A hazai és a nemzetközi médiában riportok és tudósítások sorát lehet olvasni arról, mennyire félnek a lengyelek egy orosz támadástól, és mennyire hálásak, hogy ez elől a NATO és az USA védő szárnyai alatt találhatnak menedéket. Most azonban az euobserver arról ad hírt, hogy létezik egy folyamatosan erősödő politikai erő, amely nem ellenséget, hanem potenciális szövetségest lát Moszkvában.
A Zmiana (Változás) nevű párt megalakulását januárban jelentette be Mateusz Piskorski, és mindössze három hónappal később már 12%-on áll. A nemzetközi politikához való viszonyulásuk szögesen ellentétes a lengyel politikai elitével.
Piskorski nem fogadja el azt a nyugati politikában axiómaként kezelt állítást, hogy Kelet-Ukrajnában „orosz agresszió” folyik. Szerinte a felkelők támogatása orosz részről
teljesen természetes reakció egy olyan helyzetben, amikor a honfitársaikat az ukrán nacionalisták fenyegetik
A párt elnöke a Krím Oroszországhoz való csatlakozásáról tartott tavaly márciusi népszavazáson megfigyelőként vett részt, és a referendumot törvényesnek tartja. A Zmiana programjában Moszkva nem, mint veszélyforrás jelenik meg, hanem, mint
Lengyelország és az EU természetes szövetsége az európai ügyekbe való amerikai beavatkozással szemben.
Piskorski nem ma kezdte a politizálást. Már fiatal politológus hallgatóként belépett a keresztény-konzervatív Lengyel Néppártba, majd onnan az agrárius, nemzeti balos (igen, Lengyelországban ilyen is van, vagy legalábbis sokáig volt) Önvédelembe (Samoobrona) igazolt át, amelynek színeiben 2005-2007 között parlamenti képviselő is volt. A törvényhozásból kiesve visszatért szakmájához, és geopolitikai kutatóintézetet hozott létre.
Ukrajnáért se rajonganak
A Zmiana fő bázisát szintén a gazdálkodók jelenthetik, akiket rendkívül rosszul érint az Oroszországgal szembeni embargó. De más társadalmi csoportokból is számíthatnak támogatókra. A lengyeleknek nem csak az oroszokkal, de az ukránokkal sincsenek túl pozitív történelmi élményei. A második világháború idején a lengyel szélsőjobboldali felkelők nem csak a németek és a szovjetek ellen harcoltak, de kegyetlenül üldözték a lengyeleket is. 1943-45 között nagyjából 100 ezer embert gyilkolt meg az Ukrán Felkelő Hadsereg – amelynek vezetője Sztyepan Bandera nem mellesleg a mai, veszettül oroszellenes ukrán radikális jobboldal példaképe.
Nem kevesen vannak azok is, akik sokallják az Ukrajnának nyújtott 100 millió dolláros gazdasági segítséget. Az euobserver idéz egy közvélemény-kutatást, mely szerint
a lengyelek 55%-a szerint ez az összeg túl nagy, egyharmaduk pedig úgy véli, egyáltalán nem kellene Kijevet támogatni ebben a konfliktusban.
Az egyik legnépszerűbb lengyel hírportál a kormány Ukrajna-politikájával szemben erősen kritikus kresy.pl.
Éberség, elvtársak!
Természetesen a Zmiana sem kerülhette el az oroszbérencség vádját.
Nagyon éberen kell figyelnünk, hogy az oroszbarát pártokat és vállalkozásokat kik finanszírozzák, és kiknek az érdekeit szolgálják.
– hangzik Grzegorz Schetyna külügyminiszternek az ötvenes évek legszebb pillanatit idéző dörgedelme. A lengyel titkosszolgálat is átvilágította a Zmienát (mert, ugye politikai pártok működésének vizsgálata a titkosszolgálatok feladatai közé tartozik egy példás, európai demokráciában…), ám nem találtak semmilyen Moszkvába vezető nyomot.
Egy friss felmérés szerint a párt az októberben esedékes parlamenti választásokon a szavazatok 12%-át is megkaphatja. Ha bekerülnek a parlamentbe, az valósággal atombombát robbantana a lengyel politikai életben, ahol a russzofóbia és a keményvonalas atlantizmus a különböző pártok szinte egyetlen közös nevezője huszonöt éve. Ha a radikális jobboldali, és szintén nem ukránbarát és nem oroszellenes Ruch Narodowy (Nemzeti Mozgalom) is bejut a Szejmbe, az a nyugat-barát közéleti konszenzus végét, és egy új korszak kezdetét jelentheti.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
