Érdekes – tabudöntögető – cikket közölt nemrégiben a Forbes nevű amerikai gazdasági magazin. Az általuk közzétett felmérés szerint a Krím-félsziget lakosai inkább akarnak Oroszországhoz tartozni, mint Ukrajnához, ahogy azt a nyugatiak szeretnék, avagy demokrácia nyugati módra. A Forbes cikke változtatás nélkül.
Az USA és az EU meg akarja menteni a krímieket sajátmaguktól. Nekik azonban úgy jó ahogy van.
Egy évvel a fekete-tengeri félsziget annexiója után a helyiek egy közvélemény-kutatás szerint egy dologban megegyeznek, legyenek akár ukránok, akár oroszok, akár tatárok: az élet Oroszországgal jobb, mint Ukrajnával.
Nem sok minden változott az elmúlt 12 hónap során. Brüsszel, Kijev, Washington és az EBESZ minden erőfeszítése dacára a helyiek tömegei gondolják a fekete-tengeri félszigeten, hogy az Ukrajnától való elszakadást kimondó referendum törvényes volt.
Bizonyos ponton a Nyugatnak is el kell ismernie a Krím önrendelkezéshez való jogát – hacsak el nem hisszük, hogy a Gallup és a GfK által megkérdezett minden egyes ember mellett egy FSzB – mumus állt fegyverrel a kézben.
2014 júniusában a Gallup és a Broadcasting Board of Governors megkérdezte a helyieket, hogy a márciusi népszavazás tükrözte-e az emberek nézőpontját. A megkérdezettek 82,8%-a szerint igen. A népcsoportok szerinti megoszlást tekintve az oroszok 93,6%-a szerint törvényes volt a szavazás, míg az ukránok 68,4%-a vélekedett így. Ráadásul, amikor azt kérdezték, hogy az Oroszországhoz való csatlakozás jobbá teszi-e az ő és családjuk életét, azt felelte 73,9%, hogy igen, míg a nemek aránya csupán 5,5% volt.
2015 februárjában a német GfK közvéleménykutató által végzett elemzés szerint a helyzet nem változott. A kérdésre, hogy: „Helyesli-e Krím Oroszország által annexióját?” 82% azt felelte, hogy igen, teljes mértékben, 11 % szerint inkább igen, míg csupán 2% nem tudott választ adni, de nem volt több a nemek aránya sem. 3% nem tudott dönteni.
Két nyugati kutatás alapján tehát kijelenthető, hogy a krímiek nem érezték, hogy kényszerítették volna őket, hogy a megszállásra szavazzanak, és úgy gondolják, az élet Oroszországgal jobb, mint Ukrajnával mind az ő, mind a családjuk szempontjából.
A jelek szerint tehát az USA csinál nagy ügyet a tatárok kisebbségi jogaiból, akik a teljes népesség úgy 10%-át teszik ki. Ebből csak 4% mondta, hogy nem járult hozzá az orosz annexióhoz, a nagy többség – 55% – úgy érzi, Kijev megengedhette volna a nemzetközi joggal összhangban. 24% szerint a referendumot „nyomás alatt” tartották, ami alatt katonai-politikai nyomást értettek.
A GfK felmérésben megkérdezték azt is az emberektől, hogy a kijevi média fair értékelést adott-e Krímnek. Csak 1% választotta azt, hogy teljesen igazságos képet festett, míg 4% szerin többször igazságos, mint hamis képet festett a kijevi média Krímről.
A GfK és a Gallup kutatása mélyen megosztott Ukrajnát mutat, amely már Ukrajna területi egységét is fenyegeti. Keleten csak 19%, délkeleten 26,8% gondolja, hogy az országnak az EU tagjának kellene lennie, míg nyugaton 84,2% gondolja így. Északon 60% az integráció hevíinek az aránya, míg az ország központi részén nagyjából fele-fele.
A NATO – csatlakozásnak még kevesebb híve van, különösen keleten, északon, és a középső részeken kicsit több, mint egyharmad, csak nyugaton éri el az 53%-ot.
Mindez meghatározza a Washingtonhoz való viszonyt is. Az integrációpárti nyugaton, északon és a középső részeken többnyire pozitívan értékelik az USA szerepét, míg egyharmad sem gondolkodik így keleten, és senki sem gondol kedvezően az amerikaiakra a Krímben – még a tatárok sem, írja a GfK felmérése.
Érdekes azonban, hogy Oroszország érintettsége ellenére csak 35,7% látja Kelet-Ukrajnában pozitívan Moszkva szerepét, míg 71,3% azonosul az orosz lépésekkel a Krímben.
Mindez azonban nem gátolta meg az amerikai külügyet abban, hogy Jen Psaki külügyi szóvivő ne nyilatkozza azt, hogy az Oroszország elleni szankciók addig maradnak hatályban, amíg Krím vissza nem tér Ukrajnához. Sem a külügy sem a pénzügyminisztérium nem tisztázta, hogy ezek hivatalos állásfoglalások-e, sem pedig azt, hogy mindez magában foglalja-e a harmadik körös szankciókat, amiket az MH 17 járat lelövése miatt léptettek életbe.
Kevéssel később ugyan megjelent egy újabb cikk a Forbes oldalán, ami szembemenve a fenti cikkel próbálta magyarázni a bizonyítványt, és rámutatni, hogy milyen rossz a sora az ott élőknek, nem kevés ellentmondásba keveredve.
Mindenesetre kijelenthető: a Nyugat nem ismeri el a Krímiek önrendelkezéshez való jogát. Ha annyira nem tetszik neki, miért nem rendeznek ott egy újabb népszavazást?
Vagy van törvénytelen népszavazás is? Ott van például Transznyisztria. Vagy Krím. Vagy Dél-Oszétia. Mind törvénytelen. Ott van viszont a Falkland – szigetek (Malvinas). Vagy Hawaii (betelepítették amerikai nyugdíjasokkal, és láss csodát: a népszavazáson kiderült: amerikaiak akarnak lenni). Mind törvényes. Ki érti ezt?
Forrás:deres.tv
Tovább a cikkre »
