt annak a földbunkónak.
Bayer Zsolt -magyarhirlap.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
