Pertti Kurikan Nimipäivät (PKN). Hallotta már ezt a nevet a Tisztelt Olvasó? Nem? Pedig érdemes megjegyezni. Ez a különös zengésű hangsor egy zenekart takar. Egy finn punk-zenekart. Őket küldi Finnország az Eurovízióra. (A 2015-ös lesz a hatvanadik Eurovíziós Dalfesztivál. Ausztriában rendezik meg, mivel a 2014-es fesztivált az osztrák Conchita Wurst nyerte Rise Like a Phoenix című dalával.)
Megjegyezni a nevüket nem a zenei teljesítmény miatt kell – az tudniillik nincs, de ez egy modern, haladó szellemű dalfesztiválon lényegtelen -, hanem azért, mert ők egy újabb állomást szimbolizálnak azon az úton, melynek korábbi lépcsőfoka volt tavaly az osztrák Conchita Wurst, a „szakállas nő” névvel híressé vált versenyző, akiről köztudott, hogy szakállasnak tán szakállas, de nőnek semmiképp sem nő. Az illető – mint ez is köztudott – egy sima homokos, aki valamennyire még énekelni is tud, jó, hát nem túl jól, de hát az elismerést nem is a zenei teljesítményre kapta.
Sorok írója amúgy tavaly biztos volt benne, hogy nem a szakállas nő fog nyerni. Úgy érezte, erre még nem „érett meg” a világ. Még nem tartunk ott. Még nem zuhantunk olyan mélyre. Most a cikk megírása előtt megnéztem a Conchita tavalyi produkcióját. Ha ezt egy nő adta volna elő. nem győzött volna. Ilyen számból hatot is előadtak a versenyen. Tucatnyi olyan produkció van, hogy egy dívás nő kiáll a színpadra, nem is táncol, csak áll, ki van festve, nagyjából eltalál minden hangot, kellemes a dallam is, aztán jön még egy és még egy, és persze nem ők nyernek.
Conchita Wurst csakis és kizárólag az aberráltsága miatt nyert. A normálistól eltérő mivolta miatt.
És amikor kérdezték őt interjúkban, akkor sem olyanokat mondott, mint egy művész, nem a dalszerzésről meg az éneklésről beszélt, hanem hogy ő ezzel most kiknek a jogait akarja képviselni.
Mikor beszél egy normális énekes vagy énekesnő jogokról meg érdekképviseletről? Szeremről, csalódásról, megbánásról, újrakezdésről meg ilyesmikről szoktak beszélni. Esetleg a kedvenc énekesükről, meg hogy milyen céljai vannak. Imádja a szopránt stb.
És hogy jön ide ez a különös nevet viselő finn zenekar?
Nos, ők meg szellemileg sérültek.
Ravaszak a finnek!
Sorok írója már tavaly arra gondolt, hogy most verseny indul, és a különféle államok egymást túllicitálva küldenek debileket, féllábúakat, gyilkosokat, homokosokat, egy-egy templomgyújtogató vagy pedofil is rajthoz állhat. Mindegy, csak „más” legyen. Pár év, és Conchita Wurst nyárspolgárnak számít.
A Pertti Kurikan Nimipäivät zenei teljesítménye egy nulla. de mivel mások, még tán meg is fogják nyerni. Fogadunk, tisztelt olvasó?
Tavaly az oroszok egy lány ikerpárt küldtek és a nagy toleráns humanista közönség kifújjolta őket. Szegény lányokon verték le azt, hogy az orosz tévés műsorszerkesztőknek megfordult a fejében az a gondolat, hogy a Conchitát nem adják le. Különben is, fehér orosz lányok voltak, ribanc jelmezt sem viseltek, nem voltak közönségesek, énekelni is tudtak. Esélytelen.
Az elmeroggyant finn punkok az eurovizio selejtezőjén ellenben éppoly groteszk, mintha magam írtam volna meg elbeszélésnek, és remek kórképet ad a modern lázadásról.
Utánanéztem a dalszövegeiknek. Ők az ellen lázadnak, hogy minden nap vizsgálat van. És menni kell mindig ebédelni. És mindig ugyanabban az időben jön az orvos. És nem ihatnak alkoholt. Vigyázni kell, hogy mit esznek. Rendszer van a kórházban. Mások által felállított időbeosztásban élnek.
Hozzászólás az egyik internetes portálon: „Végül is igen… felrúgni a szabályokat Jelen esetben a szociális otthon monoton rendszerét, hogy mások által felállított keretek, mások által tervezett időbeosztásban élnek.”
Ez kb. a modern lázadás lényege: Lázadni a „a szociális otthon monoton rendszere” ellen, meg hogy „mások által felállított keretek, mások által tervezett időbeosztásban élnek.”
Nem az az igazán érdekes, hogy a finn Pertti Kurikan Nimipäivät punkzenekar tagjai fogyatékos figurák, hanem, hogy az ellen lázadnak, ami lehetővé teszi számukra az emberi életet.
A normális emberi lét ellen lázadnak.
És ez nagyon elkapja a modern lázadás lényegét. Mert mi lenne ezekkel a szellemi nyomorékokkal az elnyomó, diktatórikus elmeotthon nélkül? Már nem élnének tíz éve. Csövesként feküdnének a finn télben.
Tíz éve? Ezek ötvenes figurák, kb. a harmincat nem élték volna meg.
Ez olyan, mint amikor a feminista hisztérikák lázadnak a férfiak „elnyomása” ellen. Azok ellen, akik egyedüli segítséget és védelmet tudnak majd nyújtani, ha – ne adj Isten! – jön egy összeomlás.
Ugyanez a logikája az összes modern lázadásnak. A finn zenekar munkássága épp ezért kiváló esszenciája mindannak, amit a modernizmus képvisel. Tükröt tart a társadalom felé.
A lázadás trendi. Mi ellen is lázadnak? Mit támadnak? „A szociális otthon monoton rendszerét, hogy mások által felállított keretek, mások által tervezett időbeosztásban élnek.” Mit biztosít nekik a szociális otthon? A normális emberi életet. A létezést. A puszta túlélést.
Tehát miről is szól a modern lázadás? A saját emberi életünk elpusztításáról.
Nos, ha szavaznék, rájuk szavaznék!
Le a lélegeztető-géppel! Halál az ágytálakra!
Forrás:pozsonyiadam.blogspot.com
Tovább a cikkre »
