A festményről mindössze 1936-ban történik említés Lehel Ferenc egy írásában. E szerint a mű 1919 után Magyarországon volt, de mivel nem akadt rá vevő, visszakerült Losoncra az akkori Csehszlovákiába, ahol a festő azt annak idején megalkotta.
A kép ezt követően jó hat évtizedre eltűnt a kutatók szeme elől. 1999 júliusában, a Magyar Nemzeti Galériában működő Műtárgy Adatszolgálat nyári szünet előtti egyik utolsó munkanapján egy ügyfél mutatta be a jelzés nélküli festményt, melyet F 1550 számon adatszolgálatra átvettek. A beadó nem tudta, ki lehet a kép szerzője. A kép bizony nagyon is Csontváry alkotásaira emlékeztette a szakértőket. Jöttek a nyaralások, mindnyájan szabadságra mentek, ügyfél pedig időközben meg sem várva kutatások eredményét, hirtelen visszavitte a festményt.
Az ezt követő, feltehetően többszöri tulajdonosváltásokkor került rá a képre Gulácsy Lajos szignója, s bizonyos, hogy a legutolsó tulajdonosát már rossz-szándékú kereskedők csapták be, mikor Gulácsyként adták el neki az ismeretlen festményt, valamikor a 2000-es évek elején. Igaz százmillióért kelt el az “ál-Gulácsy” kép, de ez az ár töredéke egy ilyen ritkaság számba menő Csontváry alkotásnak.
A kép piszkos állapotban, de lényegében sérülésektől mentesen került elő.
Olyan kompozíciót látunk, melyben a nagy Csontváry-művek számos jellemző megoldása már csírájában jelen van.
Forrás:patriotaeuropa.hu
Tovább a cikkre »