Mivel ennek a hatalmas ellenzéki hősnek jelenleg még szócikke sincs a magyar Wikipédián, néhány szóban vázolnám életútját, egészen tragikus haláláig.
Putyinhoz hasonlóan, Nyemcov is jó kommunistaként indult a liberálissá válás rögös útján. Ekkor még Oroszország Anyácskát elkurvult nevén Szovjetuniónak hívták.
Később Nyemcov abban a Borisz Jelcinben látta a megújulás lehetőségét, amely államférfi olyan hatalmas tettekkel büszkélkedhetett, mint amikor egy, a tiszteletére rendezett díszvacsorán az asztal közepére hányt, illetve, amikor kitüntette a kínai tolmácsot. Jelcin nevéhez fűződik továbbá, hogy majdnem mindig megállt a saját lábán, és hogy adminisztrációja idején nem lövette agyon Vlagyimir Putyint.
Nyemcov karrierje a jelcini éra után olyan mértékű leszálló ágba került, amit csak azon siklórepülők ismerhetnek, akinek légi folyosóját 450 méteren egy felemelkedő, agresszív darucsapat keresztezi.
Ennek ellenére – vagy tán épp ezért – Borisz Jefimovics sorra lépett be a pártokba, illetve alapított pártokat. Nevéhez főződik az Oroszországi Nemzeti Front, illetve az Oroszország Népe Front, valamint az Orosz Nemzeti Front (utóbbiból önként távozott, miután kiderült, hogy azok csupán mocskos köpködők).
Rövid ideig együtt rágta a gittet Szergej Kirienkóval, majd a hozzá hasonlóan igencsak ismert Szergej Kaszjanov javára visszalépett valamikor valahonnan, valaminek az érdekében.
Később Szocsiban 17%-kal nyaralni küldték, s emiatt politikai karrierjének a maradéka is úgy eltűnt, akárcsak a nagyváradi boltokból 1981 táján minden árucikk, a román zokni és a bolgár szőlőkonzerv kivételével.
Halálával pótolhatatlan veszteség érte mindazokat, akik életében sem tudtak róla semmit.
Forrás:nemzeti.net
Tovább a cikkre »
