Épp ezekben az órákban száguld végig a magyar neten az n+1-ik ostoba, prosztó intézkedés, amellyel a pincemély színvonalon döglődő magyar futball mellett még kitartó maroknyi szurkolót köpik szembe a hatóságok. Ezúttal a yardnak azt sikerült kitalálnia, hogy egy NBII-es meccset azért kell zárt kapuk mögött lejátszani, mert a pálya közelében kavicsok (igen, kibaszott kavicsok) vannak, és a nézők majd azzal fogják dobálni egymást.
A döntéshozók, a rendőrök, az MLSZ és a klubmenedzsmentek meg összenéznek és széttárják a kezüket: hiszen, ezek a szurkolók már csak ilyenek. Székeket is szoktak hajigálni, meg petárdáznak, sőt, Irgalom Atyja ne hagyj el: pirózni is szoktak! Kerítések, kordonok, nagyobb biztonsági személyzet? Mi a francnak? Állatok ezek, mind, egytől egyig! Egyszerűbb, ha be se engedik őket a lelátóra, úgyis, jól tudjuk, miért jönnek: csak a balhéért. Jó, persze megy a duma, hogy a sport szeretete, meg a klub, meg a hagyományok, a csodálatos Kispest, a Fradi-szív, meg Újpest, nagy csapatom. Azt se kell ezeknek elhinni, amit kérdeznek! A vége úgyis mindig a balhé. Én nem vagyok előítéletes, de tudod, hogy megy ez…
És a hatalom, meg az MLSZ tudja. Évek óta tudja. Lassan a szurkolókkal való alibi-egyeztetések kora is lejár, mi a bánatnak kell ezekkel egyáltalán szóba állni? Úgyis csak csalódást okoznak, mint szegény Kubatovnak is, aki pedig annyit tett értük, de végül mégis kénytelen volt az NNI-t rájuk küldeni. Nem lehet ezekkel máshogy! Hálátlan népség, szarnak ezek mindenre. Újpesten már tudják, hogyan kell ezekkel beszélni: büntetni kell a tahó parasztokat, bezárni a stadiont, úgy, ahogy van, aztán a kocsmában majd lehet őrjöngeni. Úgyse értenek ezek máshoz.
Miénk a stadion, miénk a pálya, miénk a labda, miénk a játékosok is – ezeknek csak a rigmusaik vannak, a drapijaik, meg a sáljaik, meg a klubhűségük. Annak mennyi az árfolyama a tőzsdén, aranyapa? Amúgy meg csak a baj van velük. Okés, vannak köztük rendes gyerekek is, de úgy általában tudjuk jól, milyenek.
Na, most ebbe a fenti gondolatmenetbe, amely az elmúlt esztendőkben meghatározza a szurkolókról való közbeszédet, és a velük való bánásmódot – helyettesítsük be mondjuk a cigányokat. Vagy egyszerűen csak a mélyszegénységben élőket. Igaz, hogy sok a balhé köztük és miattuk? Igaz, hogy bizonyos bűncselekmények igen gyakoriak a körükben? Igaz, hogy erősebb hatósági jelenléttel és kontrollal ezek visszaszoríthatóak lennének? Igaz, bizony. (Mondjuk az ultrák tudtommal még sosem vertek össze és raboltak ki idős embereket, de még az is ritka, hogy egymáson kívül bárkibe is belekössenek, de kicsire most ne adjunk.)
Vagy: igaz, hogy a gazdasasági visszaélések komoly problémát jelentenek Magyarországon? Igaz, hogy ezeknek az elkövetői javarészt bankárok és brókerek? Igaz, hogy komolyabb és szigorúbb ellenőrzés mellett ezeknek a nagy része megakadályozható lenne? Igaz, bizony.
Szóval, ha mindez igaz, akkor ennek alapján ugyan miért ne lehetne ugyanígy általánosítani e csoportok kapcsán is, mint a szurkolóknál? Francnak kell rendőr örs a borsodi, vagy baranyai zsákfalvakba, fenének kell több yard a nyolckerbe! Egyszerűbb felhúzni egy kurva nagy drótkerítést, aztán se ki, se be! Vagy minek drága pénzért, sok szakemberrel pénzügyi felügyeleti szerveket működtetni? Zárjuk be a bankokat, lakatot a tőzsdére!
Na, jó, nem bánom, követhetjük esetleg a vajszívű Kubatov mester példáját is. Állítsunk vénaszkennert a falu végére, a Népszínház utca elejére a Blahán, vagy a Bank Center bejáratához. Ez persze nem jelentené azt, hogy minden kistelepülésen élőt, józsefvárosi lakost, vagy pénzintézeti vezetőt bűnözőként kezelünk, á, dehogy! Csak, hát tudod, milyenek ezek mind, tudod, hogy megy ez?
Hát, lószart! Nem tudom, és nem is akarom megtanulni. Illetve nagyon is jól tudom, jól tudjuk mind, mert évtizedeink voltak rá, hogy megtanuljuk: hogyan működik egy olyan rendszer, ahol az állampolgárok egy részének alapjogait lábbal lehet tiporni, és. ahol ezt a többieknek azzal magyarázzák, hogy valójában őket védik – ezektől.
’89-ben azt mondták nekünk, hogy ez a világ soha nem tér vissza. Hazudtak. Ebben is. Itt épül a szemünk láttára. Szurkolói kártyával, vénaszkennerrel, bezárt stadionnal, veszélyes fegyverré minősített kaviccsal. És ez rohadtul nem csak a szurkolók ügye, hanem mindannyiunké. Mert, ha a hatalom látja, hogy vannak olyanok, akikkel bármit megtehet – akkor előbb-utóbb bárkivel, bármit meg fog tenni. Veled is, velem is. És akkor már késő lesz ébredni…
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
