Lázár János mondá: „“Egyéni választott képviselő vagyok, akinek majdnem százezer választópolgára van, és nem találkoztam még olyannal, aki azt szeretné, hogy a felesége vagy a lánya vasárnap dolgozzon egy áruházban eladóként.”
Brühühű. Elképzelem, amint a hódmezővásárhelyi választó feltárcsázza a Miniszterelnökséget, és ellentmondást nem tűrően kéri LJ-t, majd leteremti interurbán. Vagy megejti ezt a választókörzetben, ahol LJ nyilván lakossági fórumot lakossági fórumra rendezett, hogy kitudja az ő kedves szavazóinak akaratát, és ezzel kalibrálja a saját mandátumát. Nos, maradjunk abban, nem tudjuk, kiket kérdezett meg az úr, nem tudjuk, kivel találkozott a százezerből megbeszélendő az ő markánsan egyéni képviselői állásfoglalását a T. Házban — de engedtessék meg minimum a gyanúperrel élnem, hogy a miniszter találkozásai nem voltak reprezentatívak.
De ha nem reprezentatívak, akkor tegyük fel jobb híján, hogy vannak Lázár választói között olyanok, akik családilag nettó kétszázezerből vagy ennyiből sem élnek. (Vö. miniszteri hotelszámlák.) Vajon mi a reakciójuk ezeknek a vasárnapi munka (nettó 5-10 ezer forint) kiesésére? Az-e, hogy „de jó, hogy a feleségemnek ezentúl nyugodt vasárnapjai lesznek, és végre tudok társasozni a lányommal is”, ahogy egy eszményi MTVA propaganda filmben állna, vagy az, hogy „akkor, gyerekek, mától hétvégén nem eszünk húst”? És mi a reakciójuk a nyilvánvalóan várható leépítésekre? Lehet tippelni.
Én azonban még csak nem is tippelnék. Én azt mondom, Lázár Jánosnak, akit az isteni vakszerencse magas és — csomag szintjén — különösen jól fizető hivatalba emelt, ahonnan már nem látszanak az emberi sorsok, hogy az ég egy adta világon SEMMI KÖZE ahhoz, hogy a választói dolgoznak-e vagy vásárolnak-e vasárnap, vagy ahhoz, hogy ha netán dolgozni vagy vásárolni akarnának vasárnap, akkor hol tegyék azt. Mert az ország olyan létállapotban van, hogy attól kezdve, hogy a miniszter munkalehetőségeket zár be és illetéktelenül mélyen belenyúl a polgárok életébe, rögtön elveszíti a jogát arra, hogy visszaéljen a saját választói némaságával. Azzal tudniillik, hogy nem fognak neki visszaszólni. Ezt teszem meg helyettük én.
A jóindulatának megnyerése céljából egy életkép: éppen ma mondtam a feleségemnek, hogy én valamiért vasárnapabbnak érzem a vasárnapot bolt nélkül. Igaz, nem is dolgoztam soha vasárnap, és a mozin kívül a plázákba is csak végszükség esetén fordulok be. Azt meg itt mondom, hogy viszont sose avatkoznék be a választóim életébe azzal, hogy én akarjam eldönteni, hogy dolgozhatnak-e vagy mehetnek-e boltba, plázába, ha éppen erre van indíttatásuk, ha egyébként szabad nekik NEM dolgozni és NEM menni is. Ilyen egyszerű. Lázár pedig sorakozzon fel Rétvári, Harrach és az összes többi (xxxx) mellé, és legalább döntsék el végre, álkeresztényi alapon, népnevelő céllal vagy egyszerűen csak a szokásos arroganciájukkal döntenek a magyar emberek négyötöde ellenében a saját kisded játékaik kötelezővé tételéről.
Forrás:hafr.blog.hu
Tovább a cikkre »
